Mielőtt a Ducati gyári csapatához igazolt volna, Francesco Bagnaia teli volt kétséggel és félelemmel, mivel mindenféle rosszindulatú pletykát hallott az istállóról.
Két évvel később Bagnaia a híres olasz márka első királykategóriás világbajnoki címét szerezte meg Casey Stoner 2007-es győzelme óta, és az idei szezonban is nagy esélyesként indul.
„Amikor megérkeztem a gyári csapathoz, kicsit féltem, mert a pletykák nem voltak a legjobbak.” – nyilatkozta Bagnaia a Sky-nak.
„Ám azt kell mondanom, hogy amióta megérkeztem, Jack Millernek is köszönhetően fantasztikus hangulatot sikerült teremtenünk a garázsban. Biztos vagyok benne, hogy új csapattársammal, Enea Bastianinivel is ugyanígy lesz. Természetesen mindketten a győzelemért vagyunk itt, de intelligensek vagyunk, és nagyon jól tudjuk, hogy ezt közös munkával érhetjük el.”
Bagnaia az elmúlt szezonban ötször bukott, és ezáltal 91 pontos lemaradása lett Fabio Quartararóval szemben, majd hihetetlen felzárkózásba kezdett, és végül ő emelhette magasba a világbajnoki trófeát.
„Rendkívül ambiciózus és elszánt ember vagyok, tudtam, hogy nagyon nehéz lesz. Általában amikor a szezon közepén ekkora lemaradásban vagy, azt hiszed, hogy vége, de végül fél órával a sachsenringi futam után magamhoz tértem és újra hittem magamban. Assen előtt volt egy nagyon fontos megbeszélés, ami kellett ahhoz, hogy a nulláról is képes legyek visszajönni.”
Idén a gyári Ducatit úgy könyvelték el, mint a legerősebb motor. Tavaly ilyenkor azonban közel sem volt ilyen rózsás a helyzet.
„Az elején voltak gondok, mert a GP22-es közel sem volt annyira kezes bárány, mint az egy évvel korábbi fejlesztésű gép. Aztán igyekeztünk kihozni mindent abból, amink volt, és utólag belegondolva, ez sikerült is. Sok pontot dobtam el a hibáim miatt, de mindig is azon a véleményen voltam, hogy hibák nélkül nem tanulsz, és azt hiszem, tavaly sokat tanultam, és ez tette lehetővé, hogy egy hihetetlen szezont fussunk, amelyben minden a lehető legjobban működött. Miénk lett a bajnoki cím, amire nagyon büszke vagyok. Az utolsó versenynap nagyon hosszú volt, de a végén megpróbáltam élvezni, mert tudtam, hogy ez elvezet minket ahhoz a bizonyos álomhoz, ami nemcsak az enyém, hanem az egész Ducati csapaté, valamint a VR46 Akadémiáé is. Amint áthaladtam a célvonalon, tudtam, hogy sikerült. Fantasztikus pillanat volt.”