Jorge Lorenzo kijelentette, már az ő Ducatija is a leggyorsabb volt a MotoGP-ben, de kevésbé volt komplett a mostaninál, és úgy véli, győzelmeivel bizonyított. Az ötszörös világbajnok sajnálja, hogy az olasz gyártóval elért első diadala nem egy kicsivel korábban jött.
Jorge Lorenzo két évet töltött a Ducatinál, és ez az időszak egyáltalán nem számított sikertörténetnek a karrierjében. A spanyol versenyző 2017-ben igazolt a bolognai gyártóhoz, amely akkoriban még bőven kereste a csúcsra vezető utat. Végül a nagy reményekből az lett, hogy házon belül mindkétszer kikapott a bajnoki második helyet megszerző Andrea Doviziosótól.
2017-ben ráadásul mindössze három dobogót sikerült szereznie, és csak a bajnokság hetedik pozíciójában végzett. A következő idény pontszámban és helyezésben is rosszabbul sikerült, de a képet jelentősen torzítja az Aragónban elszenvedett sérülése. Lorenzo ugyanis nyáron három győzelmet is ünnepelhetett, és az Osztrák Nagydíjon elért sikere után Dovizioso előtt volt a tabellán.
Az akkor 31 éves pilóta év végén elhagyta a Ducatit, amely nem sokkal azután kezdett el igazán nagy sikereket aratni. 2020-ban megszerezték a konstruktőri bajnoki címet, egy évvel később már a csapatok között is ők voltak a legjobbak, 2022-ben pedig Francesco Bagnaia révén már az egyéni elsőség is összejött. Felmerül a kérdés, hogy Lorenzo hogyan teljesítene a mostani Desmosedicivel. Az ötszörös világbajnok nem akart túlságosan belemenni a spekulációba, de azért tett némi utalást arra, hogy ő maga is jóval sikeresebb lehetett volna.
Lorenzo ágyazott meg a Ducati mostani egyeduralmának a MotoGP-ben?
„2018-ban, amikor a Ducati megadta a szükséges alkatrészeket, hogy jól érezzem magam, többé-kevésbé már belejöttem a motorozásba – nyilatkozta az AS-nak. – Az a Ducati kevésbé volt komplett a mostaninál. Ez még nem a legjobb motor volt, de a leggyorsabb. Ötből vagy hatból három futamot sikerült megnyernem. Ráadásul Marc Márquezzel a pályán, hiszen [amikor] 2020-ban megsérült, egyszerűbb lett volna megnyerni a bajnokságot. Azonban nem akarok olyan dolgokat feltételezni, amelyeket soha nem fogunk megtudni. Maradjunk annyiban, hogy ismét bebizonyítottam, kitartással és állhatatossággal bármilyen motorral gyorsan tudok menni. A Hondánál ez nem így volt, mert Assenben megsérültem, de úgy gondolom, hogy ha ez nem történik meg, velük is elértem volna ezt. Azonban továbbra is olyanokat feltételezünk, amiket soha nem fogunk megtudni.”
Ahogyan arra ő maga is utalt, Lorenzo 2019-ben a Hondához igazolt, ahol finoman szólva sem méltó módon zárta le motorversenyzői pályafutását. Pedig könnyen lehet, hogy a Ducatinál valóban érhetett volna el sikereket, de első, mugellói győzelme után néhány perccel lényegében megerősítette, hogy a következő évben már nem náluk fog versenyezni, és ez pár nap múlva hivatalossá is vált. Ha valamit, akkor azt tényleg sajnálja, hogy ez a diadal nem érkezett picivel hamarabb, mert egyébként biztos volt benne, hogy Gigi Dall’Igna, a Ducati versenyrészlegének általános igazgatója el fogja érni a célját.
„Szerintem ennek így kellett történnie, mert Gigi Dall’Igna mindig is olyan mérnök volt, aki elérte, amit kitűzött – fogalmazott. – Már akkor is, amikor az Apriliánál dolgozott, a 125, illetve a 250 köbcentis géposztályban, és amikor a Superbike-ba került ezzel a márkával. Mindig sikerült neki a legjobb motort elkészítenie. Nekem új ingerekre volt szükségem új emberekkel, valamint arra, hogy egy másik motoron dolgozhassak. Azért döntöttem úgy, hogy Ducatira váltok, mert tudtam, hogy Gigi előbb-utóbb a legjobb motort fogja megépíteni. Sajnos túl későn sikerült neki. Jó lett volna, ha egy héttel vagy egy hónappal korábban nyerem meg a [2018-as] mugellói futamot, mert ez sokat változtatott volna a dolgokon. Dall’Ignának viszont végül sikerült világbajnokságot nyernie.”