Andrea Dovizioso szerint Casey Stonert a veleszületett tehetsége különböztette meg a korszak többi nagy versenyzőjétől. Az olasz expilóta Valentino Rossit, Dani Pedrosát, Jorge Lorenzót és Marc Márquezt is méltatta.
Valentino Rossi, Jorge Lorenzo, Dani Pedrosa, Casey Stoner és Marc Márquez. Ők alkották a MotoGP nagy négyesét, hiszen hiába áll öt névből a lista, utóbbi kettő egymást váltotta, és soha nem versenyeztek együtt. A futamgyőzelmeket tekintve mindenképpen ők öten a négyütemű korszak legeredményesebb versenyzői, és a királykategória teljes történelmét tekintve is ott vannak a legjobb nyolcban (azzal a kiegészítéssel, hogy a nyolcadik helyen lévő Pedrosa Eddie Lawsonnal áll holtversenyben).
Nem sokan vannak, akik mindegyikükkel versenyeztek, és csak egy olyan pilóta van, aki mindegyikük ellen nyert futamot. Andrea Doviziosóról van szó, aki 62 alkalommal állhatott dobogóra, és ebből csupán 6-szor fordult elő, hogy az öt nagy alak közül egyik sem pezsgőzhetett vele. Amikor pedig második vagy harmadik lett, a 47-ből mindössze 5-ször nem a fent említett motorosok egyike diadalmaskodott. Az olasz versenyző Stonert emelte ki közülük.
„Lesújtó – foglalta össze egy szóban a Relevónak adott interjújában, hogy milyen volt ellene versenyezni. – A jó napjain bármelyik pilótát meg tudta verni. Olyan különleges tehetsége volt, hogy ha az ember megpróbálta utánozni, akkor az nem sikerült. Stonerben valami veleszületett dolog volt. Ahhoz, hogy fel lehessen vele venni a versenyt, nem volt elég ugyanazt tenni, hanem inkább valami teljesen mást kellett csinálni. Más fegyverekkel kellett harcolni. Más versenyzőkkel ellentétben Casey a vezetési képességei miatt csodálandó. Nézze meg őt, és élvezze a motorozását.”
A világbajnoki címek számában még ebből az ötösből is kiemelkedik Rossi és Márquez. Előbbi összesen kilenc, míg utóbbi nyolc végső győzelemnél jár, a királykategóriában pedig hetet, illetve hatot nyertek. A MotoGP-korszakban viszont döntetlen, hat–hat at állás. Dovizioso mindkettőjüket nagyra tartja, Márquez esetében azt is megélte, hogy milyen vele harcolni a vb-címért.
„Gyakran álmatlan éjszakát okoztak, de ez normális – jelentette ki. – Valójában örülök, hogy versenyezhettem ellenük. Rossi [volt] talán az egyik legkomplettebb, ő nyerte a legtöbb bajnokságot [a modern időszakban]. Ami Márquezt illeti, sok szempontból hihetetlenül erős, és nagyon nehéz volt őt legyőzni. Én három egymást követő évben versenyeztem vele magas szinten. Egy bizonyos ponton rátaláltam a nyerő lapra a csata megnyeréséhez, de a háborúéhoz nem. A szezon során végül mindig megtalálta a megoldást arra, hogy első legyen.”
Martín, Bagnaia és Marc Márquez a végsőkig tartó csatát vívhatnak a vb-címért Dovizioso szerint
Ami Lorenzót és Pedrosát illeti, ők is többszörös világbajnokként fejezték be pályafutásukat. Az ifjabbik spanyol versenyző háromszor is felért a csúcsra a MotoGP-ben, honfitársának viszont ez egyszer sem sikerült. Honfitársának ez egyszer sem sikerült, de egyrészt többször is közel volt hozzá, másrészt az alsóbb kategóriákban ő végzett a tabella élén a legtöbbször s felsorolt nevek közül.
„Jorge kiegyensúlyozott versenyző volt – fogalmazott Dovizioso. – Amikor jó formában volt, legóhengerlőnek bizonyult. Amikor kitűzött egy célt, precíz és határozott volt annak elérése során. Szerintem ez volt az egyik legfőbb erénye. Bizonyos szempontból olyan volt, mint a kedvenc versenyzője, Max Biaggi. Dani Pedrosát sokat tanulmányoztam. Ő is a csapattársam volt. Nagyon jó [volt], nehéz volt őt legyőzni, bár néha voltak hullámvölgyei. Szerintem több bajnoki címet érdemelt volna, mint amennyit nyert. Amikor jó napja volt, Danit is lehetetlen volt legyőzni. Egyszóval nehéz volt ellenük versenyezni, ugyanakkor lenyűgöző is.”
Doviziosónak mindegyik versenyzőhöz volt valamilyen kapcsolódási pontja. Pedrosának, Stonernek és Lorenzónak a csapattársa volt, Rossit ő váltotta a gyári Ducatinál a 2013-as idényben, míg Márquez ellen a bajnoki címért csatázott. Persze mondhatni, hogy nélkülük sokkal fényesebb karrierje lehetett volna, de úgy véli, nemcsak elvettek tőle, hanem adtak is neki valamit.
„Mindig volt szeretet és gyűlölet is közöttük – emlékezett vissza. – Szeretném azt gondolni, hogy pályafutásom során szerencsére hatalmas tehetségekkel volt dolgom. Olyan versenyzőkkel találkoztam, akik történelmet írtak, és ez nagyon nehéz volt számomra. Sokan voltak: Valentinótól Marcig, beleértve Stonert, Pedrosát és Lorenzót is. Mindegyiküknek más-más tulajdonságai voltak, de a legjobb, hogy mindig próbáltam őket tanulmányozni, igyekeztem belőlük is táplálkozni. Nagyon erős személyiségű egyénekről beszélünk. A jó napjaikon gyakorlatilag verhetetlenek voltak.”