Marco Melandri úgy gondolja, hogy amikor ő versenyzett a királykategóriában, akkor a szatellitcsapatok pilótái jelentősen rosszabb technikai feltételekkel szembesültek, mint manapság.
Nem semmi az a pályafutás, amelyet Marco Melandri mondhat a magáénak. Ravenna szülötte 1997-ben mutatkozott be a gyorsaságimotoros-világbajnokság legkisebb kategóriájában, amelyben egy bajnoki bronzot és egy ezüstöt gyűjtött be. 2000-ben lépett fel a 250 köbcentis géposztályba, amelyben a 2001-es harmadik helye után egy évvel már azt az áhított trófeát is sikerült megszereznie.
Melandri aztán 2003-tól 2010-ig a királykategória állandó mezőnyének tagja volt (később hosszú évekig ment a Superbike-világbajnokságon is, de ez a cikkünk szempontjából nem releváns). Érdekesség a karrierje ezen szakaszával kapcsolatban, hogy két szezont leszámítva mindig egy szatellitcsapatot képviselt (a kivételt 2003-ban a Yamaha, majd 2008-ban a Ducati gyári alakulata jelentette). A legjobb eredményét is egy ilyen istállóval, a Movistar Hondaként futó Gresinivel érte el, amikor 2005-ben második lett Valentino Rossi mögött.
Melandri meg van arról győződve, hogy pár év múlva már nem lesznek japán gyártók a MotoGP-ben
Napjainkban már látszólag nincs olyan nagy különbség a gyári és az ügyfélcsapatok között. Ezt jól mutatja, hogy tavaly a Pramac gyűjtötte a legtöbb pontot, és vitte haza az ezért járó díjat. Ahogy az is, hogy jelenleg az olasz istállónál versenyző Jorge Martín vezeti a tabellát, és az előző szezon után ismét eséllyel pályázik a bajnoki címre. Melandri viszont arról számolt be, hogy az ő idejében ez még nagyon nem így volt.
„Mindig a gyári csapat jelenti a referenciát. Ők dolgoznak ugyanis a motor fejlesztésén és tökéletesítésén – nyilatkozta Melandri. – De az én esetemben 2003-ban nem éreztem, hogy egy gyári csapatnál vagyok, mivel akkor ők már a 2004-es [motoron] dolgoztak. Az első versenyhétvégémen – 2004-ben Dél-Afrikában –, amelyet egy szatellitistállóval teljesítettem, a két motoromban két különböző motorblokk volt.”
„Szóval nem olyan volt, mint manapság, amikor egy szezonban mindenkinek hét [ugyanolyan] erőforrás áll a rendelkezésére. Akkoriban ez egy nyitott kérdés volt: én Valentinótól és Carlos [Checától] kaptam a használt motorblokkokat [akkor a Yamaha ügyfelének, a Tech3-nak a pilótája volt – a szerk.], amelyek addigra már rengeteg kilométert megtettek. Tehát igen, az biztos, hogy nekünk sokkal rosszabb motorjaink voltak [mint a mostani szatellitcsapatokat képviselő pilótáknak].”
Melandri az erőforrások területén kívül egy másikat is kiemelt, amelyen korábban nagyobb különbség volt a gyári és a szatellitistállók között. „Ma már minden ügyfélcsapatnak saját elektronikai mérnöke van. Akkoriban ez nem így volt, hiszen az elektronika még gyerekcipőben járt [a 2000-es évek elején lett igazán nagy a szerepe – a szerk.]. Akkor a vázzal foglalkozó technikusok próbáltak egyben [elektronikai] mérnökök lenni. A színvonal tehát ebből a szempontból is sokkal alacsonyabb volt” – állapította meg.
Ezek után már sejthető, hogy Melandri mit válaszolt arra a kérdésre, hogy az ő idejében nehezebb volt-e szatellitcsapat pilótájaként győzni. „Igen, nehezebb volt, különösen [a 2002-es szabályváltozások utáni] első két évben, mert akkor minden új volt, és csak a gyári csapatok tudtak előnyre szert tenni – tette hozzá az olasz expilóta. – Ráadásul ez a szoftver és az elektronika tekintetében még inkább így volt, mert a szatellitcsapatoknak mindent a nulláról kellett fejleszteniük. Nem voltak adataik, amelyekre támaszkodhattak volna.”