Jorge Lorenzo elmondta véleményét korábbi nagy ellenfeleiről. Valentino Rossit innovátornak, Marc Márquezt fenevadnak, Casey Stonert természetes tehetségnek tartja, míg Dani Pedrosának a technikáját dicsérte.
Sokak szerint a MotoGP aranykorszaka volt az ún. nag négyes érája. Ezt klasszikusan Valentino Rossi, Jorge Lorenzo, Casey Stoner és Dani Pedrosa csatájára szokták mondani, leginkább 2010-ig bezárólag, hiszen a következő két évben az olasz pilóta nem volt versenyképes a Ducatival. Utána pedig az ausztrál motoros eltűnt a mezőnyből, de helyére Marc Márquez érkezett, aki méltó módon váltotta őt fel a kvartettben.
Közülük Lorenzo az egyetlen, aki mindegyikük ellen képes volt bajnoki címet szerezni, még ha nem is mindegyiküket kellett szoros küzdelemben legyőznie. A spanyol expilóta nemrég minden korábbi riválisáról elmondta véleményét. Rossival kezdte a felsorolást, akivel talán a legfeszültebb volt a viszonya, hiszen amikor mindketten a gyári Yamahánál versenyeztek, előfordult, hogy egy fizikai falat kellett felhúzni a két garázs közé.
„Valentino rendkívül komplett volt – nyilatkozta a La Gazzetta dello Sportnak. – Emberként természetesen nagyon intelligens, nagyon karizmatikus volt, igazi innovátor. Egy olyan versenyző volt, aki rengeteget tudott improvizálni a motoron. Futam közben, amikor fáradt volt, kétszáz volt a pulzusa, akkor is tiszta és komplett volt. Nem volt szuperképessége, de rendkívül komplett volt.”
2013-tól aztán leginkább Márquez keserítette meg Lorenzo életét. Főleg az ifjabbik spanyol pilóta első évében, amikor újoncként a MotoGP-korszak legkisebb első és második helyezett közötti pontkülönbségével legyőzte őt. Hat évvel később csapattársak voltak a gyári Hondánál, de akkor az ötszörös világbajnok már csak árnyéka volt korábbi önmagának, és az idény végén vissza is vonult.
Marc Márquez azért akarta a Hondánál tudni Lorenzót, hogy utóbbi ne lehessen sikeres a Ducatinál
„Márquez egy fenevad – jelentette ki. – Ő az egyetlen, aki ugyan nem mondja, hogy szeret esni, mert senki nem szeret, de nem félt a bukástól. Olyan volt, mint egy pitbull, mindig győzni akart, még akkor is, amikor nem érezte jól magát. Akkor is nagy ambíciói voltak a pályán, amikor nem ment jól a motor, mindig le akarta győzni a másikat. Emellett nem tartott az esésektől, és mindig jól ment. Szóval ilyen értelemben egyedülálló.”
Márquez Stonert váltotta, akinek betegsége miatt meglehetősen rövid ideig tartott a pályafutása ahhoz képest, hogy mennyire sikeres volt. Első, 2007-es világbajnoki címe alkalmával Lorenzo még nem volt a mezőnyben, 2011-ben viszont pont ő lett mögötte a második, igaz, meglehetősen nagy különbséggel. A 37 esztendős korábbi versenyző természetesen a kétszeres világbajnokot is méltatta.
Miben volt jobb Rossi és Márquez, és miben Stoner? – Lorenzo válaszolt
„Stonernek veleszületett tehetsége volt – fogalmazott. – Amikor például nedves volt a pálya, tele vízfoltokkal, kiment a garázsból, és körrekordot futott. Mindenkinek két-három másodpercet adott. Elképesztő volt, ahogyan improvizált és azonnal látta a pálya határait. Micsoda természetes tehetség! Ez vagy megvan az embernek, vagy nincs.”
Lorenzo első nagy riválisa azonban nem közülük került ki, hiszen Pedrosával már a 125 és a 250 köbcentiméteres kategóriákban megvoltak a maguk párharcai. Ahogyan később a MotoGP-ben is, noha ott már egyértelműen előbbi bizonyult sikeresebbnek. Azonban így is tudott mit tanulni honfitársától, akinek kompenzálnia kellett testi adottságait.
Lorenzo és Pedrosa tényleg ringbe szálltak, de előtte szóban vittek be egymásnak mélyütéseket
„Pedrosa nagyon erős volt a százhuszonötös és a kétszázötvenes géposztályokban, mert az apró termete ellenére őrületes technikája volt, főleg abban a tekintetben, hogy a legtöbbet hozta ki a súlyából – magyarázta. – Ahogyan mondani szokás, nagyon nehéz volt felemelni a motort, ő volt az első, aki annyira tisztán csinálta, aztán mindannyian lemásoltuk a technikáját.”