Liszka Roland részletesen értékelte a Superenduro GP of Hungaryn nyújtott teljesítményét, és úgy véli, a közönség úgy kezelte őt, mintha megnyerte volna a harmadik futamát. A 20 éves versenyző kitért tavalyi súlyos balesetére, de leszögezte, hogy nem csak ez volt hatással az idényére.
Bár a nap egyetlen magyar futamgyőzelmét Zsigovits Norbert aratta, az est vége felé Liszka Roland is megörvendeztette a budapesti közönséget a Superenduro GP of Hungaryn. A váci születésű pilóta a második helyen ért célba a junior-világbajnokság harmadik viadalán, aminek köszönhetően felállhatott az összetettbeli dobogó harmadik fokára.
Csodálatos magyar szereplés Budapesten, Zsigovits futamot nyert, Liszka összetett dobogóra állt
Pedig nem indult könnyen a napja, hiszen az első versenyt csak a második sorból kezdhette meg. Aztán az első és főleg a második futamon is felcsillant előtte az első három hely esélye, ám végül előbb hatodikként, majd ötödikként ért célba. A zárás viszont kifejezetten jól sikerült számára, és a hajrában még a győzelemben is reménykedhetett. Végül Milan Schmüsert nem tudta maga mögé utasítani.
„Az időmérőm nagyon nem volt a topon, sajnos egy pár tized kellett volna az első soros rajtokhoz, viszont szerencsémre, bár ezt kicsit morbid így kimondani, de kiesett egy srác, így két futamon elölről tudtam indulni, csak az elsőn kezdtem a hátsó sorból – nyilatkozta Liszka a P1race.hu-nak. – Ha jól emlékszem, az első versenyen az utolsó körig negyedik voltam, aztán belementem egy kis kalamajkába. Muszáj volt, hogy tudjak egy-két helyet nyerni, de utána elakadtunk a kövekben, és balszerencsémre leesett a láncom, így visszaestem a hatodik pozícióba. Azért csak a hatodikba, mert a többieket már lekörözték, mert amúgy lehet, hogy egy percet is eltöltöttem ott.”
„A második futamomban végig harmadik voltam, majd elkövettem egy hibát, amely egyébként nem volt nagy rontás, de rengeteg időmbe került, így ötödikként jöttem be – folytatta. – Fontos megjegyezni, hogy a második versenyem sikerült a legrosszabbul, az elsőre viszont elég büszke vagyok. Hatalmas csaták és komoly helyzetek voltak. A harmadik viadalon aztán a harmadik helyen mentem, majd az első hibázott, így feljöttem a másodikra. Utána elég közel voltam a versenyt vezetőhöz, de vétettem egy minimális hibát, amelyben még el sem akadtam, csak egy kis időt vesztettem, körülbelül két másodpercet. Ez túl sok volt ahhoz, hogy feljöjjek, viszont tudtam tartani az első tempóját. Arra tehát még mindig büszke vagyok, viszont kijöhetett volna ebből egy jobb eredmény, ezzel együtt örülök, hogy végre dobogóra tudtam állni, annak pedig még jobban, hogy hazai közönség előtt.”
A 20 esztendős motoros hozzátette, kicsit bosszantó, mert nem volt sokra az első hely, de így is a legjobb eredményét érte el a magyar közönség előtt, amely szerinte úgy kezelte őt, mintha megnyerte volna a futamot. „Nagyon jó volt, nagyon tetszett – utalt a szurkolókra, illetve a hangulatra. – Szerintem a magyarokénál senkinek nincs jobb közönsége, Remélem, hogy ezt jó sok éven keresztül így tudjuk folytatni.”
Liszkának nem volt könnyű dolga, hiszen az első két versenyen nem jött össze neki a dobogós helyezés, és nyilvánvalóan a harmadikon volt a legfáradtabb. „Ez nagyon személyre szabott – válaszolta arra a kérdésre, hogy miből tudott erőt meríteni. – Ha a hétköznapokban nem is, de a motorsportban nekem ilyen a természetem, mondhatni. Mostanában pedig különösen motivál, hogy nagyon rossz volt hónapokig otthon feküdni, frissen megműtve. Nagyon hálás vagyok, hogy újra motorozhatok, úgy is fogalmazhatok, hogy világszinten. Ilyen a természetem, hajt, és ha az ember valamibe beletesz heti húsz órát, akkor az ne hiába történjen.”
Liszka a tavaly tavasszal történt balesetére utalt, amelynek következtében nemhogy a pályafutása, de egy ideig az élete is veszélyben forgott, és végül elveszítette benne az egyik veséjét. Mindez nyilvánvalóan ott van a fejében, és igyekszik óvatosabban versenyezni, ám a szenvedélye még mindig hajtja, hogy magas szinten űzze ezt a sportágat.
Fantasztikus hangulat, remeklő magyarok – ilyen volt a Superenduro GP of Hungary (galéria)
„Ahhoz, hogy átlendüljek a holtponton, rengeteg dologra van szükség, ugyanis egy vese elvesztése sajnos nem olyan kis dolog – magyarázta. – Azért egy ilyen után az ember jóval megfontoltabb, és mondhatni, kicsit tart bizonyos szituációktól, hiszen egyáltalán nem akarok még egy hasonlót átélni. A szívem viszont annyira vonz, hogy benne van, hogy átéljek. Nem egy helyezés fog átlendíteni a holtponton. Úgy néz ki, úgy két hete már közeledem a holtpontomhoz, és remélhetőleg hamarosan átlendülök rajta.”
Ráadásul nem is csak a baleset nehezítette meg a dolgát. „Ezt a szezonomat elég sok dolog befolyásolja, többek között a sérülésem, illetve vadonatúj motor, vadonatúj csapat és technikai háttér – jelentette ki. – Nekem ez elég ismeretlen volt. Kapok egy motort, amelynek teljesen más a technikája, a futómű meg minden. Azért ehhez az embernek hozzá kell szoknia, de azt hiszem, hogy mostanra alakul. Remélhetőleg a következő idényre is érdeklődni fognak utánam, és most már az év végi dobogóra és a jövőre gyúrunk.”
Budapesti teljesítményével Liszka feljött a tabella hetedik helyére, ráadásul attól sincs messze, hogy megismételje tavalyi teljesítményét, ami az összetettet illeti. „Az az elvárásom magammal szemben, hogy önmagam legyek – felelte az utolsó két versenynappal kapcsolatos kérdésünkre. – Ha jól számoltam, csak tizenhárom pontra van a harmadik helyezett. Ha önmagam tudok lenni, akkor két forduló alatt ez behozható.”
Ami pedig a hosszabb távú jövőt illeti, felmerül a kérdés, hogy tervez-e előbb-utóbb fellépni az elitnek számító Prestige kategóriába. Ez azonban nem szerepel a rövid távú céljai között. „Amíg tudok, addig a juniorok között fogok indulni – szögezte le. – Az a helyzet, hogy ez a Prestige nagyon emberfeletti, úgyhogy nem igazán gondolkoztam rajta.”
Zsigovits: Hogy elénekelhettük a Himnuszt ennyi magyar ember előtt… ennél szebb nap nem is lehetne