Liszka Roland szerint nem volt túlságosan jó formában a Superenduro-vb-hez, elsősorban a rutin hiányát emelte ki. A váci motoros felidézte a budapesti forduló második futamán Milan Schmüserrel vívott csatáját, utóbbit pedig nem lepte meg, hogy riválisa a körülmények ellenére meg tudta nehezíteni a dolgát azon a versenyen.
Szombaton rendezték a Superenduro GP of Hungaryt, amelyen három kategóriában lehetett legalább egy magyar versenyzőnek szurkolni. A junior-vb-n Liszka Roland volt ott a mezőnyben: a tavalyi idény harmadik helyezettje ebben a szezonban nem versenyez állandó jelleggel, egyedül a budapesti fordulóra nevezett be. Az pedig szintén nehezítette a helyzetét, hogy márkát váltott, és ezúttal egy Triumph nyergében igyekezett helytállni.
Ehhez képest az edzéseken kifejezetten jól szerepelt, az időmérőn pedig az ötödik leggyorsabb kört futotta meg. A futamok viszont nem alakultak számára ideálisan, különösen az elsőn és a harmadikon nem jött ki számára a lépés: előbbin a célugró előtti mátrixnál elesett, utóbbin a rajt után a mezőny végére került.
„Így azért nehezebb volt, nem érzem magam túlságosan jó formában a superenduróhoz – nyilatkozta a P1race.hu-nak. – A motor is még ismeretlen egy kicsit, nyilván gyengébb, mint egy háromszázas kétütemű. Fáradtam is, de végső soron valamilyen szinten egész jó is volt, ám többnyire csak szenvedtem, ugyanakkor élveztem. Az eredmény nem lett túl jó, persze az közrejátszott, hogy a harmadik futamon elakadtam az első akadályon, mert álltak előttem, majd az utolsó helyről jöttem, az első versenyen pedig egyszer átfordultam. Szóval szerintem hiányzott a rutin.”
Ami az első futamot illeti, Liszkának nem jött ki jól az első kör, mivel az első kőágyon nem tudta kikerülni az előtte elakadókat, de ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget. „Ez egy átlagos superenduro-futam volt – fogalmazott. – Az ötödik helyen voltam, amíg el nem estem, úgyhogy nem lett volna ez olyan rossz, csak elkövettem egy kis hibát, aztán elég nagyot estem, és sokan kikerültek.”
Liszka így egy kilencedik, illetve egy nyolcadik helyet szerzett, ám összesítésben hetedik lett. Ez utóbbi a második futamnak köszönhető, ahol negyedikként ért célba. Ekkor előbb összeakadt a bajnokságot vezető Milan Schmüserrel, de aztán együtt felzárkóztak a harmadik, illetve a negyedik helyre. A német versenyző ugyan megelőzte ellenfelét, de a váci pilóta az utolsó körben, a második kőágy előtti kanyarban még próbálkozott, és egy pillanatra visszaszerezte a harmadik pozíciót, ám aztán elakadt.
„Összességében nagyjából egyiküktől sem vagyok lemaradva – jelentette ki. – Ha én is egész évben versenyeztem volna, ismerném a motort, meg ilyesmi, akkor valószínűleg ott tudnék lenni az élmezőnyben, de ez nem így alakult. A második sorból rajtoltam, majd elég jól feljöttem, és azt hiszem, épp a harmadik helyért előztem, amikor egy picit elakadtam a köveken, és addig tolta el a lábam, amíg rá nem dőltem. Aztán utána csatáztunk, végül ő volt előrébb, és feljöttünk. Én voltam a negyedik, ő a harmadik, az utolsó előtti kanyarban pedig még betettem mellé a motort. Meg is előztem, viszont tudtam, hogy ez rizikós, mert így nem a saját nyomaimra mentem rá a köveken, és eléggé elakadtam. Nagyon élveztem, és szerintem nem is olyan rossz ez így, hogy legutóbb márciusban voltam superenduro-versenyen, ráadásul nem is erre edzek.”
A forduló győzteseként Schmüser jelen volt az esti programot követő sajtótájékoztatón, így volt lehetőségünk megkérdezni tőle, hogy meglepte-e Liszkának a második futamon nyújtott erős teljesítménye, ismerve a cikk elején említett körülményeket. „Hogy őszinte legyek, tavaly nem mutatta meg a benne rejlő teljes potenciált, de tudom, hogy nagyon gyors srác – felelte. – Szóval nem, nem lepett meg, ő egy gyors srác.”
Zsigovits Norbert kuplungproblémákkal teljesítette az „őrült” második futamot