Messze nem sikerült problémamentesen a Forma–1 új szabályrendszerének debütálása, ugyanis a biztonsági aggályok mellett az öncenzúra is felmerülhetett. A Liberty Mediának pedig nem szabad ugyanezt eljátszania a nagy változások elé néző MotoGP-vel. Mindezt pedig úgy érhetik el, hogy nem nyúlnak hasonló eszközökhöz, és ténylegesen komolyan gondolják a pilóták visszajelzéseit.
Mi a közös a Forma–1 idei és a MotoGP következő szezonja között? Nos, a rövid választ a szabályrendszer megváltoztatásában kell keresni. Amíg utóbbi sorozatnak továbbra is van arra ideje, hogy felkészüljön az új korszakra, addig a négykerekű királykategória az idei évben vezette be az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb horderejű módosításcsomagját. Ennek az egyik központi elemét maguk az erőforrások adják. Az elektromotor mértékét a korábbi 120 kW-ról 350 kW-ra emelték, míg a belsőégésű egységek teljesítményét 550 kW-ról 400 kW-ra csökkentették. Ennek köszönhetően egy nagyságrendileg fele-fele arány jött ki a két komponens között, a kritikák kereszttüzébe pedig elsősorban az ebből fakadó problémák kerültek.
Egyrészt az energiamenedzsment az időmérőn sokkal szembeötlőbb, mint a futamon. Akadnak olyan pályák, ahol a pilótáknak kevesebb lehetőségük van a visszatöltésre, aminek köszönhetően olyan eshetőségek is bekövetkezhetnek, hogy a versenyző padlógázon megy, de közben lassul, mivel elfogyott az elektromos rásegítése. Másrészt az eltérő töltésleadás is macerás, ugyanis az autó egy pontig automatikusan „eldönti”, hogy mikor, mihez folyamodik. Ennek pedig egy markáns példáját láttuk a múlt hétvégi Japán Nagydíjon.
A verseny féltávjához közeledve Oliver Bearman és Franco Colapinto között alakult ki óriási sebességkülönbség. Az Alpine pilótája ezt érzékelvén behúzta a balra az autót, amit a mögötte menő brit fiatal már nem tudott lereagálni. Elvesztette az uralmát a Haas felett, majd egy 50G-s becsapódást szenvedett. Ugyan a becsapódás után némileg bicegett Bearman, de a komolyabb sérülést szerencsére megúszta. A baleset után pedig többen is felszólaltak a biztonsági aggályok mellett. Carlos Sainz arra mutatott rá, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) nem hallgat a pilóták visszajelzéseire, míg Lando Norris már a szezonnyitón felhívta erre a veszélyre a figyelmet.
Megvárja az F1, amíg megsérül vagy meghal valaki az idei szabályok miatt?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mindez mit keres egy kétkerekű motorsporttal kapcsolatos hírportálon. Nos, erre a rövid válasz maga a Liberty Media. Mint ismert, az amerikai vállalat már nemcsak az F1-be tette be a lábát, hanem az akkor még Dornának, most már MotoGP Sports Entertainment Groupnak nevezett, a sorozat kereskedelmi jogait birtokló cég jelentős hányadát is megszerezte. Persze, magába a szabályrendszerbe minden bizonnyal nem sok beleszólásuk volt (a hatalomátvételhez kapcsolódó első hírek, és a végleges szabályrendszer bejelentése között bő egy hónap telt el), de abban már igenis lesz felelősségük, hogy mindezt hogyan tálalják.
Merthogy abban minden bizonnyal konszenzus van, hogy nem így kellene kezelni a kételyeket. Ennek egyik legjobb példája, hogy Andrea Kimi Antonelli pole-t érő körét nem merték megmutatni teljesen belső kamerából. A hivatalos indoklás szerint technikai hiba ütötte fel a fejét, de az több mint gyanús, hogy ez pont a legkényesebb szakasz előtt következett be. Borzasztó fényt vet az a sportágra, ha már saját magukkal szemben öncenzúrát kell alkalmazniuk. Ezzel tulajdonképpen csak a saját portékájukat teszik nevetség tárgyává.
Öncenzúrázza magát az F1, mert szégyelli a 2026-os szabályokat? (videó)
A másik kényes pont a kommunikáció kérdésköre. Persze, a MotoGP SEG-nek eddig sem ez a terület volt feltétlenül az erőssége (gondoljunk a brazíliai káoszra vagy éppen a tavalyi Moto3-as horrorbaleset kezelésére), de igenis le kell ülni a versenyzőkkel, és meg kell hallgatni a visszajelzéseket, a pozitívumokat és a negatívumokat. Nem kell álomvilágba ringatni magunkat azzal, hogy tökéletes lesz a MotoGP-s szisztéma, de a szabályalkotóknak a finomítási folyamatokba is be kell vonniuk a versenyzőket. Az is nagyon rossz képet fest le, hogy a csapatok képviselőit előbbre veszik, mint a főszereplőket. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a jelenlegi mezőny egyik legjobb versenyzője, Max Verstappen azon lamentál, hogy van-e még értelme itt maradni.
És ha már a pilóták is szóba kerültek: a kibővített tesztlehetőség rendben van, és ez a MotoGP-re is átültethető lehet. Ráadásul utóbbi sorozat esetében a bruttó tesztnapok számán sem kell alakítani, hiszen a több lehetőség egy viszonylag egyszerű módon megvalósítható: minden pilóta számára ki kell nyitni a shakedownt, nem csak azoknak, akik megfelelnek a feltételeknek. Az természetesen megint egy másik kérdés, hogy itt sem feltétlenül kell az F1-es utat követni, és nem kell a biztonságiakkal kergettetni a pálya körül felbukkanó újságírókat vagy szurkolókat.
Természetesen nem szabad patikamérlegen kimérni a két szabályváltozás horderejét. Azonban az alapok mindkét esetben ugyanazok, és egy kisebb mintán már láthatóak a gondok. A Liberty Media nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, és a MotoGP-vel el kell kerülniük azokat a problémás területeket, amelyek az F1 esetében felbukkantak.
Az új tulajdonos a Forma–1 mintájára változtatná meg a MotoGP-t, eltűnhet a csapatok közti különbség