Jorge Lorenzo, Joan Mir, Augusto Fernández, Izan Guevara – Mallorca tehetséggyárának véget nem érő története: Chicho Lorenzo beszél az iskolájáról, és Marc Márquezt hozza fel példának.
Két MotoGP-világbajnok, a nyári szünet előtti utolsó két Moto2-es futam győztese és a világbajnoki cím egyik aspirénsa, valamint a Moto3 világbajnokság új csodagyereke – mi a közös Jorge Lorenzóban, Joan Mirben, Augusto Fernándezben és Izan Guevarában?
Nem, nem csupán a származásuk közös. Lorenzo, Mir, Fernández és Guevara mind Mallorcáról származnak, amely a tehetségek igazi kincsesbányája. Ami még fontosabb közös pont, mind a négyen José Manuel Lorenzo – vagy ahogy a paddockban jobban ismerik, „Chicho” Lorenzo – felügyelete alatt tették meg első lépéseiket versenyzőként.
Lorenzo mindent megtett azért, hogy az alig több mint 900 000 lakosú sziget két MotoGP-világbajnokot termeljen ki, és ma már két másik címvédő is van a kisebb osztályokban.
„Minden akkor kezdődött, amikor a fiam, Jorge Lorenzo nagykorú lett – meséli Chicho. „Még aznap közölte velem, hogy nem akarja többé, hogy mindig mellette legyek. Addig a pillanatig az egész életem e körül forgott. Mert amióta hároméves korában elkezdtünk edzeni, azóta az volt a célunk, hogy kijussunk a világbajnokságra, és hosszú karriert futhassunk be.”
„Képzeld el a sokkot. Miután 15 évig dolgoztam azért, hogy elérjem, hirtelen már nem voltam mellette. Olyan érzés volt, mintha 15 éven át toltam volna egy szekeret a hegyre, hogy aztán a lejtő pillanatában elhúzzanak – mert abban az évben már 250 cm3-s világbajnok volt. Ez traumatikus volt számomra” – erősítette meg Chicho Lorenzo.
„Elmentem Galíciába, szerettem volna ott valamit létrehozni, de nem lett belőle semmi, mert nem találtam támogatást. Ezért visszamentem Mallorcára, és azt mondtam magamnak: ‘Ha már sikerült egy bajnokot edzened, akkor akár egy generációnyi bajnokot is nevelhetsz’. Ezzel az ötlettel hoztam létre az iskolát.”
A „Chicho Lorenzo Iskola” kezdetei nem voltak fényesek. Az építménynek nem volt állandó helye, bárhol felállították, ahol volt sík aszfaltfelület, ahol dolgozni lehetett. Napokig tartott a felállítása, majd a földtulajdonos kidobta az egészet. „Egy nap eljöttünk arra a területre, amelyet az önkormányzat adott nekünk, és egy cirkuszt találtunk, amelyik ott rendezkedett be.”
A Baleár-szigetek Szövetségétől nem jött segítség, épp ellenkezőleg: Chicho szerint szigorúan ellenezték. Chicho Lorenzo, a fiatal motorosok és szüleik azonban legyőztek minden akadályt, ami az útjukba állt. Az iskola három tanítvánnyal indult, a csúcson 35 gyerek volt, akik mindannyian motorversenyzők akartak lenni. Az iskolai kötelezettségekkel való összeegyeztethetőség érdekében Chicho iskolája délután 5-től este 9-ig volt nyitva.
A következő kihívás a „növendékek” színvonalának emelése volt. Így Chicho kitalálta a „Liga Interescuelas”-t, egy versenysorozatot több iskola részvételével. Egy olyan bajnokságot, amelyben védencei a szigeten kívül is megmérkőzhettek új riválisokkal – Spanyolország valamennyi régiójából, valamint Olaszországból és Portugáliából érkező ifjú versenyzőjelöltekkel.
„Sokat tanultam, amikor ennyi gyerekkel dolgoztam. Statisztikát készítesz, rengeteg adatot elemzel, és ez gyors fejlődésre késztet, mert mindig figyelsz. És mindezt szponzorok nélkül, kizárólag a szülők által fizetett havi kis hozzájárulásból tettük” – írta le Lorenzo.
Annak érdekében, hogy egyetlen résztvevő se veszítse el a motivációját, Chicho ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki – az elsőtől az utolsóig – trófeával térjen haza.
A Chicho Lorenzo Iskola azt a koncepciót követte, hogy a motorozás világába való belépés alacsony szinten történjen. A terhelés csak akkor nőtt, amikor a kis versenyzők már biztosak voltak benne, hogy ez az, amit szeretnének.
A képzés a motorozás technikájára összpontosított. A motorkerékpár irányítása, a manőverek és a vonalvezetés képezte a módszer alapját. A fejlődés a gyakorlatok végtelen ismétlésével történt. „Mint a focisták az edzésen” – mondja Chicho. „Aztán amikor olyan szituációban találod magad, nem kell gondolkodnod azon, hogy mit kell tenned, ösztönösen csinálod.”
A vasfegyelmet, amit Chicho megkövetelt a tanítványaitól, nem sok motoros bírta ki. Voltak néhányan, akik nála kezdték, aztán inkább az iskolán kívül fejlesztették tovább a képességeiket – például Joan Mir.
Mindazonáltal, miután Mir 2020-ban bajnoki címet nyert a királykategóriában, Chicho Lorenzo álma megvalósult, miszerint egy másik versenyzővel is elérje azt, amit Jorge-val elért. A mallorcaiak egy generációja követte fia példáját – és Izan Guevarával már a második generáció.
Végül Chicho Lorenzótól azt kérdezték, milyen meghatározó tulajdonsággal kell rendelkeznie egy versenyzőnek ahhoz, hogy sikeres legyen. Habozás nélkül válaszolt: „Számomra a legfontosabb a karakter – ezt láthatjuk Marc Márquez példáján.”
A karakter helyettesítheti a tehetséget? „Hány tehetséges versenyzőt ismersz, akinek nem sikerült?”
Sokakat...”Ez választ ad a kérdésre.”