Dani Pedrosa elárulta, a kategóriaváltásoknál mindig voltak kétségei. Főleg a MotoGP okozott neki gondot, mivel túlságosan alacsony volt, és eleinte a motor irányításával is problémái voltak.
Sokan alaptételnek gondolják, hogy minél alacsonyabb valaki, annál nagyobb előnyben van egy gyorsasági motorozásban. Nos, ez alapvetően így is van, de az sem ideális, ha valaki testi adottságai „túllőnek a célon”. Ez utóbbit tapasztalhatta meg Dani Pedrosa, akinek pályája elején rengeteget kellett küzdenie azért, hogy ezt kompenzálhassa.
A már visszavonult versenyző 2003 és 2005 között zsinórban három világbajnoki címet nyert előbb a 125, majd kétszer a 250 köbcentiméteres kategóriában, utoljára olyan későbbi nagyságokat legyőzve, mint Casey Stoner, Andrea Dovizioso vagy Jorge Lorenzo. A következő idényben aztán nagy reményekkel debütálhatott a királykategóriában, de ott egyszer sem ért fel a csúcsra, igaz, minden idők legsikeresebb pilótájává vált azok közül, akik egyszer sem nyerték meg a MotoGP pontversenyét.
Embed from Getty Images „Általánosságban megbékéltem ezzel, mert mindig a maximumot hoztam ki magamból, és ha volt valami, akkor dolgoztam rajta – nyilatkozta a Motorbike Magazine-nek. – Ha valami nem működött, küzdöttem ellene. Tettem azért, hogy mentális, fizikai, illetve technikai szempontból működjenek a dolgok. Mindig szembenéztem a problémáimmal, nem próbáltam kikerülni őket, hanem egyenesen mentem előre. Dolgoztam a versenybeállításokon, mert a MotoGP-ben nagyon gyors voltam [a futam] elején, de a végén nem, később viszont igen. Mindenen dolgoztam.”
És hogy mik voltak Pedrosa gondjai? Nos, az egyik a testmagassága, ugyanis mindössze 158 centiméter magasra nőtt. Bár 2004-ben látszólag problémamentesen debütált a 250-es géposztályban, valójában sokan már ekkor aggódtak, hogy a testfelépítése miatt nem fogja megugrani a lécet. Ő maga is köztük volt, de itt még alaptalannak bizonyult a félelem.
„Ha őszinte akarok lenni, amikor megnyertem a 125 köbcentiméteres világbajnokságot, és átmentem a 250-es [géposztályba], már voltak kétségeim, mert a motor nagyobb és nehezebb volt, én pedig nagyon alacsony voltam – magyarázta. – Nem tudom, emlékszel-e, de már akkor is sokan kételkedtek bennem, mert a vezetési stílusom túl finom volt, azok a motorok pedig nagyobb erőt igényeltek. Emlékszem, nekem is voltak kétségeim, mert talán túl alacsony voltam, de felültem rá, minden simán ment, és két bajnoki címet nyertem.”
A MotoGP–ről viszont ez már nem volt elmondható. Bár statisztika nem lelhető fel, az biztosan kijelenthető, hogy Pedrosa a sportág történetének legalacsonyabb versenyzői közé tartozik, méghozzá meglehetősen szűken. A 21. század világbajnokai közül Marc Márquez áll hozzá a legközelebb, de 169 centiméterével még ő is több mint tíz centivel magasabb nála. Mindez főleg a kezdeti időszakban állította őt óriási kihívások elé.
Embed from Getty ImagesPedrosa a nála 23, illetve 13 centiméterrel magasabb Rossi és Stoner mellett
„Jól alkalmazkodtam a 250 köbcentis [gépekhez], 2004 végén pedig már kipróbáltam a MotoGP-t, és az hatalmas dolog volt, egy másik dimenzió – emlékezett vissza. – Nemcsak teljesítményben, hanem méretben is. Alig értem el a kormányt, le is estem, a lábam pedig lejött a lábtartóról. A féket sem értem el. Amikor MotoGP-re váltottam, még jobban kételkedtem abban, hogy tudom-e uralni a motort. Nem abból a szempontból, hogy gyorsan menjek, hanem mindenekelőtt abból, hogy irányíthassam, hogy mindig azt csinálhassam vele, amit akarok. Ez volt a legnehezebb számomra a MotoGP-ben, hogy nem mindig tudtam kontrollálni a motort. Ez valamelyest kihat az ember önbizalmára, mert tudja, hogy bizonyos körülmények között a motor irányítja őt. A pálya típusától vagy bizonyos dolgoktól függően a motor legyőzheti őt.”