2024. március 29. 10:02
KezdőlapWheelieMotoGP kommentátori szemmel – interjú Kerek Istvánnal

MotoGP kommentátori szemmel – interjú Kerek Istvánnal

Kerek István, az Arena 4 kommentátora 2022-ben vette át a MotoGP közvetítést a csatornán. Miközben a csapatok már a szezonzáró futam másnapjától 2023-ra készülnek, mi ezúttal a jelen helyett a novemberben magunk mögött hagyott szezonról beszélgettünk.

Milyen volt először belecsöppenni ebbe a sportágba?

A superbike-os tapasztalataimat tudtam elsősorban a szezon első néhány versenyhétvégéjén elővenni, mert megtanultam azt, hogyan kell egy szabadedzést leközvetíteni jó ritmussal, és azt már el tudtam helyezni. De mennyiség tekintetében a MotoGP más, sokkal több. A Superbike szombatja például nagyjából ugyanolyan hosszú, mint a MotoGP-ben, de teljesen más a dinamikája. A MotoGP-ben a péntek és a szombat délelőtt egyfajta előétel, amíg eljutsz az időmérőig, és a vasárnapi futamokig. Nagyon jól egymásra épülnek az elemek, majd jön a katarzis. Érdekes volt, hogy mennyire gyorsan eltelt egy hétvége, és különösen a szezon végén derült csak ki, hogy mennyire sok munka ez. Egészen másképp kell készülni egy versenyhétvégére, mint mondjuk egy NFL-re, vagy egy focimeccsre. A MotoGP-ben péntekre le kellett zárni a felkészülést, onnantól csak mész az események után. Egyik szabadedzés épül a másikra mindegyik kategóriában. Egészen vasárnapig tornyosul ez az építmény, vasárnapra pedig elkészül a vár, akkor pedig csak azt várod, hogy kialudjanak a piros lámpák, és elinduljanak a versenyzők.

Miben más egy MotoGP-, mint egy Superbike-közvetítés?

Sokkal több információt kell átadni, ráadásul több időd is van rájuk, mivel hosszabbak az üresjáratok, amiket ki kell tölteni. Egy első szabadedzés például 45 perc a MotoGP-ben (a kisebb kategóriákban 40), és ha belegondolunk, akkor érdemben történés legfeljebb az utolsó 5-10 percben történik, amikor már mennek az időmérős szimulációk, és a Q2-es helyekért küzdenek.

Fotó: Arena 4 Facebook

Az interjú során végigmentünk szakértői szemmel mindhárom kategórián, és a jövőbeni kilátásokon.

Moto3

Ha egy szóval kéne jellemezni minden évben a Moto3-at, akkor az a káosz és a kiszámíthatatlanság – ez rögtön kettő, de egybevág. Voltak versenyzők igen komoly hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel egyaránt. A szezon elején mindenki arra számított, hogy ez Sergio García és Dennis Foggia külön párharca lesz a világbajnoki címért, és az első néhány versenyhétvégén úgy tűnt, ez meg is fog valósulni. Aztán jött Jaume Masià hirtelen rengeteg dobogós hellyel – ő volt az első, akinek egymás után négy versenyen sikerült. A végén pedig érkezett Izan Guevara, utolsóként belépve ebbe a küzdelembe, de mégis ő volt, aki a leghuzamosabb időn keresztül tudott a legjobban teljesíteni. Ennek köszönhetően a nyári szünet után dominálta nemcsak a csapattársát, hanem a teljes mezőnyt. És sok olyan futamot nyert, hogy bár szoros volt a befutó, de Guevara volt elöl, és képtelenek voltak megelőzni. Nagyon érett volt, és emiatt a legjobb helyre került a bajnoki cím.

Guevara és García is már a Moto2-ben folytatja, mit lehet várni tőlük?

Nehéz kérdés, mert láttuk Pedro Acostánál is, aki generációja csúcstehetsége, hogy a saját mércéjével sok időbe telt megszoknia a kategóriát. Mindkettejükben benne van, hogy a jövőben MotoGP-pilóták lesznek, de itt a legfontosabb kérdés, hogy az első néhány versenyhétvégét hogyan fogják megugrani. Nem kizárt, hogy már az első évükben harcolhatnak a vb-címért.

Moto2

Augusto Fernández sosem volt az a szupertehetség, aki egy nap Moto2-es világbajnok lehet. Nem őt tartották a jövő nagy bajnokának, és 2022-ben sem ez látszott. De nagyon bejött neki a csapatváltás, hogy a Marc VDS-től Aki Ajo csapatához igazolt, ahol jó dolgok szoktak történni a versenyzőkkel. Bekerült egy győztes környezetbe és ez elég volt ahhoz, hogy megmutassa, képes kiegyensúlyozottan teljesíteni, ami ebben a Moto2-es szezonban bőven elég volt. Sem ő, sem Ogura nem emelkedett ki, rengeteg futamgyőztes volt, a szezon elején pedig sehol nem voltak például Celestino Viettihez képest. Emellett az újonc külön párharc is különleges volt. Alonso López sztorija elképesztő, hogy parkolópályán kezdte az idényt, és csak azután kapott lehetőséget, hogy Fenatit kirakták a Boscoscuro-csapatból. Emellett felcsillantak olyan tehetségek, mint Fermín Aldeguer, bár dobogóra még nem állt, de a következő szezonban érdekes lehet. Arón Canet is sok beszédtémát szolgáltatott, részben azzal, hogy adott hétvégén épp engedik-e versenyezni, és ha igen, akkor milyen állapotban, de neki is az egyetlen hiányérzete a futamgyőzelem hiánya miatt lehet. És ha ehhez feljön Foggia, García, Guevara, akkor ez egy rettenetesen erős mezőny lesz, mivel csak Augusto Fernández lépett fel, míg a többi esélyes marad.

MotoGP

Augusto Fernández lesz az egyetlen újonc, viszont ő eddig sem arról volt híres, hogy egyből berobbant a kategóriákba.

De itt most lehet, hogy erre lesz szüksége, mert egyéves szerződést kapott csak a GASGAS-tól. Nyilván azzal számolnak, hogy 2024-re érkezik egy bizonyos Pedro Acosta, akinek akárhol, de kell a hely. Akár a GASGAS, akár a gyári KTM, de ott eléggé tisztességes pilótafelállás lesz, a Miller-Binder páros az egyik legjobb dinamikájú lehet. Ebben a szezonban kevés volt a jó hely, így kevés Moto2-es pilóta tudott fellépni, amit nyilván borított a Suzuki kiszállása. Emiatt egyrészt kettővel kevesebb motor maradt, másrészt a pilóták számára is borítékolható volt, hogy lesz helye Mirnek és Rinsnek is.

Kicsit visszaugorva a tavalyi szezonra, ami még Katarban kezdődött, már ott több meglepetés történt, ez mennyire vetíthette előre a szezon kimenetelét?

Katart mindig külön kell kezelni csillagozva, mert annyira az ismeretlenbe érkezik meg mindenki. A téli tesztek után mindenki arra számított, hogy a Honda jó lesz, és az első versenyen még jó is volt, de aztán óriási földbeállás következett. Igaz volt megint, hogy onnantól lehet érdemi tanulságot levonni, hogy Európába megérkeznek. Az elején láttunk nagyon jó futamokat, amelyek akár az időjárás, akár a logisztika miatt káoszba fulladtak. Ott volt minden, de igazából senki nem lett okosabb. Aztán megérkeztünk Európába, és minden megváltozott. Onnantól lehetett látni, hogy az Aprilia versenyképes, hogy Quartararo ismét minden előzetes várakozást felülmúlva harcban lehet a vb-címért. A Ducatiról tudtuk, hogy erős, de hozták a szokásos olaszos szezont, hogy keresztbeverték egymást, és emiatt igazán egyik versenyzőjük sem volt esélyes. Aztán jött a nyári szünet, vagyis Assen, és minden megváltozott.

Fotó: MotoGP Media

Valentino Rossi visszavonulása után bár Fabio Quartararo és Francesco Bagnaia harcolnak a bajnoki címért, mégis a legtöbb embert Marc Márquez mozgatja meg, és ahogy ő nem tudott versenyezni, a Honda is eltűnt a süllyesztőben.

Ebben semmi meglepő nincs, ezt a Hondát csak ő tartja vízfelszín fölött. Összehasonlíthatatlan a műtét előtti és utáni Márquez, és hihetetlenül gyorsan visszatért. Sokan találgatták, hogy érdemes-e már 2022-ben visszatérni, nem elég csak Valenciában az év végi teszten, hiszen Márquez is 2023-ra koncentrált, és nem éri meg kockáztatni az egészségügyi állapotát. Ehhez képest már Aragónban visszatért, és minden hétvégén volt egy olyan elem a motorozásában, amelyben már felfedezhető volt a régi Márquez. Bár a Honda a többiektől el van maradva, Márquez többször is futamgyőzelemért harcolt, és 2023-ban is nyilván számolni kell vele.

Mi történt Quartararóval?

Ahhoz, hogy versenyképes legyen, a határon túl kellett motoroznia, mert a Yamaha nem volt a Ducati szintjén. A szezon első felében sokáig kellett győzködni, hogy írjon alá 2023-ra. Az év elején a körülmények is segítették, de azokon a pályákon ment jól, amelyek alapból feküdtek a Yamahának és neki. Ahogy haladtunk előre időben, úgy kezdte arcul csapni a valóság, és elfogyott a 91 pontos előny. Míg a Ducati hétvégéről hétvégére állt össze, a Yamahánál nem volt javulás. Jól ment pénteken, a szabadedzéseken, aztán az időmérőn már nem tudott első sorba kvalifikálni. A legnagyobb probléma, hogy ez a motor péntekre és szombatra volt építve, és nem a futamra. Lehet, hogy versenyszimulációban jó volt, de ez forgalomban semmit nem ér, és az egyenes szakaszokon megették Quartararót. Már 2021-et is úgy fejeztük be, majd 2022-ben is egyértelműen a Desmocedici volt a legjobb motor. A fejlesztési versenyben is a legjobbak, mindenki őket másolja, a Yamaha pedig képtelen megújulni. Minden fejlesztés, amivel csökkenthették volna a hátrányt, a visszájára fordult. És végül ez volt Quartararo veszte, hiszen bár előnyben volt, végig ott lebegett a kérdés, hogy vajon meddig, mert ha a Ducati összeáll, akkor ezzel a dominanciával vége a dalnak.

Fotó: MotoGP Media

Szerinted mennyire volt nagy nyomás Bagnaián és a Ducatin?

A Sachsenringen 91 pontos hátránynál úgy tűnt, mintha el is engedte volna. Aztán volt egy óriási fordulat, és akkor az volt a kérdés, hogy mi történik akkor, ha esetleg megérkezik. A szezon végén eljött az a pillanat, és sorra kiállta a próbákat. Nagyon éretten versenyzett és felnőttként állt hozzá. Bagnaia egészen elképesztő volt, de a Ducati azért megnehezítette saját magának a dolgot. Ha tényleg ennyire fontos a vb-cím, akkor lehetett volna hamarabb csapatutasítást alkalmazni. Volt egy ilyen kettősség, hogy nagyon akarja az egyéni világbajnoki címet, amire 15 éve vágyott, de közben támadhatatlan akart lenni, és a nézőknek is meg akart felelni a gyártó, hogy ne lehessen azt mondani, hogy 8 motorral a rajtrácson még a végső sorrendet is előre meghatározzák. Nem akartak beleszólni, de végül Bagnaia versenyzése volt az, ami minden hasonló kérdést eloszlatott. 2022-ben ezzel a Ducatival egy tökéletes csillagállás legnagyobb kedvezményezettje volt.

Sokáig esélyes volt az Aprilia és Aleix Espargaró is, hogy láttad az ő szezonjukat?

Három dolog pecsételte meg Aleix Espargaró sorsát. Barcelonában benézte az utolsó kört, amivel rengeteg pontot vesztett. Silverstone-ban lehetősége lett volna átvenni a vezetést a pontversenyben, de akkor bukott egy hatalmasat, így sérülten teljesítette a vasárnapot, és nem tudta kihasználni Quartararo büntetését. És végül ott van Japán, ahol a csapat rontott. Összességében viszont az Aprilia egy nagyon jó szezont zárt, ott volt a hajráig a világbajnoki dobogón. Többször közel álltunk az Aprilia futamgyőzelemhez az argentin győzelmen kívül is. Furcsa, hogy a szezon végén Espargaró és Viñales is frusztrált volt, mert érezték, hogy ebben még több van, az év végén pedig már konstans sehol nem jöttek az eredmények. Idén lesz négy motorjuk, az RNF azt a két motort kapja meg, amit Valenciában letett a két gyári versenyző. Raúl Fernández szerintem rettenetesen örülhet annak, hogy új környezetbe kerül, Miguel Oliveira pedig egy jó konstrukcióval nem csak esőben harcolhat a futamgyőzelemért. És persze ott van Espargaró és Viñales.

Mennyire fog hiányozni a Suzuki?

Nagyon katartikus volt a valenciai hétvége. Jártuk a paddockot, többször is bementünk hozzájuk, és bár mosolyogva fogadtak mindenkit, érződött az alkalmazottakon, hogy utoljára. Ennél tökéletesebb lezárást nem lehetett volna összehozni, ráadásul óriási bulit csaptak szombaton és vasárnap is. Egy gyártó önmagában is színesíti a mezőnyt, a Suzuki viszont egy sikeres csapat volt. 2020-ban ez még egy világbajnoki konstrukció volt Joan Mir alatt, Álex Rins még az utolsó évben is 2 futamot nyert. Az idény elején úgy tűnt, hogy ezzel a motorral akár bajnokságot is lehet nyerni. A végsebessége sokat javult az előző évhez képest, és Rins is kiegyensúlyozott volt. Jerezben aztán váratlanul terjedni kezdtek a pletykák, és amikor valósággá váltak, onnantól egy óriási törés volt megfigyelhető. Estek-keltek a pilóták, és habár próbálták azt mutatni kifelé, hogy az a cél, hogy minél szebbé tegyék a lezárást, érződött, hogy őket is megviseli. Miren érződött ez jobban, így Rins hozta inkább az eredményeket. Így végül felemás szezonjuk lett, de a lezárás az hibátlan volt.

Fotó: MotoGP Media

Az év versenye mindenki számára Phillip Island volt, neked mitől különleges az a pálya?

A világ legjobb motorversenypályáján bármi megtörténhet. Nincsenek rajta azok a stop and go részek, amik jellemzik az újonnan épített pályákat. Itt menni kell, ahogy csak tudsz. Van benne minden. Hajnali 5-kor volt a futam, este pedig még műsorváltozást is eszközöltünk, hogy ezt a futamot bizony minél többször, ahányszor csak lehet, mutassuk meg.

Milyenek voltak a hajnali közvetítések? Mennyire vagy éjszakázó típus?

Alapvetően nekem nem nehéz átállni, mert sok éjszakai tartalmat közvetítek. Onnantól, hogy adásban van az ember, sodródik az eseményekkel, és azzal foglalkozik, ami előtte van. Ilyenkor a nézőt sem tisztelnéd azzal, ha behoznád, hogy fáradt vagy. Még egy adott szabadedzésre is felkészülten kell megérkezned, hogy képes legyél fenntartani a néző figyelmét, hogy ő is úgy érezze, azzal, hogy megnézte ezt a közvetítést, több lett, mint volt előtte. Nekünk kommentátoroknak az is feladatunk, hogy a néző számára közelebb hozzuk és érthetőbbé tegyük a pályán történteket. Az pedig egy másik kérdés, hogy még egy szabadedzés is nagyon pörgős és hipp-hopp eltelik. Az éjszakázás pedig nem okoz különösebb gondot, könnyen át tudok állni.

Mit vársz a sprintfutamoktól?

Még több izgalom lesz a teljes versenyhétvégén, hiszen így a királykategóriában mindhárom napnak lesz valamilyen tétje. Pénteken a második szabadedzés végén eldől, ki jut be a Q2-be, szombaton időmérő és sprintverseny, vasárnap pedig a nagydíj. Ebből a szempontból a néző még többet kap, ami szerintem jó. Hogy a futamok milyenek lesznek, azt nem tudjuk, de a gyártók is külön készülnek erre. Mivel kevesebb üzemanyagot kell használni, a Ducati például már próbálgatott kisebb tankot. Összességében szerintem a sprintfutam még jobban megbolygathatja a mezőnyt. Nem kell spórolni a gumikkal, lehet végig húzni a kart. Ahogyan ezt bejelentették és tálalták, az nem a legideálisabb volt, de hosszú távon szerintem kifizetődő lesz. A legfontosabb, hogy hozzon egy olyan plusz dimenziót a MotoGP-be, ami még izgalmasabbá és népszerűbbé teszi. Ha ez megtörténik, azzal mindenki csak nyer.