Az indonéz MotoGP-hétvége egyik legélénkebb beszédtémája Mandalika aszfaltjának állapota volt. A suzukisok bőrruhájukból összeszedett, töredező darabokról beszéltek…
Biztonsági okokból rövidített versenytáv mellett zajlott a nagyok versenye Indonéziában. Mandalika ráadásul özönvízszerű esővel fogadta a királykategóriát. A végül Miguel Oliveira által megnyert versenyen nem ez volt az egyetlen probléma… Erről beszéltek a suzukisok a futam után.
„Nem tudom, szárazon egyáltalán ennyi verseny lett volna-e…” – gondolkozott el Álex Rins. „Nagyon nehéz volt ugyanis ilyen pályán versenyezni. Az utolsó körben például elkezdett feltörni az aszfalt is. Még esőben, kisebb tempónál is éreztük, hogy a különböző darabok eltalálnak minket. Szerencsére senki nem sérült meg. Amikor levettem a bőrruhámat, tele volt kisebb-nagyobb fekete aszfaltdarabokkal. Ezzel valamit kezdeni kell, mert veszélyes. De állítólag a jövő évi futamig jön az újabb újraaszfaltozás. Mármint az egész pályán.”
Hasonló dolgokról számolt be a csapattárs Joan Mir is. „Inkább szárazon volt erős ez a jelenség, de még vizes pályán is keletkeztek lyukak a pályán. Például az utolsó kanyarban is. Most képzeld el ezt szárazon. Azta… kemény lett volna. Komoly kihívás lett volna egyáltalán befejezni a versenyt. Egyébként meglepett minket a versenytáv meghúzása. Én például csak a Moto2-es futam idején tudtam ezt meg. De gondolom a többiek is. Egyébként pont miattuk volt erre szükség nálunk. Fontos lesz az újraaszfaltozás.”
Jack Millert alapvetően nem hatották meg a körülmények, és szívesen versenyzett. Ettől függetlenül érti, miért kezdett szétesni a pálya. „Egy frissen újraaszfaltozott pályának kellene egy-két hónap, hogy megfelelő állapotba kerüljön, ez meg előző héten lett kész. De ilyen körülmények között is össze lehetett volna hozni egy jó versenyt. Lényeg, hogy inkább nézzük a hétvége pozitívumait, például hogy az esőben milyen versenyt futottunk. A szurkolók boldogok lehettek.„