Az Aprilia technikai igazgatója, Romano Albesiano részletesen beszél az olasz gyártó felemelkedéséről, és különösen Maverick Viñaleshez fűzött reményeiről.
Hosszú és rögös volt az út, sok kritika érte, de végül az Aprilia kitartása kifizetődött: Aleix Espargaró Termasban ünnepelte az olasz gyártó első MotoGP-győzelmét, és az idei szezonban ő a címvédő Fabio Quartararo elsőszámú üldözője.
Ráadásul Maverick Viñales, a második Aprilia-pilóta egyre jobb és jobb, ahogy azt a nyári szünet előtti első dobogós helyezése is bizonyította Assenben.
Romano Albesiano, a SPEEDWEEK.com-nak adott interjújában tekintett vissza, és mesélt a jövőbeli tervekről:
Romano, hogyan értékelnéd az Aprilia szezon első felét egy 1-től 10-ig terjedő skálán?
„9.”
A sok jó dolog közül, amit láttunk, mire vagy a legbüszkébb?
„Ez nem különleges dolog, inkább csak nagyon örülök, hogy az erőfeszítéseinket végre elismerés koronázta. Nagyon sok dolgon kellett változtatnunk, volt balszerencse is, és valószínűleg rossz döntéseket is hoztunk. De végül is, ha kitartasz és kitartasz….Nagyon örülök a cégtől kapott támogatásnak, különösen az elnöktől, aki mindig is támogatott minket. Mindent egybevetve, szerintem ez egy csodálatos történet. Szenvedtünk, szenvedtünk és szenvedtünk – és végül elértünk egy jó szintet.”
Feltételezem, hogy az Aprilia számára ez még mindig egy befejezetlen történet, amelynek happy end-je még várat magára.
„Igen, ez igaz. Nagyon optimista vagyok, mert úgy látom, hogy bármilyen szinten is vagyunk, a növekedési képesség óriási. Nagyon örülök a Piaggio Csoportnak és a noaleieknek, valamint mindazoknak, akik a gyárban dolgoznak a futószalagokon, mindenkinek. Ami most történik, az nagyon, nagyon szép.”
Nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy a helyzet stagnál – megrekedt egy olyan ponton, ahol az Aprilia nem volt versenyképes. Amikor most a tükörbe nézel, mondasz magadnak valami olyasmit, hogy „Romano, megcsináltad”?
„Igen, de nem szeretem személyessé tenni. Ez mindenki érdeme, nem csak az enyém.”
Nincs olyan, hogy tökéletes helyzet, különösen a versenyzésben. Van hová fejlődni?
„Ami jelenleg nem tesz boldoggá, az az, hogy csak Aleix érte el azt a szintet, hogy az élmezőnyben legyen. Maverick azonban egyre közelebb kerül. Boldog leszek, ha Maverick is révbe ér. Akkor elmondhatjuk, hogy mindkét versenyzőnk a maximumot tudja motorozni. Közel vagyunk.”
Árulj el valamit: voltak-e olyan pillanatok, amikor kétségek gyötörtek, mióta elvállaltad az Aprilia MotoGP-projektjét?
„Nem, nem igazán.”
„Emlékszem az egyetemi éveimre, amikor a diplomám felénél jártam, és úgy éreztem, mintha már a fél életemet ott töltöttem volna, és milyen ijesztő volt belegondolni, hogy a másik fele még előttem áll.”
„Az biztos, hogy Massimo Rivola érkezése az Aprilia Racing vezérigazgatói posztjára hozzájárult a vállalat elkötelezettségének növeléséhez. Ettől kezdve a dolgok egy kicsit könnyebbé váltak.”
Egyetértesz azzal, hogy egy motor szintjét mindig a második versenyző határozza meg? Ezért olyan fontos a Maverick számára, hogy ezt a lépést előre tegye az eredménylistákon?
„Igen, ezért nagyon fontos, hogy Mavericket Aleix szintjére hozzuk. Ahogy mondtam, bizonyos helyzetekben nagyon közel vannak egymáshoz, de Aleix egy kicsivel többet tud.”