Pedro Acosta a Moto3 és a Moto2 közötti különbségekről beszélt, illetve arról, mi várna rá a királykategóriában.
A fiatal spanyol tavaly hurrikánként söpört végig a Moto3-as mezőnyön, és a szezon végén sikerült bezsebelnie a világbajnoki címet. Az idei szezon elején teljesítette első hivatalos tesztjét a Moto2-es géposztályban, méghozzá elsőre a legjobb idővel, ami tovább növelte az elvárásokat az újonccal szemben. Végül azonban a Red Bull KTM Ajo Team Kalex-pilótájának Mugellóig kellett várnia arra, hogy először álljon fel a dobogóra a második legmagasabb osztályban – majd győztesként.
„Mindenkinek voltak elvárásai… de végül is ez egy másik világ a Moto3-hoz képest.” -kezdi Acosta.
„A Moto2-ben kezelned kell a sebességet és a gumik hőmérsékletét. A verseny felét már szombaton, a kvalifikáción megteszed, mert a negyedik sorból nagyon nehéz az élre kerülni. A Moto3-ban a 25. helyről indultam, és öt körön belül az élcsoportban voltam. A Moto2-ben, ha a 11. vagy 12. rajtkockából indulsz, máris többet kell használnod a gumit, mint a többieknek, hogy az élre kerülj.”
„Nehéz a szombati kvalifikációra jobban koncentrálni, és kevésbé a vasárnapi futamra, de ezt meg kell tanulnunk.”
„Az előszezonban nem számítottam arra, hogy ilyen nehéz lesz megelőzni a srácokat. A teszteken egyedül voltam, Le Mans-ban elöl mentem és gyors voltam, ahogyan Mugellóban is. A nehéz dolog az, hogy megértsem, hogyan kell előzni anélkül, hogy időt veszítenék. A nagyobb motorok, a légáramlat, a gumihőmérséklet és minden más miatt nehéz mindent úgy kezelni, hogy ne veszítsünk túl sok időt.”
Pedrót vidám fiatalembernek látják, aki nevetésével jó hangulatot visz a mindennapokba. Ez a siker kulcsa vajon?
„Nem mindig, nekem is vannak olyan napjaim, amikor komolyabb vagyok. Szerintem viszont fontos, hogy mosolyt lássunk a veled dolgozó srácok arcán. Napok, amikor sírni támad kedvünk, úgyis lesznek az életben. Igyekszünk élvezni azt az időt, amikor például szórakozunk vagy együtt vacsorázunk a stábbal. Vannak rossz napok – végül is minden nap lehet rossz nap, de nem minden nap lehet jó nap. Tehát meg kell próbálnunk élvezni, amikor jó napunk van.”
A fiatal spanyol arról is beszélt, hogyan kezeli a közösségi médiában azokat a híreket, amelyek megjelennek róla:
„Amikor itt vagyunk, akkor azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk – nem azért, hogy a közösségi média csatornákra gondoljunk. Általában nem sokat olvasok a neten, de ha mégis, akkor azt gondolom magamban: ‘Ezek az emberek úgysem tudják, mi történik velem a boxban. A Moto3-ban az egyik alkalommal kilencedik voltam a kvalifikáción, a következő alkalommal 25., és akkor már azt olvasod, hogy „Mi történik Pedro Acostával?”.”
„Ha mindenről tisztán gondolkodsz, és van bátorságod kimondani, akkor minden jönni fog. Egy világos céllal a fejedben könnyebb húzni a gázt és helyeket behozni, ahogy azt a Moto3-ban is láthattuk. A Moto2-ben ez talán nehezebb, de lehet, hogy csak többet kell tanulnom.”
„Ha jövőre, 19 évesen a MotoGP-ben versenyeznék, az egész karrieremet ott tölteném. Nem kell sietni, van időnk. Még egy évet tölthetünk a Moto2-ben, hogy tanuljunk, és ne gondoljunk túl sokat a MotoGP-re.”