Miller: Egyik pillanatban még Bezzecchit láttam, utána csillagokat

„Természetesen jól akartam szerepelni a három év utáni első hazai futamon, de Álex Márquez ugyanolyan csalódott, mint én.” – sóhajtott Jack Miller az ausztráliai bukás után.

„Voltak már szebb vasárnapjaim is, de voltak már rosszabbak is, az biztos.” – sóhajtott Jack Miller a verseny után, amikor találkozott az újságírók tömegével.

„A verseny nem úgy alakult, ahogyan terveztem, erről biztosíthatok mindenkit. Mivel szuperül éreztem magam, tisztességesen elindultam. Előrenyomultam. Aztán többször is majdnem Pecco mellett voltam, de láttam, hogy ő akarja átvenni a vezetést. Nekem ez nem volt gond, figyeltem mögötte, és türelmesen vártam, hogy mit tartogat számomra a verseny.”

„Észrevettem, hogy az elöl lévő srácok, mint például Jorge Martín, elég keményen nyomják a 3. és 12. kanyarban. Gondoltam, hagyom őket csatázni. Tudtam, hogy az ilyen manőverek nem mennek itt örökké, mert a gumikopás úgyis közbeszól. Amit a 3. és 12. kanyarban elvesztettem időt, azt a 4. és 10. kanyarban többnyire be tudtam hozni. A 9-es kanyarból a 10-esbe való átmenetben nagyon erősnek éreztem magam. Aztán amikor Bezzecchi megelőzött, a 10. kanyarban újra támadni akartam. Végül nem sikerült, mert közbeszólt a Márquez-incidens. Tehetetlen voltam, mert az egyik pillanatban Bezzecchi motorját láttam hátulról, a következőben csillagokat. Eléggé összetörtnek éreztem magam. Most már jól vagyok. Csak néhány zúzódásom van…”

Jack kezdetben mérges volt Álex Márquezre, de később megjegyezte: „Mi értelme van? Mindannyian azért vagyunk ott, hogy a legjobbunkat nyújtsuk. Láttam, hogy megpróbálta megelőzni Marinit, és egy kicsit túlságosan is elbízta magát. Megbeszéltük a dolgot, többször is bocsánatot kért. Mindannyian követtünk el hibákat. Álex ugyanolyan összetört, mint én, mert nem szereztünk pontot. Természetesen szerettem volna más eredményt elérni a három év utáni első hazai futamomon.”