Aznap Sepangban senki nem hitt a szemének. Az utolsó körökre mindenki egy emberként izgult a 250 köbcentisek leintéséig. A Gilera végül világbajnok lett azzal a szupertehetséges versenyzővel a nyergében, aki ma ünnepelné 36. születésnapját.
2008. október 19-e volt. Nekünk magyaroknak is nagyon jól sikerült a szezon 18. futama, ugyanis Talmácsi Gábor Assen után immár Sepangban is két diadallal büszkélkedhet, hiszen 2007 után ismét rajt-cél győzelmet aratott. Volt azonban valaki, a 250-esek mezőnyében, aki határozott céllal érkezett erre a hétvégére. Már a beceneve is árulkodó volt, Sic, mely megegyezett a maláj aszfaltcsík rövidítésével. A sors furcsa fintora lett volna, hogy előrevetítse azt a sikert, aminek aznap szemtanúi voltunk?
Marco Simoncelli jelentős hátrányt dolgozott le Álvaro Bautistával szemben az idény során. Az első két futamot saját hibájából nem tudta befejezni, ezt követően azonban sikert sikerre halmozott és abszolút kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A maláj verseny kétharmadáig nagyon agresszív volt és a győzelemért hajtott, de amikor az élboly három fősre olvadt, egyből engedelmeskedett a csapatutasításnak. Nem küzdött tovább Álvaro Bautistával – a spanyol 2008-ban 4. alkalommal nyert – , hiszen a 3. helye is elegendő volt ahhoz, hogy a 6. vb-szezonjában sok-sok nehéz év után végre világbajnok lehessen. Simoncelli lett az első motoros, akinek a 250-ben Gilerával sikerült ezt a bravúrt véghezvinnie.
10 years ago today Marco Simoncelli became the 250cc World Champion 🏆 pic.twitter.com/7kcRjphiKC
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) October 19, 2018
A futam után a kimerültség miatt nem tudott beszélni, de a Metis Gilera versenyzője később elismerte, hogy hirtelen fel sem fogta az eredmény jelentőségét. Így nyilatkozott Simoncelli akkor:
„Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt. Annyira fáradt vagyok. Gondolom, idővel majd megértem, hogy mit is értem el idén, de egyelőre csak azt tudom, hogy ez egy nagyszerű érzés, különösen két nehéz év után, amikor ugyan gyors versenyzőnek számítottam, de lényegében egy senki voltam. Az, hogy gyári motorral versenyezhettem, egyszerűbbé tette a csatát köztem és a többi versenyző között.” – mondta az akkor 21 éves versenyző.
Miután az év első két futamán nem tudott célba érni, Simoncellinek nem volt könnyű dolga, hogy bekerüljön a bajnoki címért folyó küzdelembe. Ezt követően pedig az olasznak a kategória legnagyobb neveivel kellett megküzdenie, akik közül egyet külön megnevezett a verseny utáni interjújában.
„Én és Álvaro Bautista nagyon erősek voltunk, és minden pályán gyorsak tudtunk lenni. Volt néhány izgalmas versenyünk is együtt. Végül én nyertem, és ennek nagyon örülök. Az, hogy a Gilera fennállásának századik évében világbajnoki címet nyer, mindannyiunk számára nagy elégtétel.”
Az olasz tehetség sajnos ma már nincs közöttünk. Ugyanazon a pályán vesztette életét, ahol legnagyobb sikerét aratta. Mindössze 24 évet élt.
Közeli barátja, Valentino Rossi így nyilatkozott első tanítványáról korábban:
„Marco volt Romagna bohóca. Mindig hülyeségekről beszéltünk, nagyon kedves figura volt. A külseje tette leginkább szerethetővé. Furcsa egy jelenség volt. Hosszú lábai voltak, de alapjáraton abszolút normális ember volt, csak úgy nézett ki, mint Goofy (Walt Disney antropomorf kutya karaktere, Gofi kutya – a szerk.) , és úgy mozgott, mint egy nagy macska.”
Valentino Rossi: A felszín alatt – 2. rész – Az Akadémia megalapítása
A versenyző életét feldolgozó film a tavalyi év elején az olasz mozikban hatalmas sikert aratott. Az alkotás a 2008-as 250-es világbajnokról egy intenzív és izgalmas képet ad a nézők számára. Egy történetet mesél el egy kisgyerekről, aki a határait feszegetve követte az álmait és mindent megtett azért, hogy megvalósítsa azokat. Egy történet a bátorságról, a motorozás iránti szenvedélyről, és azokról a kihívásokról, melyekkel ez az olasz fiatalember nap mint nap szembenézett.