80 éve született Santiago Herrero, Spanyolország egyik első nagy motorversenyzője, aki alighanem sérülése nélkül világbajnok lett volna. Élete csak 27 évig tartott, mivel a rossz minőségű aszfalt miatt halálos balesetet szenvedett a világ legveszélyesebb versenyén.
1943. május 9-én, azaz éppen 80 évvel ezelőtt született Santiago Herrero. Ángel Nietóval együtt ő volt Spanyolország első nagy motoros reménysége, ám amíg honfitársa 13 világbajnoki címig jutott, addig neki egy végső győzelem sem jött össze. Mindez azonban nem a tehetségén múlott, hanem egy sérülésen, illetve egy balszerencsés baleseten, amely az életébe került.
Még a királyt is „megmentette” Rossi barátja, aki nem akarta emlegetni legendás teljesítményét
Herrero Madridban látta meg a napvilágot, és már 12 évesen motort vásárolt magának. 1962-ben megszerezte a versenyzői engedélyét. A spanyol pilóta egy Derbin indult, amelynek a karbantartását saját maga végezte. Később egy Bultaco Tralla 125-ösre nyergelt át, majd 1964-ben a Lube nevű spanyol motorgyártó tulajdonosa, Luis Bejarano felfigyelt rá, és motort ajánlott neki.
Herrero ezt azzal hálálta meg, hogy abban az évben a harmadik, egy esztendővel később pedig a második helyet szerezte meg a spanyol gyorsaságimotoros-bajnokságban. A Lube azonban ezt követően tönkrement, így az akkor 22 éves pilóta saját motorszervizt alapított Bilbaóban. Az ebből megkeresett pénzből egy Bultacót vásárolt magának, és privát versenyzőként folytatta karrierjét.
Nem sokkal később egy másik spanyol márka, az Ossa főtervezője, Eduardo Ginó figyelt fel a tehetségére, illetve műszaki érzékére, és egy 250 köbcentiméteres motort ajánlott fel neki. Herrero számára ez óriási lehetőség volt, ugyanis a versenygép forradalminak számított akkoriban. A spanyol pilóta rögtön bizonyított, hiszen 1967-ben megnyerte hazája bajnokságának ezen kategóriáját.
Egy évvel később pedig már a világbajnoki mezőnyben is bemutatkozhatott. Bár a motorja 20 lóerővel kevesebbre volt képes, mint az akkoriban etalonnak számító Yamahák, ezt a hátrányt valamelyest kompenzálta, hogy az Ossa 20 kilogrammal könnyebb és ennek köszönhetően jóval kezesebb volt a V4-eseknél. Herrero különösen a szűk pályákon tudta megszorongatni riválisait. Első dobogóját a szezonzáró monzai viadalon szerezte, ennek köszönhetően megszerezte az összetettbeli hetedik pozíciót. A spanyol bajnokságban azonban ismét nem talált legyőzőre.
Santiago Herrero pic.twitter.com/CWoI4SRIhw
— Armando52 (@armarandocecili) November 22, 2021
1969-ben költségcsökkentés céljából jelentős szabályváltozások mellett döntöttek: a 125 és a 250 köbcentiméteres kategóriában kettőben maximálták a hengerek számát az erőforrásokban, míg a váltó legfeljebb hatsebességes lehetett. Mindez komoly mértékben átalakította az erőviszonyokat, Herrerónak pedig megadta az esélyt, hogy a vb-címért harcoljon.
A szezon elején úgy tűnt, hogy ezzel élni is fog: Jaramában hazai közönség előtt nyerte meg az idénynyitót, és bár Hockenheimben technikai hiba miatt kiesett, Le Mans-ban ismét diadalmaskodott. Ezt követően jött két harmadik hely a Man-szigeti, majd a Holland TT-n, hogy aztán Spában ismét a dobogó tetején ünnepelhessen. A Sachsenringen mindössze 3 tizeddel kapott ki Renzo Pasolinitől, de ennek ellenére magabiztosan vezette a bajnokságot.
A csehszlovákiai és a finnországi forduló nem sikerült jól, előbbin kiesett, utóbbin csak a hatodik lett. Az igazi dráma viszont Belfastban érkezett, ahol nemhogy nem tudott célba érni, de a balesete miatt még a keze is eltört. Mindezek ellenére hősiesen küzdött, és imolai ötödik helye után 1 ponttal vezette a bajnokságot Kel Carruthers, illetve 2-vel Kent Andersson előtt a szezonzárót megelőzően. A mínuszolás miatt azonban biztos volt, hogy amennyiben Herrero legalább a második helyen zár Jugoszláviában, ő a bajnok. Az utolsó futam viszont katasztrofálisan alakult számára: a rajt után ugyan vezetett, de a 7. körben elesett, így mindkét riválisa megelőzte őt az összetettben. Némi vigaszt jelenthetett, hogy a spanyol bajnokságban ismét megvédte az elsőségét.
Az 1970-es szezon ígéretesen indult Herrero számára, hiszen nyugat-németországi kiesése mellett Le Mans-ban második lett, míg Jugoszláviában ezúttal győzött. Ekkor jött a Man-szigeti TT, amelyen megtörtént a tragédia: a Westwood-kanyarban a megolvadt aszfalton elvesztette az irányítást a motorja felett, aminek következtében súlyos balesetet szenvedett. Az első híradások arról számoltak be, hogy Stan Woods-dzal ütközött, ami nem igaz, de a brit versenyző szintén bukott, miközben próbálta elkerülni ellenfelét.
Santiago Herrero 🇪🇸5️⃣🏁#Ossa pic.twitter.com/zwZ6krl6oX
— Antonio Ramos (@AntonioRamosGP) January 31, 2023
Utóbbinak a bokája és mindkét kulcscsontja eltört, ám Herreróhoz képest így is olcsón megúszta a történteket. A spanyol motoros ugyanis két nappal később, június 10-én belehalt sérüléseibe. Karrierje során, a három 50 köbcentis futamát is beleszámolva összesen 26 világbajnoki futamon indult. Ezekből 4-et nyert meg, és további 7 alkalommal állhatott fel a dobogóra.