2024. február 22. 08:36
KezdőlapHírekMan-szigeti TT: háromszor is pumpált, mire megjött a fékerő, de így is...

Man-szigeti TT: háromszor is pumpált, mire megjött a fékerő, de így is második lett Peter Hickman

Ha nehezen bírna még egy hetet MotoGP nélkül, vagy csak unatkozna, azonnal keresse a Man-szigeti TT weboldalát, és nézze a futamokat élőben, mert a világ leghírhedtebb motorversenye javában zajlik.

Míg az első héten a megszokott módon az edzéseké volt a főszerep, a szombati nappal kezdődően hivatalosan is ráfordultunk a versenyhétre. A szervezők az idei évben először tucatnyi módosítást és változtatást alkalmaztak a verseny menetrendjével és a futamok sorrendjével kapcsolatban. A legfőbb finomítás talán a két hétvégét érintette. Míg a futamok rendhagyó módon a szombati napon kezdődnek, a szervezők gondoltak egyet, és nem kizárólag szombatra, hanem vasárnapra is szerveztek versenyt, megszakítva ezzel egy több évtizedre visszanyúló hagyományt. Ezen kívül a versenyhét nem a Superbike kategóriával kezdődött, hanem a 600-asokkal és az oldalkocsisok mezőnyével. Állítólag a ráhangolódás végett alakították így, mert úgy érezték, a versenyzőknek jobban felépülhet a versenytempója, ha nem a leggyorsabb, legerősebb motorokkal kell kezdeniük.

A hétvégi futamok kiterjesztése állítólag egy közönség által megfogalmazott kérelemre reagált, mely szerint többen jelezték az elmúlt években, hogy egy komplett hétvégi csomag esetén jobban megéri átkompozni, adott esetben elrepülni azoknak a rajongóknak, akiknek csak néhány napjuk adódik némi időtöltésre a szigeten. Így ők rögtön kaphatnak három futamot, és két eseménydús napot, mielőtt vasárnap este hazautaznak.

A legnagyobb változás viszont mégiscsak a Senior futam pénteki napról szombatra helyezése volt, ami állítólag szintén rajongói kezdeményezésre született, miután többen jelezték, hétvégi programnak kiváló lehet, de pénteken sokszor esélytelen szabadságra menniük. Így a 2023-as esemény után lesz mit elemezni és számolni a szervezőknek, adott viszont két hosszú-hétvége, amely tovább gyarapíthatja a helyszínre látogatók számát.

Ettől függetlenül idén másodjára egyébként azok sem érezhetik magukat kireszketettnek, akik nem tudtak összespórolni két zsák pénzt, és a helyszínre utazni, köszönhetően a hivatalos oldalon futó TT+ élő közvetítésnek. Felesleges túlragozni, egyszerűen zseniális, minden kifizetett fillért megér, és tekintve, hogy negyedannyiba kerül, mint egy éves MotoGP-előfizetés, felér egy karácsonyi ajándékkal díszdobozban, vörös masnival átkötve.

És persze elgondolkodtató, ha ilyen szintű élményt kaphat a néző otthoni kényelméből, vajon mi motiválhatja arra, hogy ellátogasson a helyszínre. Viszont mégis úgy gondolom, egy valódi TT-rajongónak ez nem lehet kérdés, így aki arra vágyna, hogy megnézze a srácokat élőben, nem fogja eltántorítani a közvetítés, sőt, hosszú távon sokkal inkább újabb rajongókat szerezhet.

Az idei TT-n ennek megfelelően eddig forgatókönyv-szerűen alakultak a dolgok. Csodálatos napsütés fogadta a versenyzőket már az edzéshét legelején, ami kitartott mindvégig, majd ugyanez a szokatlan időjárás jellemezte az eddig lefutott versenyeket is, ami már-már bicskanyitogató a saját szemszögemből, miután az elmúlt tizenkét évben egyszer sem sikerült úgy a helyszínen tartózkodni, hogy ne áztunk volna el legalább kétszer. Az előrejelzés viszont – tekintve, hogy az idén csak a monitor mögül követjük az eseményeket – verőfényes napsütést mutat, így számíthatunk arra, hogy további rekordok dőlnek meg.

Az edzéshét során körvonalazódott eredményeken jól láthatjuk, az idei verseny három legnagyobb esélyese Michael Dunlop, Dean Harrison, és Peter Hickman. Utóbbi kettő kevésbé meglepő, hiszen az elmúlt öt év egyébként is róluk szólt, Michael Dunlop visszatérése az élmezőnybe viszont több mint meglepő. Az északír versenyző 2018-ban még domborított a Superbike-versenyen, azt követően viszont hullámzó teljesítményt nyújtott, aminek okairól egy későbbi anyagban foglalkozunk mélyebben. Az viszont biztos, versenyzői karrierjét érthető módon megtépázta testvére, William 2018. júliusi halála, miután a TT-t követően egy utcai versenyen életét vesztette. Így gyakorlatilag Michael maradt az egyetlen élő tagja annak a Dunlop dinasztiának, amely meghatározta az elmúlt közel ötven évet az utcai versenyzésben.

Még tavaly is úgy éreztük, Michael továbbra sem az igazi, valahogy nem állnak össze körülötte a dolgok, és a kirakósból egy-egy darab hiányzik, viszont az idei TT-re annyira felkészülten és eltökélten érkezett, mint talán még soha. Ezek után aligha volt meglepő a hozzáértő közönségnek, hogy az edzéshetet gyakorlatilag végig uralta, és nem hivatalosan sikerült megdöntenie Peter Hickman 2018-as, 135,452 mérföldes átlagot jelentő űridejét, amelyet a Senior futamon állított fel. Az eredmény azért nem tekinthető hivatalosnak, mert Dunlop edzésen érte el, viszont a 135,531 mérföldes átlag annyira elképesztő, hogy ennek hallatán még a szakértők is csak huhogtak, azon pedig még inkább, hogy ezt egy olyan versenyző szállította, akit sokan már leírtak.

Így a Man-sziget ismét bizonyította, ez nem az a verseny, ahol illik leírni egy olyan versenyzőt, akinek a neve mellett huszonegy győzelem szerepel(t). És írhatom mindezt múlt időben, mert az eddig teljesített két szóló futamból kettőt Dunlop nyert, így a vasárnapi Superbike- és a szombati Supersport-győzelem után beállította John McGuinness huszonhármas álomszámát, amellyel az örökranglistán második helyen vannak Michael nagybátyja, Joey mögött. A TT magasztosságát jellemzi, hogy elsőként az ötvenegy éves McGuinness gratulált Dunlopnak, aminek láttán mindenki könnye kicsordult. A legnagyobb kérdés jelenleg az, vajon sikerül-e még a héten utolérni az eddig megközelíthetetlennek hitt nagybácsi, Joey huszonhat győzelmet számláló rekordját.

Michael Dunlop, Man-szigeti TT 2023
Michael Dunlop (Fotó: Isle of Man TT)

Többen hitetlenkedtek az eredmények és a rekordvadászatok láttán, de a tudományos magyarázat mindössze annyi, hogy hála az elképesztő időnek és annak, hogy egyetlen csepp eső sem hullott eddig, egy héttel a kezdés után a pálya és az aszfalt olyan állapotban van –mind a hőmérsékletet, mind a felhordott gumimennyiséget tekintve –, amely tökéletesen alkalmas minderre. Így nem véletlen az sem, hogy olyan versenyzők is teljesítették például a 130 mérföldes átlagsebességet jelentő álomhatárt, akik számára ez eddig elérhetetlennek bizonyult.

A legjobban talán a BSB többszörös bajnoka, 2018 után a szigetre ismét visszatérő ausztrál Josh Brookes nyilatkozata reprezentálta a fent leírtakat: úgy érezte, minél inkább sikerült növelnie a tempót, szintén átlépve ezzel a 130 mérföldes átlagsebességet, annál inkább biztonságban érezte magát a motoron, és kontrollálhatóbbnak tartotta a menetet. Szürreális megállapítás, de a tapasztalatát tekintve mégis hihető.

Egyébként mind a szombati Supersport-, mind a vasárnapi Superbike-futamon megegyezett az első három a végeredményt tekintve. A kétszeres győztest, Dunlopot mindkét alkalommal Hickman és Harrison követte, továbbá mindhárom versenyző eltérő gyártó motorjait használja a különböző kategóriákban. Ez természetesen további nehézségeket okozhat, de ezek a srácok hozzászoktak már a kihívásokhoz, ez csak apróságnak számít minden más mellett.

Érdekes látni, hogy az idei évben számos, eddig B ligában játszó versenyző bekerült az elitek táborába, és nemcsak top 10-es eredményeket szállítanak, hanem a tempójuk is jelentősen javult az elmúlt évekhez képest. Hiányzott ugyanakkor négy olyan kaliberű név, akik távolmaradása minden bizonnyal a fentiek egy részéhez hozzájárult.

Gary Johnson egy cseh kórházban fekszik, miután egy utcai versenyen két hete súlyos balesetet szenvedett. Így onnan figyeli és kommentekkel bombázza a közvetítőket. Lee Johnston a North West 200-as ír utcai versenyen bukott, a TT előtt három héttel, életveszélyes állapotban szállították kórházba, de a hétvégén, otthonában lábadozva szintén a versenyeket követte, Twitterén észrevételeit is megosztotta a közönséggel.

Ian Hutchinson, a tizenhatszoros győztes a helyszínről követi az eseményeket, de versenyengedélyét még korábban megvonta tőle a szövetség az idei évre, mivel kora tavasszal stroke-ot kapott kerékpározás közben. Hutchinson egyébként jól van, és a tévéközvetítésekben kapott szerepet, de posztjai alapján nem viseli jól az egészet, és bízik benne, hogy jövőre ismét rajthoz állhat.

A negyedik, a nagy ember, a manxi hős, aki szinte akkor is dobogóra állhatott az ezresek mezőnyében, amikor erre sok esélye nem volt, Conor Cummins is lábadozik, miután az edzéshéten állapota hirtelen romlani kezdett, kórházba került, és orvosi javaslatra pihen. Cummins rendkívül meggyőzően motorozott, és csapatfőnöke, Clive Padgett azt remélhette, az idei év különösen jól alakulhat megbízható versenyzőjének, amikor az kórházba került, miután feltehetőleg influenzás lett, amely előtte a családját támadta meg. A Padgett’s csapat így kizárólag Davey Toddra alapozhat jelenleg. A feltörekvő brit versenyző tempója évről évre jobb, és lassan odaérhet a fix dobogósok táborába, de valahogy a szerencse még nem a barátja. Míg tavaly többször csak hajszállal csúszott le a dobogóról, kivéve a Superstock-futamot, idén az edzések alapján úgy vélték, 2023 a nagy áttörés éve lehet. Todd a Supersport mezőnyben ötödik lett, a Superbike kategóriában viszont a dobogóért harcolt, amikor eddig tisztázatlan körülmények között a harmadik kör végén feladta a versenyt. Vélhetően a második kör utáni kerékcsere közben történt némi malőr, de a csapat azóta sem nyilatkozott.

Davey Todd, Man-szigeti TT 2023
Davey Todd (Fotó: Isle of Man TT)

Todd reakcióit elnézve ismét megbizonyosodhattunk róla, a TT-hez türelem kell, és végtelen alázat, ahhoz pedig, hogy dobogóra álljunk, emberfeletti a fentiekből.

Azonban nemcsak neki, Peter Hickmannek is akadtak technikai gondjai a Superbike BMW-vel, miután először a szemfüles Lee Johnston jelezte, hogy szokatlanul sokat cibálja a gázt. Mindez teljesen meghökkentő a gyorsváltók világában, így többen kételkedtek az észrevételekben, egészen addig, amíg a futam után Hickman elmondta, tönkrement a gyorsváltója, ezért váltásoknál gyakran vissza kellett engednie a gázt, továbbá az első fék is elment, így szinte minden féktávon háromszor kellett megpumpálnia a fékkart, mire a fékerő megérkezett. A fentiek tudatában nincs magyarázat arra, az utolsó körben mégis miként futott szinte majdnem abszolút körrekordot, és miként faragott le közel nyolc másodpercet Michael Dunlop előnyéből egy kör alatt. Mindenesetre alaposan feladta a leckét azoknak, akik úgy hitték, az eddig látottak alapján Dunlop könnyedén beállíthatja a huszonhatos rekordot.

De ne feledjük, mint minden sport, egyben a TT is a mentális hadviselés melegágya, így végeredményben soha nem fog kiderülni, mi okozta Hickman feltámadását, és miért spórolta el Dunlop ilyen mértékben az utolsó kört. Mindenesetre az újságírók bővelkednek a témában, míg az érintettek feltehetően élvezik mindezt. A rajongók pedig a jól megszokott brit módon megpróbálják összeugrasztani őket. A vasárnapi pezsgőcsata és a hajnali ötig tartó after party láttán viszont úgy tűnik, ez egyelőre nem sikerült senkinek. Így békében várjuk a 2023-as TT további alakulását.

Az oldalkocsisok mezőnyében egyébként szintén égbekiáltó rekord született, miután a más bolygóról származó Birchall fivérek megfutották az eddig elérhetetlennek tűnő 120 mérföldes körátlagot.

A Superstock kategória versenye ma, magyar idő szerint várhatóan 12:45-kor rajtol, így még könnyedén beszerezhető az élő adáshoz szükséges hozzáférés.

Eredmények

Supersport

Superbike

Oldalkocsi