Giacomo Agostini nemrég felidézte, hogy a Ferrari alapítója, Enzo Ferrari még a sikerkorszaka hajnalán ülést ajánlott neki a Forma–1-ben. A későbbi tizenötszörös világbajnok nagyon komolyan el is gondolkozott az ajánlaton.
Giacomo Agostini sok tekintetben a mai napig minden idők legeredményesebb motorversenyzője. Övé a legtöbb gyorsaságimotoros-világbajnoki cím (15), amit aligha fognak akár csak megközelíteni is, ahogyan a királykategóriában is ő ért a csúcsra a legtöbbször (8). Ebből hetet zsinórban szerzett, és minden géposztályt figyelembe véve a legtöbb futamgyőzelem is az övé (122). Emellett azt az egyedülálló teljesítményt is magáénak tudhatja, hogy 1968 és 1970 között mind a 350, mind az 500 köbcentisek között minden versenyt megnyert, amelyen elindult.
Azonban egyszer nagyon közel került ahhoz, hogy minden másképp alakuljon. 1966 és 1967 között egy Ferrari Dino 206 Berlinettát, vagyis a Scuderia egyik sportkocsiját tesztelte. Mindez nem volt véletlen, ugyanis a csapatot alapító és irányító Enzo Ferrari felajánlotta neki, hogy igazoljon át a Forma–1-be. Ez akkoriban nem lett volna egyedi eset, hiszen John Surtees a négykerekűek között is vb-címet nyert, és Mike Hailwood (a fenti képen balra) is kipróbálta magát az F1-ben.
„Ferrari rávett, hogy kipróbáljak egy autót – idézte fel Agostini a Motorsport.com francia kiadásának. – Modenában rendszeresen találkoztam vele, mert a Ferrari ugyanazon a pályán tesztelt, mint én. Ő javasolta nekem, én elvégeztem a tesztet, és néhány napig gondolkodtam rajta. Rengeteg gondolat [cikázott a fejemben]. A Ferrari, amely felajánl egy autót…”
Az olasz legenda nagyon sokat agyalt a döntésen, de végül nem fogadta el az ajánlatot, mondván, a szíve mindig is a motoroké volt. A sokszor rendkívül szigorú Commendatore pedig tiszteletben tartotta mindezt. A most 81 esztendős exmotoros pedig aligha bánta meg a döntést, hiszen még csak ezután vált a sportág megkérdőjelezhetetlen legendájává.
„Születésem óta két kerékben gondolkodtam, nem négyben, miért árulnám el most, hogy sikeres vagyok, hogy győzök, és minden vasárnap felállok a dobogóra? – emlékezett vissza az akkori gondolataira. – Miért hagynék ott valamit, amiről születésem óta álmodozom? Nem autókról álmodtam, hanem motorokról. Szóval azt mondtam, hogy »nem, be kell érnem azzal, amim van, és maradnom kell ott [ahol vagyok]«. Leginkább a két kerék iránti szeretetemre gondoltam. Miért nem négy kerékre gondoltam, hanem kettőre, és miért kéne elhagynom azt? Amikor találkoztam [Ferrarival], ő ezt értékelte, és azt mondta, hogy »megértelek«. Megértette, hogy mennyire komolyan gondolom.”
Motoros pályafutása után azonban Agostini mégiscsak versenyzett Forma–1-es autókkal, hiszen 1979-ben és 1980-ban egy Williams FW06-ossal elindult a brit bajnokságban. Ott több dobogót is szerzett, ahogyan a Forma–2-ben is. Később azonban visszatért a kétkerekűekhez, és a gyári Yamaha csapatfőnöke lett, ebben a minőségében pedig három világbajnoki címet nyert Eddie Lawsonnal. Később a Cagivát is irányította, egészen annak 1994-es megszűnéséig.