Idei utolsó versenyére készül a magyar reménység, és bízik a folytatásban, mi pedig megkértük, hogy értékelje az eddigieket.
Farkas Kevin különleges lehetőséget kapott, amellyel maximálisan tisztában van. Görbe Soma után ő lett a következő feltörekvő magyar, aki a gyorsaságimotoros-világbajnokság egyik előszobájaként nyilvántartott sorozatban, a Red Bull Rookies Cupban részt vehet. A tavalyi sikeres Northern Talent Cup-szezon után leginkább kiegyensúlyozottsága és fejlődőképessége miatt esett a választás a magyar fiúra. Bekerülése viszont közel sem volt evidens, hiszen a Red Bull Rookies Cupba évente több száz feltörekvő tini jelentkezik, akik közül huszonhatot választottak a szervezők az idei szezonra. Eleve egy ilyen szórásból nagy lutri kiszűrni azokat, akikben valódi potenciál rejtőzik, így különösen izgalmas, hogy Kevin már az első szezonjában stabil pontszerző, és többször a legjobb tíz környékén motorozik. Erényeit így minden bizonnyal jól ítélték meg a Dorna szakemberei. A szezon utolsó futama következik, Misano, ahol a magyar versenyző ismét bizonyíthat, és idei teljesítményének köszönhetően jó eséllyel pályázik a következő szezonra a sorozatban.
A legutóbbi osztrák futamra mi is kilátogattunk, hogy Kevinnel a helyszínen találkozzunk, és interjút készítsünk. Belülről látva egészen megdöbbentő, hogy a huszonhat gyermek, mert bizony gyerekekről van szó, milyen stresszfaktornak van kitéve egy hétvége során. Egyetlen és legfőbb feladatuk pedig az, hogy az állandóan változó körülményekhez minél jobban alkalmazkodjanak. A vasárnapi futam előtt Kevinnel töltöttem a felkészülés utolsó perceit és az azt megelőző egy órát. A szervezők minden erejükkel az egyenlőségre törekszenek, talán ezért is alakították úgy, hogy a versenyzők egy nagyobb sátorban, egy légtérben öltöznek, mint egy kadétképző tornaöltözőjében, azzal a különbséggel, hogy itt bizony egymás ellen csatáznak az intézménybe lépő gólyák a végzősökkel. Azt pedig tudjuk, hogy egy tizenhat éves test test elleni csatája – amely a sorozatban szinte megszokott – egy tizennyolc esztendőssel nem feltétlenül kiegyensúlyozott. Nos, Farkas Kevin egy ilyen miliőben teljesített az idei évben kiemelkedően, és ért el remek eredményeket a sorozatban. Ezek után nem csoda, hogy összeszorított fogakkal várjuk a hétvége utolsó összecsapását.
Guld Péter: Milyen érzéseid vannak az idei évvel kapcsolatban?
Farkas Kevin: Teljesen pozitív, folyamatosan fejlődünk, nincs okom panaszkodni. Egy szavam nem lehet, mindenki segítőkész. Élvezem a versenyzést, lépésről lépésre haladunk, és azt gondolom, minden a terv szerint halad.
GP: Nagyon kecsegtető magyar szinten is, amit látunk tőled.
FK: [Sebestén] Petinek azért volt egy pole, ha jól emlékszem, és versenyen volt hatodik is. Nekem a hetedik az eddigi legjobb helyezésem, viszont, ha sikerül tartani az iramot, valamint tovább fejlődni, és jövőre még egyet előrelépni, akkor odaérhetünk az elejébe. Az idén a top10-es helyezések voltak a reálisak, jövőre pedig az első öt lenne.
GP: Ahogy a futamokat nézem, általában az utolsó négy-öt kör, ami kritikus.
FK: Valóban, az utolsó körök hadszíntérré alakulnak, így ha kell, átmennek rajtad, kikerülnek, kívülről és belülről is támadnak, ami nem mindig egyszerű. Ha összegezni kellene, azt mondanám, hogy a hasonló motoron, hasonló ellenfelekkel megtett versenykilométerek száma hiányzik, egyszóval az ilyesfajta tapasztalat.
GP: Amikor szétesik az utolsó négy kör, mi történik egészen pontosan?
FK: Mondhatnám, hogy fáradás, de ez sem valós, hiszen az utolsó köreim nagyon kiegyensúlyozottak, többnyire egytizedes különbség volt a maximum. Így itt is inkább a megtett versenykilométerek száma hiányzik. Amíg én két futam között próbálok valahol versenyezni, addig ők ugyanúgy Moto3-as motorokkal versenyeznek a Junior GP-n. Ez már egy összetettebb helyzet, hiszen megint csak pénz kérdése. De nem akarok panaszkodni, őszintén, mert pontosan tudom, hogy a lehetőségeket és az időjárást leszámítva egy spanyol versenyzőnek sem könnyebb, hiszen őket sem tolja végtelen pénzes persellyel az állam.
GP: Mi lehet a távlati terv?
FK: Természetesen a világbajnokság, de nemcsak ellenni, hanem az elejében menni. Ezen a hídon viszont majd akkor megyünk át, ha odaérünk. A következő lépcső jövőre a Junior GP lehet a Red Bull Rookies mellett. Tudom, hogy ez rengeteg pénz, de mégis mindig abból indulok ki, ha tavaly és idén sikerült annak az ötven-hatvan srácnak odaérni, akkor nekem is összejöhet. De pénz nélkül természetesen nem fog összejönni, noha tudom, hogy minden apró sarokból figyelnek bennünket. Mégis tudja mindenki, jobb esélyekkel indulsz egy csapatnál, ha be tudod fizetni magad, függetlenül attól, mennyire vagy tehetséges.
GP: Mennyire valós egy esetleges dobogós helyezés?
FK: Jövőre, ha sikerül ilyen ütemben fejlődni, azt gondolom, meglehet. Idén azért ehhez kellett volna egy nagy adag szerencsefaktor is, és nekem is olyan napot kellett volna kifognom, amikor minden összejön. A motorversenyzés ebből a szempontból viszont elég kiszámíthatatlan.
GP: Mennyiben különbözik ez a motor bármelyikhez képest, amivel eddig mentél?
FK: Az NTC-motor ehhez képest egy nagyon egyszerűsített verzió, alapjaiban teljesen más, másként működik, egy krosszmotor alapból készült. Viszont ott a másik versenymotorom, a Mohai Jani bácsi-féle V2-es Panigale, amelyről viszont csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Erőnlét szempontjából az nagyon jó, de a finom beállítások terén még sok és indokolatlan. A nyári szünetben egyébként mentem az NTC-motorral, mert úgy hittem, nem okoz majd különösebb gondot a visszaállás, de nem volt egyszerű, amikor felültem az itteni motorra az FP1-en.
GP: Miből áll a felkészülésed?
FK: Diétázni szerencsére nem kell, mert nagyon szerencsés alkatom van. 170 centi és 46 kiló vagyok, de tény, hogy kellene egy sokkal fixebb étrend. Ettől függetlenül természetesen csinálom a kardióedzéseket és az izomfejlesztést is. Ami viszont sokszor rengeteget segíthet, az a sportpszichológus. Általában jól érzem magam, és viszonylag könnyen feldolgozom a kudarcokat, de mindig adódhat egy olyan új helyzet, amelyet érdemes kicsit másként kezelni, és a pszichológus szerencsére minden stresszkezelésre tud egy jobb megoldást, ezért ezeket a foglalkozásokat kiemelten fontosnak tartom.
GP: Hogy állsz a tanulással?
FK: Jelenleg egy, az Európa Alapítvány által működtetett magániskolába járok, amely sokkal jobb és támogatóbb, mint egy sima nappali tagozatos középiskola. Most leszek tizedikes. Jellemzően sportoló osztálytársaim vannak, akiknek szintén ennyire zsúfolt az életük. Ebben a pillanatban ez a legjobb megoldás, és nagyon szeretem.
GP: Úgy tűnik, minden erőddel kizárólag a motorsportra koncentrálsz. Van esetleg bármilyen B-terved, illetve mennyire fontos az edukáció?
FK: Nagyon, tényleg, és nem azért mondom, mert mindenki ezt akarja hallani. Persze most minden erőmmel a karrieremre koncentrálok, és egyetlen cél lebeg a szemem előtt, de pontosan tudom, hogy ebben a sportban bármikor bármi megtörténhet. Akkor pedig szükséges, hogy legyen egy kapaszkodó. Itt azért mégiscsak kétszázzal száguldozunk állandó életveszélyben. Így, ha visszatérünk a tanulásra, az érettségit mindenképp szeretném letenni, a többit pedig majd meglátjuk. Pont úgy, mint a világbajnoksággal, akkor foglalkozom vele, ha odaérek.
GP: Ki segít a legtöbbet, illetve kik állnak melletted?
FK: Szántó Roland szerel, és folyamatosan ott van mellettem, bár a feladatai jelenleg limitáltak, mert a motorhoz alig nyúlhatunk. Tóth Imi a coach, itt van velem, segít mindenben, menedzsel. Meg persze ott van apuka, aki mindenben is. És Talmácsi Gábor, aki szintén próbálja egyengetni a karrierem a háttérből.
GP: Nincs ellenzője a családban a sportnak?
FK: Nincs, de természetesen nagyon féltenek.
GP: Mit akarsz bebizonyítani, illetve kinek?
FK: Senkinek semmit, ez a szenvedélyem. Nincs mit bizonyítanom.