Sokan úgy hitték, Marc Márquez Ducatihoz való távozása az évtized átigazolása lesz a MotoGP-ben. Egy újabb pletyka végül teljesen más megvilágításba helyezte a piacot, és új gellert adhat az idei évnek.
Többen talán nem értik, mi ez a hisztéria Luca Marini esetleges Repsol Hondához történő igazolása körül. Akár azért, mert nemrég csatlakoztak a MotoGP-rajongók táborához, vagy csak egyszerűen azért, mert túl fiatalok. Továbbá többekben felmerült a kérdés, hogy Valentino Rossi öccsét vajon mi vezérelheti egy ilyen szintű döntésben, amely felforgatná egész karrierjét, és egy teljesen bizonytalan terepre lépne. Nos, az alábbi cikkben ezeket a kérdéseket próbáltuk összefoglalni, és ha egzakt válaszaink nincsenek is, a lehetőségeket igyekeztünk végigvenni.
De kezdjük az elején, amikor azokhoz szólunk, akik nem értik a hisztérikus hangulatot. Valentino Rossi élő legenda, kilencszeres világbajnok, aki két éve visszavonult az aktív motorversenyzéstől. Sokan imádták, sokan pedig utálták, pont úgy, mint minden olyan sportolót, aki rommá nyerte magát, és valami kiemelkedőt alkotott. Michael Schumachernek, Ayrton Sennának, Muhammad Alinak, de még Michael Jordannek is megvolt mindkét tábora. A rajongó típusú emberek pedig már csak ilyenek. Rossi mégis azért lett igazán nagymenő a motorsport világában, mert miután 2003-ban összerúgta a port a Hondával, amely akkor a legkiemelkedőbb motornak számított, szakított a gyártóval, és a mezőny végén kullogó Yamahához igazolt. Sokan kinevették döntése miatt, végül az első futamát megnyerte, meg még további négy világbajnoki címet a gyártónak. A Hondával hármat, az Apriliával pedig kettőt tudhat magáénak, bár utóbbiakat még a kisebb kategóriákban szerezte.
Kapcsolata a Hondával szépen lassan, ugyanakkor biztosan ment tönkre, miután az olasz úgy érezte, a japán gyártó nem becsüli meg eléggé. A Hondától többször lenyilatkozták, versenyzőjük azért ennyire kiemelkedő, mert a legjobb motort kapja, Rossi pedig hiú ifjúként ezt egy ponton megelégelte. A HRC európai részlegének akkori vezetője az olasz Carlo Fiorani volt, aki mindent megtett, hogy kibékítse a feleket, de ezek a próbálkozások sikertelenül zárultak. A Honda egyébként nem állt meg a kommunikáció szintjén, mert már Rossi második évében, amikor a Nastro Azzurro csapatban motorozott, és megszerezte az utolsó ötszázas világbajnoki címet, jelezték, hogy nem szívesen látják a boxban sem akkori menedzserét, Gibo Badiolit, sem édesapját, Graziano Rossit, sem kebelbarátját és mindenkori segítőjét, Uccio Saluccit.
Újra borul minden: mégis Marini lehet a befutó a Hondánál, melynek főnöke mindenkit megvezetett
A három éven át tartó huzavona után Rossi elengedte a projektet, hiszen aki ismerte, pontosan tudta, még a győzelemnél is fontosabbnak tartotta, hogy a legszűkebb köre minden futamon ott legyen mellette.
A búcsúzáskor a Repsol Honda végül nem volt túl gáláns a zsinórban három világbajnoki címet szállító versenyzőjével. A világbajnoki címért cserébe neki ígért motorokat nem kapta meg, amelyek közül Rossi számára a legfontosabb az a kétütemű NSR Honda lett volna, amellyel első királykategóriás címét nyerte, és édesapjának ígérte. A Honda továbbá letiltotta a novemberi tesztekről is, így a Yamaha MotoGP-motorjára 2004 januárjában ülhetett fel először.
Többen már azt feltételezték, hogy az évek alatt Rossi viszonya rendeződött a Hondával, de búcsúpartiján hamar kiderült: közel sincs így. Hiszen amikor viccesen jelezte a Repsol Honda jelenlegi vezetője, Alberto Puig felé, hogy az NSR helye még mindig üresen áll, és minden biztonsági előírást hajlandó betartani, amit a gyár előírna a számára, a spanyol vezető azt reagálta: a gyártónak nem áll módjában egyetlen motort sem kitolni a Motegi melletti múzeumból.
Ami ezután következett, jól ismert. Rossi anyai ágon született féltestvére, Luca Marini időközben MotoGP-versenyzővé cseperedett, és természetesen bátyja csapatában és az ő védőszárnyai alatt motorozott az elmúlt években. Marini tehetséges, ez nem vitás, bár talán nem annyira kiemelkedő, mint egykor bátyja volt. Ezzel szemben megfontolt, tanítható, rendkívül szorgalmas, és tény, hogy több időre van szüksége bizonyos eredmények eléréséhez. Ugyanakkor képes megérkezni. Nagyjából ez volt a jellemző eddigi pályafutására, és maga Rossi jellemezte úgy, hogy Luca inkább olyan, mint egy megfontolt professzor, aki először alaposan körbejárja a dolgokat, de amint megvan a megoldóképlet, hajthatatlan.
Nem kérdés az sem, hogy leginkább a fentiek miatt szinte mindenki biztosra vette, hogy Marini egészen addig marad bátyja csapatában, amíg meg nem érkezik az általa kitűzött szintre, és a győzelmekért nem harcol. Ehhez pedig megvolt mindene, leginkább a mezőny legjobb motorja. Így hidegzuhanyként jött a hír, mely szerint Marini Repsol Hondához való távozása egyre biztosabb. Mindezt úgy, hogy testvére csapatával elvileg már korábban szerződést hosszabbított.
Rossi és Marc Márquez is sokatmondóan reagált a Marini és a Honda házasságáról szóló pletykára
Ezen a ponton vált kiemelten fontossá az a fotó, amelyet még a VR46 alakulat posztolt a közösségi médiában a japán futam idején. A képen Rossi bajnoki címeket nyert motorjait láthattuk, amely azért volt egészen furcsa, mert a tavulliai csapatból ezt megelőzően senki nem osztott meg Honda-tartalmú fotókat vagy videókat. Pedig, ha így történt, és ott voltak, egészen biztosak lehetünk benne, hogy Uccio Saluccival tárgyaltak. Így nem kizárt az sem, hogy Marini átigazolása már annál is jóval korábban elkezdődött, mint azt sejtettük.
Salucci személye Rossi esetében kiemelten fontos, Albi Tebaldi mellett nagyjából az egyetlen, aki önálló döntéseket hozhat a főnök távollétében, persze vele egyeztetve. S ha így volt, ez akár teljes mértékben felforgathatja az eddig is szinte háborgó tengert a MotoGP körül. Belegondolni is hajmeresztő, hogy a VR46 a jövőben esetleg épp a Honda szatellitalakulatává válna, de Rossit ismerve számára semmi sem lehet túl meredek. A motivációja viszont annál inkább kérdésekre adhat okot. Sokan talán úgy gondolják, ha megteszi, nincsenek elvei, de azt hiszem, motorversenyző énje mellett valójában mindig is nagyon kemény üzletember volt, és karrierjének utolsó tíz évében ezen a fronton erősödött meg igazán. Mick Doohanhez hasonlóan üzleti érdekeltségek, befektetések és vállalatok halmozódtak fel a neve körül, és vette őket irányítása alá, ezért csapatvezetőként a siker mellett az anyagi érdekeit is szem előtt tartja. Noha azt sem szabad elfeledni, hogy egy esetleges Honda-siker, mely valamilyen módon ismét a nevéhez kapcsolódna, újfent tündérmesét jelentene a sport számára, hiszen a 2004-es váltáshoz hasonlóan megint a nehezebb utat választaná, csak most csapatvezetőként. És persze ott a személyes érdek, az NSR megkaparintása, ami azért sem vicc, mert aki kicsit is közel áll Rossihoz, pontosan tudja, hogy nem felejt, és ha valamit meg akar szerezni, akkor képes a legválogatottabb módszerekre is.
Ezen a ponton pedig helyezzük át a fókuszt a testvérre, Luca Marinire, és szedjük pontokba az érveket, ellenérveket.
Egyvalami biztos, és egyvalamivel mindenkinek tisztában kell lennie. Egy olyan szintű gyártót, mint a Honda vagy akár a Ducati, leírni nem szabad. Szándékosan emeltem ki ezt a két márkát, mert bár hitvallásuk nagyon ellentétes, egy ponton mégis összeér. Mindkét vállalat képes lenne bármit feláldozni a motorsport oltárán, ahogy tették ezt az elmúlt ötven, hatvan évben, és teszik ezt minden bizonnyal a következő ötvenben, ha akkor majd még létezik egyáltalán motorsport.
Így egy szenvedő Hondához igazolni ugyan nem életbiztosítás, az viszont egészen biztos, hogy egy olyan gyártót kell képviselni, amely nyerni akar.
Hogy a Honda mit látott Mariniben, nem tudjuk.
De talán pont erre a higgadtságra, megfontoltságra és türelemre van szükségük, amit az olasz nyújtani tud számukra. És persze az sem kizárt, hogy épp Rossit akarták megnyerni Marinin keresztül.
Az viszont már egészen összetett, hogy Marini mit látott a Hondában.
Első lehetőségként talán pont a függetlenséget, amellyel eltávolodhat testvérétől, kiléphet az árnyékából, és végre a saját útjára léphet. Másodsorban nem kizárt az sem, hogy Marini háttérbe helyezte győzelmi reményeit, és inkább egy hosszú távú, biztos, önálló karriert készül felépíteni magának. A harmadik lehetőség, hogy egyszerűen bátor és vakmerő volt, vállalva annak a lehetőségét, hogy megbukik a komplett projekt, és vele együtt minden bizonnyal a karrierje is.
Sportpolitikai szempontból vizsgálva Marini érkezésével feltételezhető, hogy a kieső Red Bull helyére a Monster érkezik a japán gyártóhoz, amivel csak tovább erősödhet a két vállalat közötti kapcsolat, tekintve, hogy a Honda tereprészlegét már korábban is a Monster támogatta. Ezek után persze azt sem zárhatjuk ki, hogy az igazolással és Rossi esetleges befolyásával akár a komplett Monster átvándorolhat a Yamahától a Hondához, amely a rivális japán gyártónak viszont komoly érvágás lehet.
Persze felvetődik a kérdés: Mi lesz a Repsollal?
Nyilvánvaló, hogy a spanyol olajgyártó mogul a Honda legfőbb pénzforrása 1995 óta, ezért egészen meglepő lenne, ha kiszállna a gyártó mögül. Egy esetlegesen erős olasz jelenlét hatására kizárni viszont ezt sem lehet. Ugyanakkor azt sem, hogy ez a Hondának akár jobban fájna, mint a Yamahának a Monster elvesztése, ezért inkább arra tippelek, hogy próbálnak olyan csúcsvezetőt leigazolni a projekthez, aki a spanyolokkal is képes megértetni magát.
Ezért amennyiben Alberto Puig távozni kényszerülne, két szakember választása lenne a legevidensebb. Az egyikőjük Rossi egykori menedzsere, Davide Brivio, aki mind a Yamahát, mind később a Suzukit világbajnoki címhez segítette. A másik pedig Livio Suppo, aki Brivio után került a Suzukihoz egyfajta válságmenedzserként, és pillanatok alatt ismét az élre repítette a csapatot. Ezt megelőzően dolgozott mind a Ducatinak, mind pedig a Repsol Hondának, ahol mindkét gyártóval világbajnoki címet szerzett.
Mindkét szakember neve felmerült már korábban a Hondával kapcsolatban, de akkor úgy nyilatkoztak, hogy visszautasították az ajánlatot. Marini leigazolása viszont akár kulcsfontosságú is lehet, és nem kizárt, hogy új kapukat nyithat meg a vezetőségváltás terén. Azt sem szabad elfelednünk, hogy Brivio volt az, aki anno felfedezte és leigazolta Joan Mirt – aki jövőre is a Hondánál marad –, majd faragott belőle királykategóriás világbajnokot a Suzukinál, ezért, ha a japánoknak van némi sütnivalójuk, és valóban a siker mezejére lépnének, újra megkeresik a szakembert.
Egyvalami viszont egészen biztos: ha Rossi áll Marini döntésének hátterében, ha nem, a manőver ettől még egészen tökös, hiszen kísérleti nyúlként mindenképp ő lesz a frontvonalban, és emelkedik fel vagy bukik el.