2024. február 25. 23:29
KezdőlapMoto2Egykor még Rossival bulizott, most neki dolgozik

Egykor még Rossival bulizott, most neki dolgozik

Ifjabb Ángel Nieto karaktere erős, könnyen megjegyezhető. Sokan mégis úgy gondolták, inkább nevének köszönhette, hogy a motorsport világában megnyíltak a kapuk előtte. Mára viszont bizonyította, hogy remek menedzser, miután jelenlegi csapatát sereghajtóból feltette a Moto2-es kategória térképére.

Ángel Nieto neve minden motorsportrajongó számára ismert lehet. A világbajnoki címek tekintetében Giacomo Agostini mögött az örökranglista második helyezettje, tizenhárom címével, melyeket jellemzően inkább a kisebb kategóriákban szerzett. Ángel Nieto Jr., avagy Gelete nevét azonban inkább a keményvonalas rajongók zárták emlékezetükbe. A legenda mindkét fia – Ángel Jr. és Pablo egyaránt – motorversenyzésre adta a fejét, és kisebb sikereket ugyan elértek, apjuk lehengerlő teljesítményét azonban nem tudták utánozni. Ettől függetlenül a kétezres évek elején sokan a szívükbe zárták az ifjakat, és roppant kellemes, már-már playboynak tűnő megjelenésük akkoriban mindenkit megdöbbentett. Ifjabb Ángel viszont úgy döntött, felhagy a motorversenyzéssel, és már több mint húsz éve visszavonult, legközelebb pedig akkor találkozhattunk vele ismét a versenypályákon, amikor csapatmenedzserként visszatért. Jelenleg vezető szerepet tölt be a Moto2-es kategória Correos Prepago Yamaha VR46 alakulatában. Miután fivére, Pablo, szintén Valentino Rossi alkalmazásában áll, és az olasz MotoGP-csapatának dolgait egyengeti, beszéltünk a Nieto család Rossihoz fűződő kapcsolatáról, a múltról, valamint jelenlegi feladatiról.

Még a királyt is „megmentette” Rossi barátja, aki nem akarta emlegetni legendás teljesítményét

Guld Péter: Ezzel a családi örökséggel volt bármi más lehetősége az életben a motorsporton kívül?

Ángel Nieto Jr.: Nagyon kedvelem ezt a világot, ebben nőttem fel, ugyanakkor madridi vagyok, ezért a fővárosban sok más impulzus is ért. Sokáig érdekelt az üzlet, és foglalkoztam az aktív pályafutásom után más dolgokkal is a motorsporton kívül, de az élet valahogy visszasodort. Ettől függetlenül nyitott vagyok mindenre, és jelenleg is vannak civil tevékenységeim a világbajnokságon kívül.

GP: Pályafutása során kívülről sokszor tűnt inkább egy kozmopolita playboynak, így meglepett, hogy ismét a paddockban láthatjuk. Mennyire komplikált itt az élet, és mennyire nehéz helytállni?

ÁN: Eléggé, közel sem mennek olyan könnyedén a dolgok, mint az sokaknak tűnhet. A név nem minden. Persze, van egy jól csengő nevem a motorsport világában, az apámat mindenki ismerte, ezért lehet, hogy eleinte könnyebben befogadnak, viszont elég két-három év, hogy kiderüljön, milyen is vagy valójában, így ha kevésnek bizonyulsz, egészen biztosan kiebrudalnak.

GP: Hogy lesz valakiből menedzser egy aktív sportkarrier után?

ÁN: Az én esetemben ez kicsit másként ment. Miután befejeztem a 125-ösök között, egy évet autóversenyeztem levezetésként, majd azt éreztem, szükségem van a teljes elszakadásra. Így otthon voltam néhány évet, és a jövőmön töprengtem, amikor az öcsém, Pablo felhívott és kért tőlem egy szívességet. Szerette volna, hogy pályafutása utolsó évében végig mellette legyek, és vállaljam el a csapatában a vezető szerepét. Mivel nagyon közel állunk egymáshoz, és úgy éreztem, valóban szüksége van rám, úgy döntöttem, elvállalom, hogy együtt zárjuk le a Nieto család történetét. Persze ez az egész mentálisan is megviselt, hiszen tudtam, hogy most minden a búcsúról fog szólni, de valahogy megcsináltuk az évet, én pedig kezdtem egyre jobban érezni magam, és itt ragadtam.

GP: Hogy lettél végül az Aspar Team csapatfőnöke még a királykategóriában, már a ducatis érában?

ÁN: Amikor az édesapám meghalt, Jorge Martínez (Aspar) felhívott, és kérte az engedélyünket, hogy apánk iránt érzett tiszteletből a csapatát róla nevezze el. Természetesen beleegyeztünk, de Martínez még tovább ment, és közölte, hogy nemcsak a névre, hanem egy valódi Nietóra is szüksége lenne, ezért megkért, hogy csatlakozzak hozzájuk. Így kerültem ebbe a pozícióba. A jelenlegibe pedig úgy, hogy az öcsém, Pablo évek óta együtt dolgozik a VR46-tal, így amikor a Yamaha jelezte Rossi csapatának, hogy szeretne egy utánpótlás-alakulatot a Moto2-ben, Pablo és Uccio [Salucci] azonnal bedobta, hogy szívesen elvállalnám a csapatvezetői feladatokat. Így kerültünk végül ide.

Legendás rokonukra emlékezve ünnepelték sikerüket a motoros dinasztia tagjai (kép)

GP: Hogy lett ennyire szoros a Nieto család kapcsolata Valentino Rossival?

ÁN: Ez egész régre nyúlik vissza, amikor még gyerekek voltunk. Apánk együtt versenyzett Graziano [Rossival, Valentino édesapjával], és jóban voltak, majd amikor mi gyerekfejjel versenyezni kezdtünk, feltűnt a Rossi család is, Graziano és Valentino. Persze a két papa azonnal sztorizni kezdett, mi pedig szinte együtt nőttünk fel mind a pályán, mind azon kívül, és barátok lettünk. Sok időt töltöttünk egymásnál a versenyzésen kívül is. Jártunk mi is hozzájuk, de Valentino is gyakran megfordult az ibizai házunkban, hol edzeni és motorozni, hol csak bulizni. Ezért a közöttünk lévő kötelék nagyon erős, és valóban a barátomnak tekintem.

GP: Mi a pontos szerepe csapaton belül?

ÁN: Csapatmenedzserként minden. Az összes szál nálam fut össze, és nekem kell kontrollálnom a dolgokat. Minden alkalmazottnak, szerelőnek, sajtósnak, versenyzőnek velem kell egyeztetnie és beszélnie, és ezeket próbálom kontrollálni. Néha egészen egyszerű, máskor azért kicsit nehezebb. Ha például bukik egy versenyző, nekem kell eldönteni, hogy vegyünk-e új vázat, vagy sem. Van egy költségvetésünk, és arra figyelni kell. Továbbá az én feladatom egyeztetni a Yamahával, és menedzselni velük mindent. De nem szeretem a főnök kifejezést használni, ugyanúgy a csapat tagja vagyok. Sőt, viccesen néha azt is mondom: velem csak eggyel többen vannak. Meg persze én vagyok a csapatmenedzser.

GP: Kijelenthetjük, hogy a csapat, illetve a Yamaha hosszú távú célja egy hasonló inkubátor létrehozása, mint ahogy tette a KTM Aki Ajo segítségével a kisebb kategóriákban?

ÁN: Ennyire talán ne szaladjunk előre, mert nagyon fiatalok vagyunk, és van még hova fejlődni, de tény, hogy szépen alakulnak a dolgok. Manu a szezon második felében nagyon jó volt, és kár, hogy nem tudtuk megtartani, Nozane viszont a Yamaha miatt volt különösen fontos, mert a gyár ragaszkodik hozzá, hogy segítsük az ázsiai versenyzőket. A cél egyértelműen a rendszeres dobogó és a győzelmek, ezért bízunk benne, hogy a feltörekvő versenyzők hamarosan nemcsak állomásként tekintenek ránk, hanem olyan csapatként, amely ugródeszka lehet a MotoGP-be, és győzelemre esélyes. És ha erről még nem is időszerű beszélni, úgy gondolom egy nagyon ígéretes következő szezonnak nézünk elébe.