2024. február 25. 19:08
KezdőlapHírekKegyetlen döntésekre kényszerítette gyerekként Lorenzót az apjával ápolt viharos kapcsolata

Kegyetlen döntésekre kényszerítette gyerekként Lorenzót az apjával ápolt viharos kapcsolata

Jorge Lorenzo felidézte az édesapjával ápolt, ideálisnak közel sem mondható kapcsolatát. Gyerekként csak érdekből választotta őt, miután szülei elváltak, majd pedig még 18 éves kora előtt elköltözött tőle, hogy aztán évekig tartó háborúskodás jöjjön.

Jorge Lorenzo kifejezetten sikeres pályafutást tudhat maga mögött, hiszen öt világbajnoki címet szerzett, ráadásul ezek közül hármat a MotoGP-ben. Azonban bizonyos szempontból egyáltalán nem volt könnyű dolga, hiszen a családi háttere közel sem volt ideális. Erről, illetve különösen édesapjáról, Chicho Lorenzóról beszélt nemrég.

Az ifjabbik Lorenzo ugyanis tőle tanulta meg a motorozás alapjait, és ő volt az, aki sokáig oktatta fiát. A tudása kétségtelenül megvolt, ám az edzésmódszerei nem számítottak túlságosan gyerekbarátnak. A későbbi világbajnok azokhoz a trénerekhez hasonlította őt, akik a szovjet módszertant követték, legalábbis mi a szigort illeti.

Apám a tornászoknál és az úszóknál [látott] edzésmódszert másolta, figyelte őket a sportcsarnokban, és azt alkalmazta velem szemben – idézte fel a Tengo un Plan podcastban. – Apám nagyon kemény, vaskalapos volt, mint a kínai és orosz tornászlányok tipikus edzője. Ezt a fegyelmet és maximalizmust szívtam magamba már kiskoromtól kezdve. Amikor tizenhét évesen függetlenedtem tőle, valamennyire követtem ezt a perfekcionista vonalat, sőt, még fokoztam is. Tanulmányoztam a legjobbakat, megvettem [Mick] Doohan és [Kevin] Schwantz életrajzait. A Google és a YouTube segítségével, videók és a versenyekről szóló hírek nézegetésével tanultam meg dolgokat.”

Lorenzónak már jóval korábban át kellett élnie azt, ami sok gyerekben traumát generál: szülei úgy döntöttek, hogy elválnak. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, választhatott, hogy melyikükkel maradjon. Végül apját választotta, de korántsem azért, mert a szíve hozzá húzott volna, hanem pusztán a jövőbeli karrierjét tartotta szem előtt.

A szüleim elváltak, amikor tízéves voltam, választhattam, hogy anyámmal vagy apámmal maradok, és választhattam a gyámot – emlékezett vissza. – A húgom anyámmal maradt, én pedig apámmal. Nem szeretetből tettem, hanem azért, mert tudtam, hogy apámmal világbajnok lehetek, anyámmal pedig vége lenne a motorozásnak.”

Lorenzo hozzátette, intelligens embernek tartja édesapját, de az sem véletlen, hogy csak ő tudott sikeressé válni a kezei között, más gyerekek inkább otthagyták őt a követelőző és zsarnokoskodó stílusa miatt. Neki viszont nem volt más választása, így maradt. Legalábbis egy ideig, mert 2004-ben, az utolsó olyan évében, amelyet a 125 köbcentiméteres világbajnokság mezőnyében töltött, nála is betelt a pohár.

Minden alkalommal, amikor kocsival mentünk az edzőterembe, öltük egymást – fogalmazott. – Ekkor, tizenhét évesen döntöttem úgy, hogy függetlenné válok, és az első menedzserem barátjához költöztem, az ő házába. Ekkor kezdődtek a problémák. Apámnak ez nem tetszett, és sokat veszekedett az első menedzseremmel. Volt néhány nagyon csúnya epizód a sajtóval, és öt-hat évig nem beszéltem apámmal.”

Akkoriban Dani Amatriain volt a menedzsere, vagyis ő volt az, akire Chicho Lorenzo igencsak megorrolt. A mélypontot a 2006-os Olasz Nagydíj, illetve az azt megelőző pár nap jelentette. Jorge Lorenzo jól kezdte az évet, hiszen kettőből két futamot nyert, ám a következő háromból kétszer is kiesett, aminek következtében 29 pontos hátrányba került az addig versenyt sem nyerő Andrea Doviziosóval szemben.

Apám kritizálta a menedzseremet és az edzőmet, nagyon csúnya dolgokat mondott – jelentette ki. – Lényegében azt, hogy ellopták a lányát, engem pedig kihasználnak. Ekkor kezdtem el visszaesni, és rossz eredményeim voltak. A sajtó kihasználta a helyzetet, és filmet csináltak belőle, az apám és az első menedzserem összetűzéséből. Akkoriban tizenkilenc [valójában 29 – a szerk.] ponttal maradtam el Doviziosótól. Sokat buktam, és extrém helyzetben voltam. Apám csütörtökön azt mondta, hogy »ha a fiam vasárnap nyer, az olyan, mintha egy drogosnak adnék egy adagot«. Képzeljék el, mekkora nyomás alatt voltam. Csak vasárnap nyerhettem meg azt a futamot, brutális volt a teher, apám és a menedzserem egymással hadakoztak, a sajtó pedig mindenhol ott volt. Képzeljék el, mi mehetett a fejemben tizennyolc évesen.”

Végül aztán Lorenzónak sikerült nyernie Mugellóban, majd pedig első világbajnoki címét is behúzta, vagyis mondhatni, visszavágott apjának. „Vasárnap győztem – mondta. – A tökösségemnek köszönhetően mindenkit megelőztem az utolsó körben. A bajnokság felénél megelőztem Doviziosót, és végül megnyertem a bajnokságot.”