Szőke Márk a Superenduro-világbajnokság budapesti fordulója alatt nem csupán versenyzett, hanem adatokat gyűjtött saját maga és pilótatársai pulzusáról, valamint teljesítményéről. Mindezt abból a célból, hogy elkészíthesse szakdolgozatát, amelynek révén múlt hét szombaton megkapta diplomáját.
Szőke Márk hosszú évek óta fontos tagja a magyar motokrossznak, illetve endurozásnak. Családi hátterét ismerve nem meglepő, hogy sportolóként találta meg az útját: édesapja amatőr ökölvívó volt, édesanyja a mai napig atletizál, de náluk jóval ismertebb öccse, Szőke Alex, aki a tokiói olimpián ötödik lett a kötöttfogású birkózók 97 kilogrammos súlycsoportjában.
Az viszont már nem minden sportoló számára magától értetődő, hogy karrierje után vagy pláne alatt hallgató legyen egy felsőoktatási intézményben. Szőke Márk azonban már jelenleg is tanítja a fiatal motorosjelölteket, és most már meg is van a diplomája, amelyet Szombathelyen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának szakedzői képzésén szerzett.
Ami a diplomamunkáját illeti, adta magát, hogy ebben is saját területével, a motorsporttal foglalkozzon. Végül azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elemezze a Superenduro-versenyzők pulzusszámát, illetve a harántcsíkolt izom és a keringési rendszer terhelhetőségét. Szakdolgozatának a következő címet adta: ’Terhelés követése pulzus mintázat alapján, „Superenduro” világbajnokságon’.
A sérülten versenyző Szőke elárulta, melyik akadály volt a „mumusa” a budapesti pályán
Munkájához pedig a magyar enduróversenyzés legnagyobb eseményét, a Superenduro-világbajnokság budapesti fordulóját, a Superenduro GP of Hungaryt használta fel. Saját maga mellett ugyanis megállapodott másik hét versenyzővel, hogy lemérhesse a pulzusukat, illetve a teljesítményüket a futam alatt, valamint 30 perccel előtte és utána.
Hogy ki ez a hét pilóta, az a titoktartási szerződések miatt nem nyilvános, de annyi kiderült, hogy a Prestige-ből, a Junior kategóriából és az Európa-kupából is voltak versenyzők. Ahogyan az is, hogy mindegyikük 16 és 40 év közötti motoros, és többen is kimagasló eredményekkel rendelkeznek azon a szinten, ahol szerepelnek.
„Kimondottan örültem, hiszen nagyon nehéz rábírni ilyen szintű versenyzőket, hogy egyáltalán felvegyék az én pulzusmérőmet – nyilatkozta Szőke a P1race.hu-nak. – Hála istennek a nemzetközi kapcsolataimból és a versenyzői múltamból fakadóan ezt könnyedén végre tudtuk hajtani. Egy ilyennek a lebonyolítása még Magyarországon, amatőr szinten is nagyon nehéz, nemhogy egy világversenyen.”
Mielőtt belevágott volna a kutatásba, négy hipotézist állított fel: feltételezte, hogy a relatív nyugalmi pulzus a verseny megkezdésének pillanatában a legnagyobb; hogy a vizsgált időpontokban összehasonlított teljesítménybeli és a számolt keringési, valamint izomterheléses jellemzők mindhárom esetben szoros kapcsolatban vannak egymással; hogy a keringési és izomterheléses átlagok közötti különbségmintázatok nem térnek el egymástól; és hogy a felhasznált energia és a számolt izomterhelés között szignifikáns a kapcsolat.
Az adatokból pedig egyértelműen kiviláglott, hogy az egyes versenyzők milyen magas pulzusszámon dolgoznak, amiből az is kiderült, hogy „ki milyen higgadtsággal áll oda egy futamhoz”. Ebben pedig, talán nem meglepő módon, egyértelmű eltéréseket lehet felfedezni a három kategória motorosai között.
„Látszott, hogy a Prestige kategória versenyzői nyugodtabb pulzusszámmal érkeznek meg – fogalmazott a 28 éves pilóta. – Jobb a munkaleadásuk, ami azt jelenti, hogy látszik, hogy technikából dolgoznak. A junioroknál érzékelhető, hogy nagyobb az izgulási faktor, az Európa-kupában pedig kimagasló. Ott akadt, akinek a pulzusszáma száz százalék felett, százöt-százhat százalékon volt, ami irreálisan brutális. Megfigyelhető, hogy kinek milyen az állóképessége, a Prestige-ben azért érződik a profizmus.”
Az adatok elemzése után pedig le kellett vonni a következtetéseket. A kísérlet során mind a négy hipotézis beigazolódott. Az első feltételezést illetően pedig fontos tanulság, hogy „a pulzusszám nem képes különbséget tenni a mentális és fizikai stresszhatások között, ezért a motorsportban a terhelés mérésének figyelembe kell vennie az egyes teljesítménykörülmények sajátos összetettségét”.
Szőke az ELTE Sporttudományi Intézetének két oktatóját, dr. Koltai Miklóst és konzulensét, dr. Ihász Ferencet emelte ki az egyetem munkatársai közül. Rajtuk kívül barátját, Dr. Kerner Lászlót említette meg, aki „kitaposta az utat” számára. Nekik is köszönhetően teljesült a fő cél: példát mutatni a kezdő motorosoknak, hogy a versenyzés nemcsak arról szól, hogy húzzák a gázt, és minél jobban átmenjenek a farönkökön, hanem arról is, hogy tanuljanak.