back to top
2025. augusztus 26. 09:10
KezdőlapSuperbikeMindent megnyert a Superbike-vb-n, de a MotoGP-be nem kellett – Jonathan Rea-portré
Jonathan Rea, Yamaha, Balaton Park, 2025, szombat
Fotó: Czinkán Dániel / TRP Media
Superbike

Mindent megnyert a Superbike-vb-n, de a MotoGP-be nem kellett – Jonathan Rea-portré

Szántó Dávid
Szántó Dávid

Nem vonzódott a pályamotorozás iránt, mégis korszakalkotó zseni lett belőle. Egész fiatalkorát a Hondánál töltötte, végül mégis egy másik japán gyártóval ért el elképesztő sikereket. Mindent megnyert a Superbike-világbajnokságban, mégis csupán két verseny jutott neki a MotoGP-ben. Bemutatjuk Jonathan Rea páratlan karrierjét azok után, hogy hétfőn bejelentette visszavonulását. 

A portré eredetileg a Superbike-világbajnokság Balaton Park-i fordulójáról szóló online kiadványunkban jelent meg, azonban a hétfői bejelentés apropójából minimális változtatásokkal külön is leközöljük. 

Megjelent a Superbike-vb magyarországi fordulójáról szóló magazinunk online változata

Hihetetlen adatok és számok

Jonathan Rea egy brit motorversenyző. Nem túlzás azt állítani, hogy a Superbike-világbajnokság legsikeresebb pilótájáról van szó. Csak néhány elképesztő adat, amellyel büszkélkedhet: 459 rajt, 263 dobogó, amelyből 119 alkalommal az első helyen végzett, tizenhét teljes szezon, hat világbajnoki cím és egy versenypályákon ritkán látható dominancia.

Hivatalos: a szezon végén visszavonul a hatszoros Superbike-világbajnok Jonathan Rea

Akarata ellenére remekül vette az első akadályokat

Rea 1987. február 2-án látta meg a napvilágot az észak-írországi Larne városában. Viszonylag hamar megfertőződött a benzingőz szeretetével, hiszen édesapja, Johnny Rea is motorversenyző hírében állt. Szakmájában nem számított ismeretlen névnek, hiszen 1989-ben a világ legveszélyesebb és leghírhedtebb viadalán, a Man-szigeti TT-n diadalmaskodott, a Junior TT kategóriában. Nagypapája, John Rea pedig Joey Dunlopot szponzorálta. 

Természetesen a legifjabb Rea is hasonló irányba kezdett el mozogni gyerekként. Érdekesség, hogy először motokrosszban ért el sikereket, miután 1997-ben a második helyen zárt a brit bajnokságban, egészen pontosan a 60 köbcentis géposztályban. Eleinte egyáltalán nem érdeklődött a pályaversenyzés iránt, ugyanis unalmasnak találta azt. Barátai, Michael és Eugene Laverty győzték meg, hogy ott is próbáljon szerencsét. 

Rea így is tett, és 2003-ban elindult a brit 125 köbcentis bajnokságban. Egy évvel később is hasonló utat választott, 2005-re pedig megérkezett a nagy áttörés, ugyanis gyári ülést kapott a Hondától a brit Superbike-bajnokságban, és a legerősebb versenyzők között indulhatott. Nevét hamar megismerték a riválisok, hiszen mindössze az ötödik versenyhétvégén, az írországi Mondello Parkban megszerezte a pole pozíciót. Rajtelsőségét azonban nem tudta kimagasló eredményre váltani, hiszen egyik versenyt sem tudta befejezni. Ebben a szezonban összesen ötször végzett az első tízben, és összesítésben a tizenhatodik helyen zárt. Egy évvel később már a negyedik pozícióban végzett négy dobogós helyezéssel, 2007-ben pedig már öt alkalommal a pódium legfelső fokára is felállhatott. A bajnoki címről sem sokkal maradt le, mindössze 26 ponttal kapott ki Ryuichi Kiyonaritól. 

Fotó: PSParrot / Flickr

2008-ra átigazolt a Supersport-világbajnokságba a Hondával, ahonnan már a szezon végén továbbállt, hiszen az aranyszárnyasok kötelékében már a Superbike-világbajnokságban indulhatott. Ottani röpke karrierje alatt háromszor győzött, összesen hat dobogót szerzett, és a második helyen zárt az összetettben. 

2008 végén átkerült a Superbike-világbajnokságba, szintén az aranyszárnyasok kötelékében. Ekkor még csak Portimãóban indult, de ott be is kezdett, hiszen az első versenyt kapásból a negyedik helyen fejezte be. 2009 óta pedig bérelt helye van a kategóriában, melyet három nagyobb részre, két hatéves és egy ötéves ciklusra lehet szétbontani.

Nehéz év, boldog pillanat, dobogó és mélypont – Rea karrierjének egyes állomásait idézte fel

Az első sikerek és egy nem várt vendégszereplés

2009-ben az ötödik helyen kezdett Phillip Islanden. Már ebben az évben dobogóra állhatott, sőt győzelmet is ünnepelhetett, miután a misanói második futamon heroikus csatában legyőzte a gyári Ducati akkori párosát, Noriyuki Hagát és Michel Fabriziót. Ezt a Nürburgringen újabb diadallal fejelte meg, és az idény végén az ötödik helyen zárt. 2010-ben életében először teljesített tökéletes hétvégét: megszerezte a pole pozíciót, majd mindkét versenyt bezsebelte. Ezenfelül még két másik sikert könyvelhetett el, és összesítésben negyedikként végzett. Ennél sikeresebb szezont ebben az időszakban csak 2014-ben futott, ekkor a harmadik pozícióban végzett. Abban az idényben négy alkalommal nyert, és három további dobogót jegyzett. 

Persze a két évad között is szép sikereket ért el, hiszen összesen öt alkalommal győzött, hovatovább 2012-ben a MotoGP-ben is debütálhatott, miután a sérült Casey Stonert kellett pótolnia a San Marinó-i, valamint az Aragóniai Nagydíjon. Misanóban a nyolcadik, Alcañizban a hetedik pozícióban látta meg a kockás zászlót. Sikereit ugyanakkor két sérülés is hátráltatta, a 2013-as év utolsó négy versenyhétvégéjét ki is kellett hagynia, mert eltört a combcsontja.

Fotó: Wikimedia Commons

Rea-uralom

2014-ben azonban robbant a bomba: hosszú évek után elhagyta a Hondát, és a 2015-ös szezonra átigazolt a Kawasakihoz. A transzfer történelmi volt, mivel ekkor nemcsak Rea karrierjében, hanem a Superbike-világbajnokságban is új időszámítás kezdődött.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az időszakban már nagyon érett a Kawasakinak a végső siker. Ugyan 2013-ban Tom Sykes révén elhódították a világbajnoki címet, de az azt megelőző és az azutáni évben egyaránt nüanszokkal kapott ki. Rea-vel viszont nagyon megtalálták az összhangot. 

Már a szezonnyitó versenyen nyerni tudott Leon Haslammal szemben, akit mindössze 39 ezredmásodperccel gyűrt le. A második futamon az Aprilia akkori versenyzője visszavágott – 1 századdal. Ezt követően viszont Rea megállíthatatlannak bizonyult: három futam kivételével mindenhol az első háromban zárt, tizennégyszer nyert, hovatovább az első nyolc versenyhétvégén vagy elsőként, vagy másodikként intették le. Természetesen utcahosszal nyerte meg a bajnokságot, miután a második helyezett Chaz Daviest is 132 ponttal múlta felül.

A következő idényeket is hasonló dominancia jellemezte. Bár a 2016-os szezon még viszonylag szorosan alakult, hiszen Sykes és Davies is ott somfordált a húsosfazék körül, de végül a kiegyensúlyozottabb teljesítménynek köszönhetően a saját javára fordította a bajnokságot. 2017-ben és 2018-ban ellentmondást nem tűrően motorozott, alig hagyva lehetőséget társainak. Előbbi évben például, amikor célba ért, biztosan a dobogón zárt, utóbbi szezonban pedig az utolsó tizenegy futamot kivétel nélkül megnyerte. 

2019-re azonban kihívót kapott Álvaro Bautista személyében, miután a spanyol versenyző elhagyta a MotoGP-t. A Ducati gyári versenyzője kezdetben valósággal lemosta a mezőnyt, hiszen az évad első négy fordulójában mindent megnyert, valamint Imolában és Jerezben is remekül szerepelt. Eközben Rea szorosan követte őt, és annak ellenére, hogy a hatodik versenyhétvégéig bezárólag csak három győzelmet tudott felmutatni, mindössze 41 pont volt a hátránya Bautistával szemben. A brit pilóta viszont feltámadt, és a misanói fordulótól kezdve a huszonegy futamból (ekkor már Superpole versenyt is tartottak) húszszor zárt az első kettőben. Mindeközben Bautista meglehetősen hullámzó teljesítményt mutatott, így végül Rea tükörsimán húzta be ötödik világbajnoki címét. A hab a tortára pedig a csonka 2020-as idénnyel került fel.

A pofon, amelyből azóta sem állt fel

2021-ben aztán a Yamaha és Toprak Razgatlıoğlu borsot tudott törni a Kawasaki orra alá, és szoros csatában győzték le Rea-t. Ennek csúcseseményét a magny-cours-i forduló adta: ugyan Franciaországban mindhárom viadalon a török versenyző ért célba elsőként, de a Superpole futam később Rea ölébe hullott, miután Razgatlıoğlut megbüntették. Az eset és a brit későbbi, véleményesen tálalt nyilatkozata nagy port kavart az interneten, ezért később elképesztő gyűlöletcunamit kapott a nyakába. 

2022-ben és 2023-ban egyaránt a harmadik helyen végzett, miután nemcsak Razgatlıoğlutól, de Bautistától is kikapott. Előbbi idény vége felé megkapta a Brit Birodalom Rendjének tiszti fokozatát, utóbbi szezonban pedig nemcsak mindmáig utolsó győzelmét szerezte meg a mosti első futamon, de a doningtoni első viadalon 250. alkalommal lett dobogós. 

A megannyi siker ellenére a 2023-as szezon végén elhagyta a Kawasakit, és átigazolt a Yamahához. Akkor úgy fogalmazott, hogy ez volt eddigi életének egyik legnehezebb döntése. A hangvillásokkal való házasság azonban nem járt sok sikerrel, hiszen mindössze egy pódiumot szerzett, hovatovább csapaton belül csúnyán kikapott Andrea Locatellitől, és mindössze a tizenkettedik helyen zárt. Az idény végén elárulta, a visszavonulás is megfordult a fejében, de nem így szeretné befejezni. 

Egyelőre viszont a 2025-ös idény sem a tervei szerint alakul. A szezon előtti teszteken eltörte a lábát, ezért csupán Cremonában, az idény negyedik fordulójában ülhetett motorra. Jelenleg pedig Rea csak régi önmagát keresi.

Mindezek ellenére kijelenthető, hogy Rea korszakos zsenije volt a Superbike-világbajnokságnak. Egy olyan pilóta, aki hosszú évekig meghatározó alakja volt a sorozatnak, és örökké beleégette nevét a széria történelemkönyveibe.

Előző cikk
Fontos bejelentést tett a Yamaha főnöke a Balaton Parkon, a vártnál hamarabb jön a nagy debütálás

Copyright © 2025 TRP Media Holding Kft.