Az elmúlt években a Gresini Racing általában mindhárom géposztályban indított versenyzőket: MotoGP, Moto2 és Moto3. A csapat egy megszállott motorversenyző és csapatfőnök nevét viseli, aki a mai napon ünnepelné 62. születésnapját.
Fausto Gresini 1961. január 23-án született Imolában. Akkor aratta legnagyobb sikereit, amikor az olasz kétüteműek uralták a Grand Prix versenyek legkisebb osztályát, köszönhetően a hozzá hasonló motorőrült olaszoknak. Ott volt Giancarlo Morbidelli, aki faipari gépekkel foglalkozó vállalkozásából finanszírozta versenycsapatát, Emilio Sanvenero építőipari mágnás és Egido Piovaticci bútorgyártó, aki eladta üzletét a spanyol Bultaco márkának. Mindezeket a motorokat pontosan olyan olaszok építették, mint Gresini – olyan emberek, akik azért mentek versenyezni, mert imádták ezt a sportot.
Gresini 1983 áprilisában, Monzában debütált egy MBA 125-össel. Hetedikként végzett a versenyen, amelyen a 25 célba érkező versenyző közül kettő kivételével mindenki a Morbidelli és a fegyvergyártó Benelli Armi (innen az MBA) közös vállalkozásában gyártott kis kéthengeres gépet vezette. Ez az eredmény juttatta őt a Garelli gyárral a Svéd GP-re, ahol a második helyen végzett. 1985-ben Garelli-versenyző lett, és megnyerte első világbajnoki címét. A következő évben a feltörekvő Luca Cadalora volt a csapattársa. Cadalora a második számú pilóta volt a csapatban, így nem lett volna szabad legyőznie a Gresinit, de mégis megtette.
1987-ben Cadalora átült a 250-esekhez, és a Gresini teljesen uralta a bajnokságot. Az első tíz futamot megnyerte, és történelmet is írt volna, ha nem esik ki az utolsó futamon Jaramában.
A szép idők azonban itt véget értek. 1988-ban a 125-ös osztályban csak egyhengeres gépeket lehetett használni. A Garelli cég nem nyert több nagydíjat. Ezáltal Gresini sem, egészen addig, amíg az 1975-ös 125 köbcentis bajnok Paolo Pileri le nem szerződtette a Marlboro által támogatott Honda csapatához 1990-ben.
Gresini csapattársa a Pileri Hondánál egy tizenéves újonc, bizonyos Loris Capirossi volt, aki első próbálkozásra megnyerte a bajnoki címet, amelyet a Phillip Island-i szezonzárón biztosított be. A hatalmas csata során Gresini és több más olasz is Capirossi mellé állt, és bajnoki riválisait, a német Stefan Preint és a holland Hans Spaant utasította maga mögé.
Spaan annyira feldühödött olasz vetélytársaira, hogy a 3-as kanyar felé száguldva megütötte Gresini sisakját. „Nős ember vagyok, nem akarok meghalni” – mondta Spaan.
Ha Loris Capirossi visszagondol életének és MotoGP-s karrierjének nagy részére, akkor azt csakis közeli barátjához, Fausto Gresinihez kötheti. A példaképe volt. Annak ellenére, hogy néhány év különbség volt köztük, a kettejük közötti kapcsolat a kezdetektől fogva, a pályán és azon kívül is különleges volt, és nem csak azért, mert néhány kilométerre születtek egymástól. Elég csak az említett 1990-es szezonra gondolni.
„Nincs annál szebb pillanat, mint amikor megismersz egy embert, és tudod, hogy vakon megbízhatsz benne. Természetesen az első világbajnokságom ’90-ben, amikor a döntő Phillip Island-i GP-n még egy ütést is bevállalt Hans Spaantól, hogy segítsen nekem, az igazi barátság cselekedete volt. Innentől kezdve minden megváltozott. Ő volt a legnagyobb barátom a paddockban.” – jegyezte meg Capirossi.
1991-ben összesítésben második lett Capirossi mögött. Egy évvel később Doningtonban megszerezte 21. és egyben utolsó GP-győzelmét, az azt követő évben pedig visszavonult. 1997-ben azonban nem tudott ellenállni a csábításnak, visszatért a paddockba. A Gresini Racing első felállása alacsony költségvetésű, egyszemélyes vállalkozás volt: A brazil Alex Barros képviselte a csapat színeit.
A királykategória azonban túl drágának bizonyult, így 1999-ben a Gresini visszalépett a 250-esekhez, és régi csapattársát, Capirossit indította, aki a harmadik helyen végzett a bajnok Valentino Rossi és Ukava Tóru mögött. Gresini ekkorra már elnyerte a Honda bizalmát, így a következő évben a cég rábízta legnagyobb reménységét: Kató Daidzsirót. 2001-ben Kató uralta a bajnokságot, és ezzel kiérdemelte saját maga és a Gresini felemelkedését a királykategóriába. 2002-ben egy NSR500-assal, 2003-ban pedig egy RC211V-vel versenyzett. Sajnos azonban a japán versenyző ebben az évben életét vesztette.
A Gresini összetört, de folytatta. Kató csapattársa, Sete Gibernau már a következő futamot megnyerte. A következő három szezonban a Gresini versenyzői a második helyen végeztek a MotoGP- bajnok Rossi mögött – Gibernau 2003-ban és 2004-ben, Marco Melandri 2005-ben. Ezek az eredmények a Gresini Racinget a legerősebb független csapattá tették a MotoGP paddockban.
A 2010-es szezon egy újabb nagy idény volt a Gresini számára – a korábbi 250 köbcentis világbajnokot, Marco Simoncellit szerződtette a MotoGP-be, Toni Elías pedig a Moto2-ben versenyzett. Elías uralta a teljesen új köztes sorozatot, míg Simoncelli a királykategóriában szerzett magának nevet. A következő év októberében azonban Gresininek újabb tragédiával kellett szembenéznie. Marco Simoncellit a maláj futamon veszítette el.
Nem meglepő, hogy a Gresini ezúttal nagyon közel került ahhoz, hogy mindent feladjon.
„Most már nehéz, más a helyzet.” – mondta a 2012-es szezon kezdete előtt.
„Marco halála sok mindent megváltoztatott. A motorversenyzés már nem nagy szerelem. A munkát még mindig szeretem, de a pályára menni már nem igazán van kedvem. Jelenleg ez az érzésem. Azt hiszem, ez egy hosszú folyamat lesz.”
A Simoncelli elvesztése miatti fájdalmat Gresini úgy dolgozta fel, hogy még jobban belevetette magát a munkába, és a paddock legnagyobb csapatát hozta létre. A Gresini Racing 2012-ben mindhárom bajnokságban – MotoGP, Moto2 és Moto3 – versenyzett, valamint a Honda NSF100 minibike-sorozatot is indított a Honda Italy számára. Luca Marini ebben a bajnokságban aratta első sikereit.
Gresini a spanyol Álvaro Bautistát szerződtette Simoncelli helyére, mert nem akart még egy olasz versenyzőt, akivel esetleg újabb apa-fia versenyzői kötelék alakulhat ki. 2015-ben Aprilia gépekre váltott. Az Aprilia-szerződés nagyban megkönnyítette a Gresini életét, amelynek többé nem kellett szponzorokra támaszkodnia a MotoGP-motorok kifizetésében.
Mindeközben folytatta a Moto3-as és Moto2-es tevékenységét, és olyan versenyzőkkel dolgozott együtt, mint Sam Lowes, Franco Morbidelli, Lorenzo Baldassarri, Enea Bastianini, a 2018-as Moto3-as bajnok Jorge Martín és Fabio Di Giannantonio.
A sors azonban hozzá is olyan kegyetlen volt, mint korábbi versenyzőihez. Fausto Gresini egy hónappal 60. születésnapja után, 2021. február 23-án hunyt el koronavírus okozta tüdőgyulladásban. Örökségét felesége, Nadia vitte tovább, és hatalmas sikereket ért el. Gondoljunk csak Enea Bastianini kiváló 2022-es szezonjára a MotoGP-ben.