Pont ebben a kategóriában lenne lehetetlen a tökéletes motort feltalálni, hiszen teljesen ellentétes igényeknek kellene megfelelni az utcai és terephasználat között. Természetesen a Honda sem találta fel a tökéletes Africa Twint, csupán egy frissítéssel közelebb kerültek a tipikus felhasználók igényeihez.
Az 1100-as alapmodell most már peremen fűzött tömlő nélküli felniken fújhatja a földet, és végre rendelhető hozzá a duplakuplungos DCT váltó mellett elektromos futómű is. Ezzel végre országúton is nagyon jól használható motorrá válik, hiszen néhány gombnyomással az útminőséghez lehet állítani a rugózó elemeket. Ettől válik igazi mindenessé egy túraenduro – saját elméletem szerint tavasztól őszig a hegyek közötti kanyargásra pont olyan élvezetes, mint ősztől tavaszig terepgumival lazább talajon történő barangolásra. Bónuszként a plexi magassága is állítható.
Az nagy tankos Adventure Sports változat deklaráltan az aszfaltos túrázók eszközévé válik, ugyanis az első kerék a 2024-es modellévtől már 21 helyett 19”-os, és csak DCT váltóval valamint elektromos futóművel elérhető. Ez némileg érthetetlen, hiszen még sokan ragaszkodnak a 12 kilóval könnyebb hagyományos váltóhoz.
A teljesítmény változatlanul 105 lóerő marad, viszont a nyomaték 105-ről 112 nm-re nő, amit 6250 helyett már 5500-as fordulaton lead az öblös sorkettes. Ez teljesítmény ugyan messze elmarad az új GS vagy Multistrada V4 adataitól, de a Honda minden bizonnyal más közönségre lő. Az Africa Twin alapmodellje árban is a középutat képviseli, a teljes felszereltségű Adventure Sports pedig kifejezetten az automata váltó miatt tud magának tisztességes szeletet kihasítani a kifejezetten népszerű piaci szegmensből.
