David Alonso elárulta, a Moto3-as bemutatkozásáig nem voltak komoly szponzorai, így a családjának súlyos áldozatokat kellett hoznia annak érdekében, hogy megvalósítsa az álmát. A tavalyi Moto3-as világbajnokság harmadik helyezettje például hosszú ideig még csak fűtést sem használt.
A 2023-as év egyik üde színfoltja David Alonso volt, aki még a 17. életévét sem töltötte be, amikor megkezdhette első teljes szezonját a sorozatban azok után, hogy az előző két évben egy-egy futamon szerepelt. Már az idény negyedik futamán, Jerezben megszerezte első dobogóját, majd a Brit Nagydíjon az első győzelem is összejött neki.
Ekkor olyannyira formába lendült, hogy négyből három versenyt megnyert, végül pedig négy diadallal zárta a szezont. Egészen az utolsó előtti fordulóig a világbajnoki címre is volt matematikai esélye. Végül harmadikként zárt, de az teljesen egyértelmű volt, hogy őt választják meg az év újoncának a kategóriában. Ahhoz azonban, hogy idáig eljusson, nem kis áldozatokat kellett vállalnia neki és a családjának.
„Az Aspar csapatának köszönhetően vagyok ott a világbajnokságon – nyilatkozta a ’Más que deportista’, azaz magyarul ’Több mint egy sportoló’ című podcast vendégeként. – Nem volt szponzorom, mint olyan, amíg nem jutottam el a világbajnokságra. A csapat segített abban, hogy minden megfizethetőbb legyen, és így feljebb léphettem a ranglétrán.”
Óriási csata és egy peches bukás után Alonso nyert a Moto3-ban, ketten is először állhattak dobogóra
A kolumbiai motoros felhívta a figyelmet arra, hogy a versenyzés egyre drágább, így manapság sokan kiesnek a rostán pusztán anyagi okokból. „A spanyol bajnokságban történő részvétel egy nyolcvan köbcentis motorral körülbelül harmincezer euró [jelenlegi árfolyamon több mint 11,3 millió forint – a szerk.] plusz ÁFA volt – árulta el. – Ezek olyan összegek, amiket át kell gondolni. Az Asparral már könnyebb volt, ahogyan az ember nyer, segítenek feljebb lépni.”
Addig azonban magára volt utalva, pontosabban, ahogyan oly sok más pilóta esetében, családja állta az álma kergetésével járó költségeket. Legyen szó bármilyen szakágról, sokszor hallani olyan történeteket, hogy a szülőknek el kellett adniuk valamit, vagy még rosszabb esetben eladósodtak. Alonsóék esetében ez nem történt meg, de azért így is komoly áldozatokat hoztak.
„Az ember kicsit elveszíti a gyerekkorát – fogalmazott. – Ez az egyik áldozat, amit meg kell hozni. Egész nap tanul, aztán edz. Mindkettőt el kell végezni. Nem volt sok idő, de ezt választottam. Olyan dolgokat kell megtenni, ami később megtérül. Otthon, annak tudatában, hogy a motorsport világa nagyon drága, az elmúlt négy évben fűtés nélkül kellett boldogulnunk. Madridban mínusz két fok volt, és így kellett élnünk otthon. Semmit nem adtunk el, de amikor valami nélkülözhető volt, azt nélkülöztük. Nem mentünk csődbe, de fel kellett áldoznunk dolgokat.”
Persze Alonsónak hétről hétre megvolt a motivációja, hogy miért csinálja ezt az egészet, hiszen a hétvégék jelentős részén láthatta fiatalkori példaképeit. „Számomra ez egy olyan játék volt, amelyet komolyan vettem – jelentette ki. – Gyerekkoromban Marc Márquezt és a többi srácot néztem, és olyan akartam lenni, mint ők. A szüleim belém nevelték, hogy értékeljem az erőfeszítéseiket.”