back to top
2024. november 18. 13:18
KezdőlapMotoGPGyerekként hajszálon múlt a karrierje, most Rossi bravúrját másolta – portré a...
MotoGP, Jorge Martín, Barcelonai Szolidaritási Nagydíj 2024, vasárnap
Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool
MotoGP

Gyerekként hajszálon múlt a karrierje, most Rossi bravúrját másolta – portré a MotoGP új királyáról

Sebők Máté
Sebők Máté

Jorge Martín számos megpróbáltatás és nehézség után felért a motorozás csúcsára, hiszen a Barcelonai Szolidaritási Nagydíjon megszerezte a MotoGP egyéni világbajnoki címét, legyőzve a gyári Ducati kiválóságát, Francesco Bagnaiát. Az alábbiakban felidézzük eddigi útját, és igyekszünk némi betekintést nyújtani abba, hogy milyen ember rejtőzik a sisak mögött.

Jorge Martín lett a MotoGP új királya, hiszen a Barcelonai Szolidaritási Nagydíj hétvégéjén megszerezte az egyéni világbajnoki címet. A spanyol versenyző ezzel felért pályafutása csúcsára, és olyasmit vitt véghez, ami a 2002 óta tartó négyütemű korszakban senkinek sem sikerült: egy szatellitcsapat versenyzőjeként végzett a tabella első helyén.

Bagnaia mindent megtett, és legyőzte Marc Márquezt, de Martín az idei MotoGP-szezon világbajnoka

A spanyol pilóta hosszú és göröngyös utat járt be idáig, hiszen korábban számos megpróbáltatással kellett szembenéznie, pénzügyi nehézségektől kezdve sérüléseken át egészen a tavalyi csalódásig. Cikkünkben gyerekkorától indulva végigmegyünk karrierjén, majd pedig az emberi tényezőre és a legfontosabb „szövetségesekre” is kitérünk.

A gazdasági válság majdnem mindent tönkretett

Martín 1998. január 19-én született Madridban. Gyerekkorában a harcművészetekbe és a teniszezésbe is belekóstolt, ám végül a motorozásnál kötött ki. Mindez abból a szempontból nem volt meglepő, hogy édesapja, Ángel benne volt a kétkerekűek világában. Nyolcévesen pedig a kis Jorge egy óriási motivációt is kapott, hiszen találkozhatott az előző öt királykategóriás világbajnoki címet megszerző Valentino Rossival. Nem véletlen, hogy később a Doktor eredményeit állította célkeresztjébe, azt pedig aligha gondolta volna, hogy tizenöt esztendővel később egy pályán fognak versenyezni.

„Az egész hatéves koromban kezdődött – idézte fel 2013-ban a Red Bull hivatalos honlapjának. – Édesapám rajongott a motorozásért, és amatőr pilóta volt, amikor pedig karácsonyra kaptam egy pocket bike-ot, a nyomdokaiba léptem. Világbajnok akarok lenni, és meg szeretném dönteni példaképem, Valentino Rossi rekordjait.”

2006-ban annak rendje és módja szerint el is kezdett versenyezni, korának megfelelően minimotorokkal. Az első bajnoki címet két évvel később szerezte meg egy madridi sorozatban, ám ugyanebben az évben kis híján kettétört a karrierje, még mielőtt érdemben elindulhatott volna. A gazdasági válság ugyanis súlyosan érintette a családját. Persze nem voltak szegények, hiszen normál körülmények között megengedhették maguknak a motorozást, ám annyira tehetősnek sem számítottak, hogy mindez lemondások nélkül is menjen: nyaralni például soha nem mentek el. Ennélfogva egy ilyen krízist sem volt könnyű átvészelniük.

„2008-ig jól alakultak a dolgok, ekkor viszont minden összeomlott – emlékezett vissza. – Nagyon nehéz volt. Apám a pénzügyi szektorban dolgozott, anyám pedig konyhák eladásával foglalkozott, és mindketten elvesztették az állásukat.” Martín végül folytathatta álmainak kergetését, miután nagybátyja kisegítette őket, és évekig rájuk támaszkodtak.

2009-ben már 80 köbcentiméteres gépekkel versenyzett, egy év múlva pedig újabb bajnoki címet ünnepelhetett az egyik szériában. 2011-ben aztán már 125-ös motorra nyergelt át, ám ekkor ismét bajba kerültek, hiszen teljesen kifogytak az anyagi lehetőségekből. Azonban ezúttal is érkezett egy mentőöv, hiszen meghívták őt a gyorsaságimotoros-világbajnokság előszobájának számító Red Bull Rookies Cup válogatóversenyére.

Red Bull Rookies Cup, Jorge Martín 2012
Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool

Martín úgy ment el erre az eseményre, hogy életkorából adódóan csak részben fogta fel, mi a tét valójában. „Akkor nem tudtam [hogy ez az egyetlen esély], hiszen tizenhárom éves voltam, csak egy gyerek, aki jól érezte magát – fogalmazott. – Azzal viszont tisztában voltam, hogy nincs sok lehetőségem, azt a bizonyos napot pedig ki kell használnom.”

Ezen pedig bizonyította tudását, így a következő szezonban ott lehetett a mezőnyben. Első idénye nem sikerült igazán fényesen, hiszen legjobb eredménye a hatodik pozíció volt, igaz, azt négy alkalommal is elérte. Az összetettbeli tizenkettedik hellyel záruló idény során egy sérülés is hátráltatta, ám az utolsó, aragóniai viadalon megfutotta a leggyorsabb kört, mintegy jelezvén, hogy bőven van még benne tartalék.

Ezt pedig a második évében bizonyította is, hiszen második lett az összetettben. Igaz, a bajnoki címre esélye sem volt, de mentségére szóljon, hogy a később a Moto3-ig, egyetlen Moto2-es futamig és néhány Superbike-világbajnoki hétvégéig jutó Karel Hanika közel két évvel idősebb nála, ami abban az életkorban nagy jelentőséggel bír. Martín a jerezitől a brnói fordulóig volt igazán elemében, hiszen mindkét győzelmét, illetve mind az öt dobogóját ebben a hétfutamos időszakban szerezte.

Red Bull Rookies Cup, Jorge Martín, Karel Hanika, Jerez 2013
Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool

Azonban hiába az egyre jobb eredmények, szponzorhiány miatt ismét komoly kérdőjelek jelentek meg a továbbiakkal kapcsolatban. Martínnak 2014-ben a sikerek nemcsak az előmenetel lehetőségét jelentették, hanem karrierjének életben maradását is. Ebben az időszakban pedig már nagyon is tudatában volt, hogy mi forog kockán.

„Abban az évben nagyon megváltozott a mentalitásom – árulta el. – Nem csupán az esélyesség terhe és a győzelmi kényszer nyomott, hanem az is, hogy ez az egyetlen lehetőség. Vagy nyerek, vagy mehetek haza. Ennél nagyobb nyomás nem létezik, ezt lehetetlen [felülmúlni]. »Mindent vagy semmit« volt a tét, és végül a »mindent« valósult meg.”

Az akkor még mindig csak 16 esztendős motoros valóban felnőtt a feladathoz, és megszerezte a bajnoki elsőséget. A szezon során hat diadalig jutott, ehhez további négy dobogós helyezést tett hozzá. A végső győzelmet már egy futammal a vége előtt bebiztosította közvetlen riválisa előtt. Ez utóbbi nem volt más, mint egy bizonyos Joan Mir.

Red Bull Rookies Cup, Jorge Martín, Aragónia 2014
Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool

Teljesítményével pedig valóban sikerült megmentenie karrierjét, hiszen ekkorra a legnagyobbak egyike is felfigyelt rá: Albert Valera akkoriban többek között Jorge Lorenzo ügyeit egyengette. A spanyol üzletember még arra is emlékszik, hogy melyik napon látta meg Martínban a potenciált. Pontosabban látták, az akkor még csak négyszeres világbajnokkal együtt. „Mugellóban versenyzett, én pedig Lorenzóval néztem a futamot – elevenítette fel. – Ő mondta nekem, hogy »hűha, ez a srác rendkívül gyors, nézd meg a kanyarsebességét«. Aznap három-négy másodperccel nyert.”

A vb-cím mellett egy mutatóban Rossit is beérte

A felek aztán meg is egyeztek egymással, és Valera azóta is a spanyol motoros menedzsere. Martín azzal a lendülettel feljebb is lépett, és 2015-től már a Moto3-as világbajnokság mezőnyében szerepelt, az akkor Mapfre Team néven működő Aspar színeiben. Első idényében két csapattárssal kellett megküzdenie: egyikük a legkisebb kategóriánál feljebb nem jutó Juan Francisco Guevara volt, a másikuk pedig egy nála egy évvel idősebb, karrierjében két esztendővel előrébb járó olasz: Francesco Bagnaia.

Martín az első idényében nem mutatott sokat: a legjobb eredménye az aragóniai hetedik hely volt, azt leszámítva egyszer sem végzett a legjobb kilencben. Végül 45 ponttal zárt, ami a tabella tizenhetedik helyére volt elég. Ezzel Bagnaiától ugyan simán kikapott, de a szintén tapasztaltabb Guevarát könnyedén megverte.

A következő idényben egyértelműen javult a tempója, de mivel az olasz pilóta is szintet lépett, megint csak nem volt esélye ellene. Persze ekkoriban inkább önmagában volt érdemes vizsgálni Martín teljesítményét, amely meglehetősen felemásra sikeredett: a Cseh Nagydíjon ugyan megszerezte első dobogóját, viszont a futamok felén vagy kiesett, vagy el sem indult, így végül 72 egységgel zárt, a pozíciót tekintve viszont csak eggyel múlta felül előző évi önmagát.

2017-ben nemcsak csapatot, hanem gyártót is váltott, és a Mahindra helyett immáron Hondát hajtott a Gresini színeiben. Mindez azonnal meghozta gyümölcsét, hiszen a szezonnyitó loszaíli hétvégén megszerezte a pole pozíciót, majd harmadikként intették le. Ehhez további nyolc dobogós helyezést tett hozzá, ráadásul Valenciában nyerni is tudott, így végül 196 egységgel negyedikként végzett az összetettben.

Már abban az évben megmutatkozott, hogy Martín egy körön elképesztő tempóra képes. A katarival együtt összesen kilenc alkalommal nem talált legyőzőre az időmérőn, ráadásul egy ötös sorozata is volt. Amióta Moto3-nak hívják a géposztályt, ilyesmire senki nem volt képes, és az összes kategóriát figyelembe véve is csak nyolc pilótának volt ennél hosszabb szériája. Rossi pedig nincs köztük, vagyis ebben a mutatóban a spanyol versenyző már a huszadik születésnapja előtt beérte a kilencszeres világbajnokot, aki a 2002-es MotoGP-szezont indította öt ugyanennyi pole pozícióval.

Moto3, Jorge Martín, Gresini, Brit Nagydíj 2017, vasárnap
Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool

2018-ban ott folytatta, ahol az előző esztendőben abbahagyta, hiszen megnyerte a Katari Nagydíjat. Az első tíz futam felén nem talált legyőzőre, ám emellé egy tizenegyedik pozíció és négy nullázás társult, így nem sokkal féltáv után 3 ponttal elmaradt Marco Bezzecchitől. A következő nyolc versenyen viszont a motegi kiesést leszámítva rendre az első öt hely egyikén látta meg a kockás zászlót, így már egy fordulóval a vége előtt, Sepangban bebiztosította első világbajnoki címét. Később kutyáját is erről az alkalomról nevezte el, hiszen Kuala a pályától nem messze található malajziai fővárosról, Kuala Lumpurról kapta a nevét.

A bajnoki cím egyszersmind kinyitotta Martín előtt a Moto2 kapuit. Az akkor 21 esztendős motorost a KTM Ajo szerződtette. A csapat múltja jó ajánlólevélnek számított, hiszen a 125 köbcentis kategóriában, majd a Moto3-ban elért sikerek után a finn istálló a középső géposztályban is megállta a helyét: első két évükben bajnoki címhez segítették Johann Zarcót, majd Brad Binder és Miguel Oliveira is összetettbeli dobogón zárt.

A kategóriaváltás nehézkesen kezdődött Martínnak, hiszen első nyolc futamán csupán három tizenötödik helyet hozott. A hátralévő tizenegy viadalon viszont egyetlen kiesést leszámítva nem végzett a tizenharmadiknál rosszabb pozícióban, sőt, Motegiben és Phillip Islanden sorozatban kétszer állhatott fel a pódiumra. Végül 94 egységet gyűjtött, amivel épphogy kiszorult az első tízből.

2020-ban aztán jött az egész világot felforgató koronavírus-járvány. A két kisebb kategória versenyét még meg tudták rendezni Katarban, aztán viszont a gyorsaságimotoros-vb mezőnye is karanténba kényszerült. Martín tudatosságát jól mutatja, hogy ő az edzéseken túl is igyekezett hasznosan eltölteni ezt az időszakot, hiszen elkezdett táplálkozástudományt tanulni. „Egy sportoló számára nagyon fontos, hogy tudja, mit és miért eszik” – jelentette ki ennek kapcsán. A spanyol pilótát egyébként iskolásként is a tudomány érdekelte a legjobban, így mondhatni, összekötötte a kellemest a hasznossal.

A pihenő júliusig tartott, majd a Spanyol Nagydíjjal újra beindult a nagyüzem. Martín azzal a lendülettel meg is szerezte a pole pozíciót, majd harmadikként zárt, később pedig előbb első, majd második lett Ausztriában. Hat forduló után mindössze 8 pontra volt a listavezető Luca Marinitől, de a misanói fordulókat koronavírus-fertőzés miatt kénytelen volt kihagyni. Ha pedig ez nem lett volna elég, a Katalán és a Francia Nagydíjon is kiesett, amivel végképp reménytelen helyzetbe került. Az utolsó öt hétvégére aztán ismét magára talált, és egyszer-egyszer a dobogó mindhárom fokára felállhatott, így végül 160 ponttal ötödik lett az összetettben.

Kockázatvállaló stílusával a mennyet és a poklot is megjárta

Az első két helyét megszerző Enea Bastianini és Luca Marini mellett Martín volt az, aki az előző Moto2-es világbajnokság mezőnyéből 2021-ben lehetőséget kapott a MotoGP-ben. A Pramacnál két szabad hely is volt, hiszen a gyári Ducati mind Bagnaiára, mind Jack Millerre lecsapott, Paolo Campinoti pedig egy rutinos versenyző és egy újonc szerződtetése mellett döntött: előbbi Zarco, utóbbi Martín volt.

Bár a spanyol versenyző a konstruktőri címvédő motorjára ülhetett fel, nem mondhatni, hogy könnyű dolga volt, hiszen újdonsült csapattársa ismerte a motort, miután az Avintia Esponsoramánál szintén a bolognaiak gépét hajtotta. Ennek ellenére az akkor 23 éves Martín volt az, aki már a második, a szezonnyitóhoz hasonlóan Katarban rendezett fordulóban megszerezte első pole-ját. Többek között ezzel is lenyűgözte a Pramacot és azon belül is sokat látott versenymérnökét, Daniele Romagnolit.

„Úgy vélem, Jorge tényleg a fiatal generáció leképeződése – kezdte. – Annak idején [Marco] Melandri is az volt, de Martín nem a 2.0-s verzió, hanem a 3.0-s. Hihetetlenül gyorsan tanul. Elmagyarázzuk neki a telemetriát, a beállítást, ő pedig menet közben megérti és értelmezi azt. Ami nagyszerű Jorgéban, hogy megmondja: »Ebben a fordulóban ezt teszem, a futamon azt teszem.« Kilencven százalékban ez be is jön, megcsinálja.”

Martínra mindig is a „kanyartól kanyarig” mentalitás volt a jellemző, az első királykategóriás éveiben pedig ez különösen kiütközött. „Rendkívül gyors, pláne a tempós kanyarokban, és magas kanyarsebességet visz át a bejáraton – mondta Romagnoli egy későbbi interjúban. – Egészen más a vezetési stílusa, mint az öt évvel ezelőtti versenyzőké. Sokszor lehajol a motorról, ami segíti őt a jó fordulásban.”

Ennek a vezetési stílusnak azonban megvan a maga hátulütője: alighogy megünnepelték a Dohai Nagydíjon szerzett harmadik helyet, a portimãói hétvége harmadik szabadedzésén jött a hidegzuhany: Martín akkorát esett, hogy megsérült, és nemcsak annak a fordulónak a további részét kellett kihagynia, hanem Jerezben, Le Mans-ban és Mugellóban sem lehetett ott.

A Pramac versenyzője Montmelóban térhetett vissza, de felejthető teljesítményt nyújtott, ahogyan a Sachsenringen is, az asseni futamot pedig be sem tudta fejezni. Ezután következett a Stájer Nagydíj, amelyen ismét a pole pozícióból rajtolhatott, majd egy ijesztő balesetet és megszakítást hozó futamon visszaszerezte a vezetést, és győzött. Ezzel Marc Márquez és Brad Binder után ő lett a harmadik, aki a MotoGP-korszakban újoncként futamot tudott nyerni.

Mindez egyben csapata első diadalát is jelentette, ám a Pramac tagjai az utolsó pillanatig idegeskedtek, és minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy pilótájukat véletlenül se vigye el a hév. „Ez az első győzelem, amely egyben a Pramac csapatának is az első diadala, azért volt fontos, mert a mögötte lévő Mir egészen az utolsó körig egyetlen másodpercet sem hagyott benne – magyarázta a leintés után Romagnoli. – Ezért a hajrában [a valósnál] kicsit nagyobb különbséget jeleztünk neki, hogy megnyugtassuk.”

Martín ezzel jelentős mérföldkőhöz érkezett, nem véletlen, hogy később magára tetováltatta az az évi első spielbergi verseny dátumát. Mint kiderült, egyértelműen ez volt számára az év fénypontja, hiszen többször nem tudott nyerni. Az Osztrák és a Valenciai Nagydíjon ugyan mind a pole, mind a dobogó összejött, de a kettő között háromszor is kiesett, így végül 111 ponttal kilencedik lett. Zarcótól jelentősen elmaradt, de a különbség mintegy kétharmada azokon a versenyeken alakult ki, amelyeken a spanyol motoros nem tudott részt venni, emellett pedig azt is fontos megemlíteni, hogy ő lett a legeredményesebb újonc.

A 2022-es loszaíli idénynyitón Martín megszerezte a pole pozíciót, a futamon viszont visszaesett a nyolcadik helyre, ahonnan Bagnaia kiütötte őt. A címvédő vélhetően a korábbi években kialakult jó viszonyukból adódóan felsegítette őt, és elnézést kért tőle, ám mindez nem változtatott azon a tényen, hogy ez volt a spanyol pilóta első olyan MotoGP-versenye, amelyen az első rajthelyről nem ért fel a dobogóra. Igaz, két fordulóval később Argentínában fordított irányban is megszakadt a sorozat.

A termasi második hely ellenére azonban Martín nem igazán lépett előre az előző évhez képest, ugyanis a Ducati az évi blokkja kifejezetten nem ízlett neki. Az Amerikai Nagydíj után háromszor kiesett, az azt követő tizenegy viadalon viszont kivétel nélkül pontot szerzett, és kétszer a dobogóra is felállhatott. Sepangban viszont jött az újabb csapás, ugyanis a pole pozíció megszerzése után viszonylag megnyugtató előnnyel vezetett, ám a 7. körben eldobta a motort. Az idényzáró valenciai futamon a zsinórban harmadik rajtelsőséget már dobogóra váltotta, amivel elhappolta az összetettbeli kilencedik helyet Oliveira elől, ezúttal 152 ponttal.

Több tényezőnek köszönhetően vált kihívóvá

A tavalyi szezon előtt több változás is történt, amely ilyen-olyan módon érintette Martínt. A Pramac motorosa korábban is rendszeresen kerékpározott, de Aleix Espargarónak köszönhetően rájött, hogy érdemes gyakrabban és intenzívebben űzni ezt a sportágat. „Aleix elvitte Tenerifére, ahol hét napon át kerékpároztak – emlékezett vissza Valera. – Aztán a tesztek során észrevette, hogy jobb a pulzusszáma, és nyugodtabb. Ez sokat segített neki az idény során.”

Ennek köszönhetően jelentősen javult Martín állóképessége a versenyeken, és a kemény futamokat is jól bírta. Na jó, egy kivétel azért akadt, hiszen Indiában majdnem kiszáradt, és orvosi segítségre szorult a parc fermében. Ugyanakkor így is behozta második helyre a motort, vagyis el lehet képzelni, mi lett volna, ha nem fejlődik ezen a téren.

A Ducati 2023-as motorblokkja szintén segített neki, ahogyan az is, hogy a MotoGP 2023-ra bevezette a sprinteket, vagyis a minden tekintetben fél vasárnapi futamnak megfelelő szombati viadalokat. Mivel Martín egyik erőssége a nyers tempó, így nyilvánvalóan kedvezett neki, hogy ezeken a versenyeken kevésbé kell odafigyelnie a gumikímélésre, és jobban húzhatja a gázkart.

Nem véletlen, hogy az idénynyitó Portugál Nagydíjon rögtön második helyet szerzett az új formátumban. Másnap viszont Oliveira mellett ő is áldozatául esett Marc Márquez elmért féktávjának, és bár ő motoron maradt, a bokája megsínylette az ütközést, később pedig el is esett. Austinban viszont ő volt az, aki a rajt után nekiment Álex Márqueznek, és mindketten a földön kötöttek ki.

A másik két főversenyen korrekt teljesítményt tett le az asztalra: az esős Argentin Nagydíjon ötödikként ért célba, míg Jerezben negyedik lett. Ezt követően Le Mans-ban összejött neki a sprintgyőzelem, a főfutamon pedig ott és Mugellóban is másodikként zárt. Bagnaia ellen azonban egyik alkalommal sem volt valós esélye.

A Sachsenringen viszont minden összeállt, legalábbis az időmérő után. A kvalifikáción ugyanis csak a hatodik rajtkockát szerezte meg, utána viszont mindkét alkalommal az élre állt. A sprintet könnyedén húzta be, a főversenyen viszont Bagnaia nem adta könnyen magát. Martín motorozását látva a csapattagok sokszor nem hitték el, hogy sikerült talpon maradnia, és végül óriási csata után, mindössze 64 ezredes előnnyel megszerezte szezonbeli első vasárnapi diadalát. Bár ezzel 16 egységre csökkentette hátrányát, akkor még nem foglalkozott a világbajnoki esélyekkel.

„Jelenleg nem erre gondolok – nyilatkozta a Német Nagydíj után. – Győzelmekért akarok harcolni, mert úgy érzem, ez kell az ilyen jellegű magabiztossághoz. A dobogók terén már korábban megvolt az önbizalmam, most már a diadalok tekintetében is megvan.” A vb-címről talán azért sem akart beszélni, mert valami akkor még hiányzott.

„Egyedül mindig is gyorsan motorozott – mondta a tavalyi év második felében Romagnoli. – A fékezésben viszont nem voltunk annyira jók, mint Pecco, úgyhogy ezen nagyon keményen dolgoztunk. Beletelt néhány futamba, de Barcelonában nagy lépést tettünk, onnantól kezdve pedig megtartottuk ezt az alapbeállítást. Amint megjött az önbizalma, már képes volt előzni, ahogyan azt mostanában is teszi.”

A Holland TT nem sikerült igazán jól, ahogyan a nyári szünet utáni a Brit és az Osztrák Nagydíj sem, Bagnaia viszont kétszer is duplázott, így nagyon gyorsan 62 pontra növelte előnyét. A montmelói sprint után pedig már 66 egység volt a különbség, a vasárnapi rajt után viszont az egész idény dinamikája megváltozott: a címvédő a második kanyar kijáratánál óriási highside-ot produkált, Brad Binder pedig keresztülment a lábán. Egy ideig súlyos sérüléstől is lehetett tartani, és bár ez szerencsére nem következett be, sokáig nem volt tökéletes állapotban.

Az újraindítás után Martín harmadik lett a két gyári Aprilia mögött, majd jött a San Marinó-i, az Indiai és a Japán Nagydíj. A hat futamból ötöt megnyert, egyedül a már említett indiai főversenyen lett második. Motegiben azt is bebizonyította, hogy az esőben is megállja a helyét, és az ottani győzelmével már csak 3 pont volt a hátránya, ami hat fordulóval a vége előtt lényegében semmi.

Két héttel később úgy tűnt, hogy nemhogy élre állhat, de jelentős előnyre tehet szert a tabellán: bár Martín is csak hatodik lett az időmérőn, de Bagnaia még a Q2-be sem jutott be, és csupán tizenharmadikként vágott neki a futamoknak. A sprinten pedig a Pramac versenyzője ismét győzött, ellenfele pedig csak nyolcadik lett.

A spanyol versenyző így életében először vezette a táblázatot a legmagasabb géposztályban, az álom azonban hirtelen rémálomba csapott át. Bár elképesztő rajtot véve már az 1-es kanyarban elsőként fordult, majd 3 másodpercre növelte előnyét, a 12. körben elesett, és nem is tudta folytatni a körözést. Ha pedig ez nem lenne elég, Bagnaia 2006 óta az első olyan MotoGP-pilóta lett, aki az ötödik sorból indulva nyerni tudott száraz körülmények között.

Phillip Islanden egy teljesen más típusú hibát követett el: a pole pozícióból rajtolva úgy döntött, hogy a többséggel szembemenve lágy hátsó gumival fog versenyezni. Egy ideig úgy tűnt, hogy ez kifizetődik, hiszen ismét elhúzott a többiektől, ám a hajrára teljesen elfogyott. Az utolsó kört még vezető helyről kezdte meg, ám csak ötödikként fejezte be, így Bagnaia 9 ponttal növelte előnyét.

Hogy minek voltak köszönhetőek ezek a hibák? Nos, Martín elárulta, hogy a Japán Nagydíj után kezdte elhinni, hogy valóban megfordíthatja a világbajnoki küzdelmet, ám ezzel hatalmas nyomást helyezett magára, és elmondása szerint a katari fordulóig nem érezte jól magát. Ezeknek a rontásoknak a hátterében viszont nem ez állt.

„Talán túlzottan magabiztossá tett, hogy akkoriban nagyon jól mentem – vélekedett. – Azt mondtam magamban, hogy »rendben, képes vagyok elhúzni, és öt másodperccel nyerni. Egy másik gumival is győzhetek.« Azonban ez a MotoGP: az embernek nagyon tudatosan figyelnie kell, hogy hol áll, és ugyanazokkal az eszközökkel kell rendelkeznie, mint a riválisai.”

A burirami fordulóban Martín ismét tökéletes teljesítményt nyújtott, és minden releváns pályaeseményt megnyert, Sepangban pedig összességében csak 1 pontot bukott Bagnaiával szemben. Katarban viszont 8 egységgel tovább faragott a hátrányán, és úgy tűnt, hogy a szezonzárón még teljesen nyílt lehet a csata.

A sors azonban másképp akarta. A Pramac versenyzőjének már a rajtja sem sikerült jól, és bár az első körökben visszanyert pár pozíciót, utána csak szenvedett, és végül tizedikként intették le. A verseny után a Michelint okolta a rossz szereplésért, mondván, „selejtes” gumit kapott, később viszont finomított az álláspontján.

Akárhogy is, 21 pontos lemaradásban várhatta a valenciai finálét, amelynek sprintjét ismét megnyerte, Bagnaia ötödik helyével pedig a különbség harmada el is tűnt. Ugyanakkor még így is messze volt attól, hogy a saját kezében legyen a sorsa, nem véletlenül vállalt nagy kockázatot, ám aznap ez nem fizetődött ki. Előbb Bagnaia szélárnyéka rántotta be, és mivel jelentős mértékben lefutott a pályáról, rengeteg pozíciót vesztett, majd a felzárkózás során nekiment Marc Márqueznek, és mindketten a kavicságyban kötöttek ki. Martínnak így maradt a sportszerű gratuláció, a Pramac pedig a csapatvilágbajnoki címmel vigasztalódhatott, amelyet először hódított el szatellitistálló.

Nem becsülte meg a Ducati?

A kronológiai sorrendet kicsit megszakítva térjünk kicsit vissza a 2022-es idényre. A Ducati ekkor nem tartott tovább igényt Miller szolgálataira, így új versenyzőt kellett találni a gyári csapathoz Bagnaia mellé. Végül Bastianinié lett az ülés, amivel akkoriban nem is nagyon lehetett vitatkozni, hiszen négy győzelmet szerzett az előző évi motorral, és egészen az utolsó előtti fordulóig volt matematikai esélye a bajnoki címre.

Ennek ellenére Martínt rosszul érintette, hogy nem ő kapta meg a lehetőséget. Azonban, ahogyan mondani szokás, egyszer fent, egyszer lent, és a sors a 2023-as szezonnyitó hétvégén kegyetlen módon igazolta a mondás létjogosultságát. Mindössze néhány kanyar telt el a Portugál Nagydíj sprintjéből, amikor Marini nekiment Bastianininek, aki az esés következtében lapockatörést szenvedett. Az ifjabbik olasz pilótának jó néhány futamot ki kellett hagynia, és sokáig a visszatérése után sem volt százszázalékos állapotban.

Éppen ezért nem is tudta hozni az elvárt szintet, ráadásul Montmelóban ismét megsérült, ezúttal a saját hibájából. Egyedül a sepangi hétvégén mutatott meggyőző teljesítményt, amikor egészen váratlanul megnyerte a főversenyt. Hogy ezen múlott-e valami, azt nem tudni, mindenesetre a Ducati úgy határozott, hogy kap még egy esélyt.

Kivéve akkor, ha egy bizonyos forgatókönyv megvalósul. Ez a forgatókönyv pedig Martín világbajnoki címe volt, vagyis a spanyol motoros a tavalyi idény végén nemcsak Bagnaia legyőzéséért küzdött, hanem azért is, hogy idén a csapattársa legyen. Ez végül nem sikerült, de megnyilvánulásai alapján akkor nem volt benne akkora keserűség, mint egy évvel korábban, sőt, már-már kezdte elfogadni a helyzetet.

„Ha még nem mutattam meg eléggé a bennem rejlő potenciált ahhoz, hogy pirosba öltöztessenek, akkor soha nem leszek pirosban, mert ennél elég nehéz többet tenni – fogalmazott. – Az utolsó futamra úgy érkeztem meg [hogy a bajnoki címért harcoltam], majd másodikként zártam. Úgy vélem, ha még nem vittek oda, akkor soha nem is fognak.”

Mai tudásunkkal kijelenthetjük, hogy mintha a próféta szólt volna Martínból, de korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. A 26 éves motoros az idény elején leszögezte, hogy a 2025-ös szezont biztosan nem a Pramacnál kezdi meg, és ha a Ducati nem tart rá igényt a gyári alakulatnál, akkor szedi a sátorfáját, és máshova igazol.

A bolognai gyártó azonban nagyon is számolt vele, olyannyira, hogy elég hamar egyértelművé vált: Bastianininek jövőre nem lesz maradása. Időközben viszont képbe került egy másik pilóta, aki szintén a gyári ülésre pályázott: Marc Márquez. A nyolcszoros világbajnok 2023-ban véget vetett az évek óta tartó szenvedésnek, és a Hondát elhagyva a Gresinihez szerződött, de tavalyi motoron kellett versenyeznie.

Hivatalos: Martín az Apriliához igazol, Marc Márquez zöld utat kapott a gyári Ducatihoz

Ezt viszont a következő idényre vonatkozóan el akarta kerülni, és mivel a tempója meggyőző volt, a Ducati őt is számításba vette. Az Olasz Nagydíj előtt azonban úgy tűnt, hogy hosszas huzavona után Martín lesz a befutó, honfitársa pedig kvázi a helyére igazolhat a Pramachoz, így neki is megadatik, hogy a legfrissebb technikát használja.

A mugellói hétvége csütörtöki sajtónapján viszont Márquez kijelentette, ő bizony nem kér a Pramacból, és ha nincs gyári ülés, akkor ő lesz az, aki év végén más munkaadó után néz. A hírek szerint Martínnal ekkorra szóban már közölték, hogy jövőre mégiscsak pirosba öltözhet, ám a futam másnapján a nemzetközi sajtó egybehangzóan állította, hogy a Ducati meggondolta magát, és a 31 éves versenyző lesz a befutó.

Bár ez csak néhány nappal később vált hivatalossá, Martín tett róla, hogy már azon a hétfői napon készpénznek lehessen venni, ugyanis este érkezett a hír, hogy aláírt az Apriliához, és jövőre a noaleiek gyári csapatánál fog szerepelni. Kívülről úgy tűnt, hogy első felindulásból cselekedett, amit persze tagad. Talán egy napon kiderül, hogy pontosan mi zajlott azokban az órákban, illetve napokban.

Martín megszólalásaiban ezután érezhető volt némi keserűség, hiszen kijelentette, a Ducati nem becsülte meg eléggé, és innentől kezdve csak saját magáért fog versenyezni. Az biztos, hogy a címvédő gyártó sok mindent feláldozott Márquezért, többek között őt is. A másik oldalról viszont talán ebből is erőt merített az idény hátralévő részére.

A változtatás meghozta a gyümölcsét

Martínnak adott volt a kérdés a 2023-as és a 2024-es idények közötti holtszezonra: miért vesztette el a világbajnoki címet? Túl azon, hogy az év első felében még egyértelműen nem volt meg a tempója, nyilvánvaló, hogy leginkább a mandalikai és a Phillip Island-i malőrt lehet felhozni, hiszen a valenciai hibák inkább a kilátástalannak tűnő helyzetből eredtek.

„Dolgoznom kell rajta, hogy komplettebb, érettebb versenyző legyek, és készen álljak különböző helyzetekre, amelyek korábban újak voltak számomra – jelentette ki az idei előszezoni tesztek után, de még a katari hétvége előtt. – Továbbra is a céljaimra kell összpontosítanom, és ugyanolyan elkötelezettnek kell maradnom a csapat iránt. 2024 csak ebben az esetben lehet az én évem.”

Martín ismét óriási hangsúlyt fektetett az erőnléti felkészülésre. „Volt néhány sérülésem, és ez rányomta a bélyegét az edzéseimre a tél folyamán, de sikerült leküzdenünk, és bár egyszer-egyszer kételkedtem benne, hogy a bajnokság elején elég erős leszek, minden jól alakult – magyarázta. – Jó fizikai állapotban vagyok, ami a szezon elején elengedhetetlen, ahogyan az is, hogy mentálisan erős legyek.”

Ez utóbbit illetően szintén komoly változtatásokra szánta el magát. Nemrég felidézte, hogy a tavalyi fájó vereség után februárban szabályosan félt motorra ülni. Többek között ennek leküzdésében is segített neki egy pszichológus. A közös munka pedig meghozta gyümölcsét, hiszen a nyomás ugyan nem szűnt meg, de elmondása szerint sokkal jobban tudta kezelni, mint a tavalyi hajrában, és nem akarta annyira görcsösen a sikert, hanem inkább élvezte az odáig vezető utat.

Martín őszintén vallott a bajnoki csata jelentette nyomásról: Néha emiatt nem koncentrálok eléggé

Persze lehet mondani, hogy idén is megvoltak az érthetetlen hibák. Erre tipikus példa a San Marinó-i Nagydíjon történt blama, amikor ahelyett, hogy lekövette volna Bagnaiát, kiment motorcserére a szemerkélő esőben, és óriásit bukott rajta. Emellett a sprinteket is ideértve négy futamon esett el, de ez pontosan feleannyi, mint ahányszor Bagnaia nullázott.

A mérleg másik oldalán viszont ott van a kiegyensúlyozottság. Hiába nyert sokkal kevesebb futamot ellenfelénél, a rengeteg második hely meghozta gyümölcsét. A főfutamok után összesen tízszer állhatott fel a dobogó középső fokára, ami Jorge Lorenzo 2012-es teljesítményével holtversenyben rekord a királykategóriában. Talán nem meglepő, hogy a sok „ezüstérem” a névrokon számára is bajnoki trófeát hozott abban az évben.

Lorenzo elárulta, mit gondol Martín bajnoki címéről

Nem beszélve a sorozatban megszerzett második pozíciókról, hiszen többször is előfordult, hogy Martínnak hétvégéken át be kellett érnie ezzel a pozícióval. Silverstone-ban, Spielbergben és Aragóniában mind a sprinten, mind a főversenyen egyvalaki előzte meg, összesen pedig hatszor jött össze neki ez a furcsa duplázás. A szezonhajrában aztán a motegitől a sepangi fordulóig zsinórban négyszer futott be másodikként vasárnap.

Martín tehát a főfutamokat illetően kevesebb győzelemmel zárt, mint tavaly, de többször lett „ezüstérmes”, mint első három királykategóriás évében együttvéve, ami meghozta gyümölcsét, és Montmelóban felért a gyorsasági motorozás csúcsára. Ezzel több szempontból is történelmet írt, ezek közül mi azt emelnénk ki, amelyik gyerekkori hőséhez kapcsolódik: Rossi 2001-es bravúrja óta ő lett az első, aki szatellitcsapat tagjaként lett világbajnok.

Martín az utolsó körökben már nem tudott rendesen motorozni, és egy kicsit sírni kezdett

Minden sportágra igaz, így a motorozásra is, hogy bár gyerekként sokan belekezdenek, de nagyon kevesen jutnak el a világbajnoki mezőnybe, nem beszélve a MotoGP-ről, a királykategóriás vb-cím pedig csak harminc embernek adatott meg. Hogy miért pont Martín ért oda azok közül, akikkel kisgyerekként együtt versenyzett, pláne ilyen családi háttérrel? Nos, ő maga korábban úgy fogalmazott, hogy „a nehéz pillanatok erősebbé teszik az embert”. Úgy véli, fiatalon soha nem neki volt a legjobb motorja, ami rákényszerítette, hogy képességeit kihasználva menjen minél gyorsabban. Mostanra aligha bánja a korábbi megpróbáltatásokat.

Milyen ember rejtőzik a sisak mögött?

„Ott egy olyan ember rejlik, aki sokkal elképesztőbb, mint a motoron. Egy alázatos, gondoskodó, önzetlen és mérhetetlenül érzékeny ember. Egy szorgalmas ember, egyértelmű célokkal és egy álommal. Törekvésekkel, amelyek minden nap fejlődésre késztetnek. Ugyanakkor mindig képes vagy két lábbal a földön maradni, emlékezve, hogy mennyire nehéz volt eljutni oda, ahol vagy. És mindenekelőtt hálás vagy azoknak az embereknek – és mindegyikükre jól emlékszel –, akik veled tartottak ezen az úton, akár kapcsolatban vagy még velük, akár nem. Ez a figyelemre méltó emberség, amely benned rejlik, hogy nem tudsz nem vigyázni a körülötted lévőkre, nem tudod nem megvédeni őket, és ezer százalékot adsz nekik magadból, miközben mindent megteszel, hogy magadra is ügyelj. Ha van valami, amit mindenki képes értékelni, még azok is, akik alig ismernek, az az erőfeszítés és kitartás, amely lehetővé teszi számodra, hogy minden nap jobbá válj, mint amilyen az előző nap voltál.”

Ezek a sorok egy levélből származnak. Annak a levélnek egy részlete, amelyet Martín barátnője, María Monfort Matutes írt neki. A MotoGP a sepangi hétvégén tette közzé azt a videót, amelyben a spanyol versenyző felbontja a borítékot, majd hangosan felolvassa az írást. Az idézett sorokat pedig azzal vezette fel, hogy sokan nem ismerik a sisak mögött, a bőrruha alatt rejlő embert, pedig az „jóval elképesztőbb”, mint az, aki a motoron ül.

Ennek a levélnek az igazságtartalmát pedig mások is alátámasztják. A csapattagok szerint pilótájuk sokszor viccelődött velük, és persze adott esetben ő is vette a poént. Mondhatni, ő volt a hangulatfelelős az istállónál, és valóban feladatának érzi, hogy mindenki jól érezze magát. Hogy ezt mennyire komolyan veszi, azt talán a három évvel ezelőtti akciója mutatja meg a leginkább.

„Amikor Ausztriában győzelmet ünnepeltünk, év végén mindannyiunkat elvitt Punta Canába [egy település a Dominikai Köztársaságban – a szerk.] – idézte fel Romagnoli. – Nekem ez volt az első ilyen élményem: egy versenyző az egész istállót elutaztatta vakációzni, és egyáltalán nem beszéltünk motorokról, csak együtt lógtunk, mint a barátok. Nagyon jó abban, hogy megteremtse ezt a pozitív légkört. Ő a legjobb, akivel valaha együtt dolgoztam.”

Ahogyan arra barátnője is utalt, a sikerek ellenére nem merülhet fel, hogy Martín fejébe szállt volna a dicsőség, és továbbra is két lábbal jár a földön. Mondhatni, nem egy magamutogató típus, sőt, nem is érezte jól magát, amikor a hétköznapokban kitűnt a tömegből. Pedig tisztában van vele, hogy rászolgált a saját magának vett „ajándékra”.

A „Martinator” révbe ért – látványos ünneplést csapott a vb-címet megszerző Martín (videók)

„Egy hónappal ezelőtt vásároltam meg az első »nagy autómat«, egy Porsche Turbo S-t – árulta el a már említett év eleji interjúban. – Rossz volt kimenni vele az utcára, mert kicsit… szégyelltem magam. Az emberek ugyanis megbámultak. Nem éreztem benne magam komfortosan. Ugyanakkor minden alkalommal, amikor pályára megyünk, az életünkkel játszunk. Minden nap négy-öt órát edzünk, szóval úgy érzem, bármit is kapok, megérdemlem.”

A legfontosabb emberek és egy nagyszerű barát a mezőnyből

Bár a világbajnoki cím kizárólag az övé, Martín természetesen messze nem egyedül jutott el idáig. A legtöbbet talán édesapjának köszönheti, aki a mai napig segíti őt amolyan személyi asszisztensként. „Nagyon örülök, hogy itt van – jelentette ki a spanyol pilóta. – Lehet, hogy egy barát vagy haver nem mindig mondja el az embernek azt, amit nem akar hallani, apám viszont mindig megteszi. Ez tart engem a földön.”

Rajta kívül ott van a már szintén említett barátnője, akivel immáron harmadik éve alkotnak egy párt. Hogy mit hoz számukra a jövő, az természetesen kizárólag az ő döntésük kell hogy legyen, mindenesetre Bagnaia adott egy „tanácsot” ellenfelének. Még a csütörtöki sajtótájékoztatón az volt a feladatuk, hogy írják le, mit tegyen a másik, ha övé lesz a vb-cím. A gyári Ducati motorosának tábláján pedig az állt, hogy „vegye feleségül Maríát”. Nos, a végső győzelem már megvan…

Természetesen a menedzserről sem lehet megfeledkezni, aki hathatós szerepet játszott abban, hogy Martín idáig eljutott. Valera persze nem csak az előmenetelben segítette ügyfelét, hanem olykor igyekszik jobb belátásra bírni őt. „Nagyon társasági ember, néha túlságosan is – mondta. – Szeret a barátaival szórakozni, hiszen ez tölti fel, én viszont próbálom inkább otthon tartani, mert szüksége van a pihenésre.”

Persze a csapattagok sem maradhatnak ki a felsorolásból, már csak azért sem, mert a 26 esztendős motoros egész királykategóriás pályafutását a Pramacnál töltötte. Ennek viszont az idei évvel vége, hiszen jövőre már egy számára teljesen új projektbe csöppen bele. Néhány személy azonban ismerős lesz neki, hiszen Romagnoli és szerelője, David Galacho egyaránt követni fogja a bokszutca másik részére.

„Malaguita volt az első ember, akire gondoltam, mert nagyon jól érzem magam vele, és négy éve együtt dolgozunk – utalt Martín Galachóra. – Szerintem sokat fog segíteni az új csapathoz történő alkalmazkodásban. Ugyanez vonatkozik Romagnolira is. Rengeteg győzelmet arattunk közösen, és a bajnoki címért harcoltunk. Szükségem volt valakire, aki jól ismer engem vagy a motort, és szerintem Daniele a megfelelő választás.”

Egyvalaki viszont biztosan nem lesz ott úgy, ahogyan eddig, hiszen vasárnap teljesítette utolsó futamát a MotoGP állandó versenyzőjeként. Aleix Espargaróról van szó, akivel Martín a jelentős korkülönbség ellenére közeli barátságot ápol. Az ifjabbik spanyol versenyző akkor ismerkedett meg honfitársával, amikor Valera az együttműködésük egyik első lépéseként elvitte őt Andorrába, és bemutatta az ott élő pilótáknak.

„Akkoriban olyan volt, mint egy gyerek – emlékezett vissza az abban az időszakban már bőven a MotoGP-ben vitézkedő Espargaró. – Albert megkért, hogy segítsek neki, eddzek vele. Elkezdtünk találkozgatni a pályán, és jó kapcsolat alakult ki közöttünk.” A későbbi háromszoros királykategóriás futamgyőztes pedig mindenben segített neki, amiben csak tudott. „Mindig szívesen látott a házában, etetett és adott edzésfelszerelést, amikor semmim nem volt – elevenítette fel Martín. – Nagyon szerény anyagi helyzetű családból származom, ő pedig rengeteget segített nekem.”

A két versenyző jó viszonya pedig barátsággá vált, miután Martín 2021-ben szintén bemutatkozhatott a MotoGP-ben. és Espargaró saját múltbeli tapasztalataiból kiindulva igyekezett a jó irányba terelgetni a madridi pilótát. akivel a pályán kívül is rendszeresen találkozott akár közös nyaralások, akár egy együtt teljesített bicikliverseny révén.

Espargarót megijeszti, hogy Martín a Ducatiról Apriliára vált, de egyben nagyon örül is neki

„Az elmúlt három szezonban közeli barátok lettünk – mondta a Honda leendő tesztpilótája. – Mostanra nehéz eldönteni, hogy legjobb barátok vagyunk, vagy olyan, mintha a fiam lenne. Én már sok mindent végigcsináltam, amit ő még csak próbálgat. Igyekszem neki tippeket adni és segíteni őt, hogy ne kövessen el hibákat, és hamarabb legyen jó formában, mint én voltam.”

Bár Espargaró is szép karriert tudhat maga mögött, barátja ezzel a vb-címmel már most végérvényesen felülmúlta őt. És bár lehet, vagy inkább valószínű, hogy az eredeti célkitűzés, vagyis Rossi lekörözése nem fog teljesülni, sőt, az is benne van a pakliban, hogy soha többé nem lesz a végső győzelem közelében, de az biztos, hogy örökre beírta magát a MotoGP történelmébe.

Előző cikk
Leleplezték a MotoGP új logóját (kép)
Következő cikk
Quartararo bejelentkezett a 2025-ös bajnoki címért, de a fizetésén „megosztozik” a Pramac vezérével

Copyright © 2024 TRP Media Holding Kft.