A néhai Luis Salom édesanyja felidézte a fia elvesztése utáni időszakot, és azt, hogy miként dolgozta fel a történteket. María Horrach egy történetet is megosztott, amely jól jellemzi a 2016-ban elhunyt motoros személyiségét.
Immáron több mint nyolc és fél éve annak, hogy a gyorsaságimotoros-világbajnokság elvesztette Luis Salomot. A kilencszeres Moto3-as futamgyőztes, a kategória korábbi második és harmadik helyezettje már a Moto2-ben versenyzett, amikor a 2016-os Katalán Nagydíj második szabadedzésén 25 perccel a vége előtt elesett a Europcar-kanyarban, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét már nem tudták megmenteni.
Aki követte pályafutását, az nemcsak rá, hanem édesanyjára is jól emlékezhetett, hiszen ő volt az, aki rendszeresen elkísérte őt a különböző helyszínekre. María Horrach nemrég interjút adott a Relevónak, ahol elmondta, miért ő, és miért nem férje, vagyis Salom édesapja volt ott a futamokon. Ennek meglehetősen prózai oka volt.
„Családilag azért döntöttünk így, mert a férjemnek volt egy vállalkozása, és én sem lehettem távol túl sokáig, mert nem akartunk élősködni a fiunkon – nyilatkozta. – Más szóval Luis otthon élt, és amit akkoriban megkeresett, az az övé volt. Szóval oda kellett figyelni erre a vállalkozásra, és a férjem nem utazhatott el minden héten. Tény, hogy feltűnő volt, hogy az édesanyja minden pályára elkísérte őt.”
Salom a 2009-es Spanyol Nagydíjon mutatkozott be a 125 köbcentiméteres kategóriában, majd pont a montmelói fordulótól kezdve versenyzett folyamatosan, igaz, időközben a Hondáról az Apriliára ült át. Hét évvel később jött a szörnyű júniusi nap, amelyet édesanyjának nyilvánvalóan fel kellett dolgoznia. Ő azonban elhatározta, hogy nem hagyja el magát.
„Üresség volt ebben a házban – idézte fel a borzalmas időszakot. – Szörnyű volt ez a csend. Luis volt minden ebben a házban. Ő volt a bizalmasom, a barátom, a fiam, a nagy szerelmem. Amikor viszont azt mondják, hogy melyik ujjamat vágomm le, akkor egyiket sem szeretném. Mindegyik fájni fog. Így volt ez a házban uralkodó csenddel is. Újra elölről kellett kezdenem. Az embernek a nulláról kell elkezdenie, és el kell fogadnia, mert akárhányszor gondolkodik rajta, akárhányszor teszi fel magának a kérdést, nem lesz változás.”
„Az ember eleinte puszta tehetetlenségből megy tovább, tovább kell mennie, van még két gyereke – folytatta Horrach. – Ami pedig egyértelmű volt számomra, hogy nem tehetem őket a történtek áldozatává. Hogy ez mit jelent? A testvérüket már elvesztették, nem veszíthették el az anyjukat is. Nem fizikailag, hanem abban az értelemben, hogy ne egy tönkrement anya legyek, aki az ágyban fekszik. [Valójában] ez volt az egyetlen dolog, amit csinálni akartam, az ágyban maradni, aludni és nem gondolkodni. Ezt viszont nem tehettem meg, minden reggel fel kellett kelnem, és tovább kellett mennem. Ez már az elejétől fogva világos volt.”
Drámai módon bukta el a világbajnoki címet, melynek megszerzésére többé esélyt sem adott a sors
Az interjú során a szép dolgokról is esett szó. Ilyen tekintetben Salom pályafutását is felemlegethették volna, hiszen a kilenc győzelem mellett további tizenhat dobogós helyezést gyűjtött a különböző géposztályokban. Azonban így utólag mindenképpen fontosabb, hogy mindenki számára kedvelhető személyiséggel rendelkezett, nem véletlenül nevezték a „paddock mosolyának”.
„Luis rendkívül karizmatikus ember volt, egy fiú, akiből férfi lett, mert fiatalkorától kezdve nagyon gyorsan érett – emlékezett vissza Horrach. – Bármiről lehetett vele beszélgetni, mindig minden és mindenki érdekelte. Kíváncsi volt, tele volt tudásvággyal, meg akarta ismerni a történelmet, az embereket, mindent. Mindenkivel szóba elegyedett. Bárki állította meg, nem sietett, és meghallgatta a történetét, majd mindig volt egy-két szép és kedves szava.”
Hogy milyen ember is volt Salom, azt remekül megmutatja az alábbi történet. „Elmondok egy anekdotát: 2013-ban, amikor Japánból, a [távol-keleti, illetve ausztráliai] túra utolsó futamáról utaztunk haza, elkaptam egy súlyos influenzát – jelentette ki édesanyja. – Harminckilenc fokos lázam volt. Adott nekem egy üzleti osztályra szóló jegyet, hogy kényelmesebben utazhassak, ő pedig a turistaosztályon maradt. Időnként odajött hozzám, hogy megnézze, hogy érzem magam.”
Salom édesanyja igyekszik a másik két gyerekének szentelni az idejét, akik közül az egyiktől már unokái is vannak. „Van egy jelenleg nyolcéves fiúunokánk, aki hét hónappal a baleset után született – árulta el. – Egy évvel ezelőtt pedig született egy lányunokánk. Továbbá van egy Luisnál fiatalabb fiam, harmincéves, és jelentős fogyatékossággal él. Ez a fiú a fény az életünkben.”
