Lucio Cecchinello úgy véli, a Hondánál még a legmélyebb gödörben sem lehetett opció a versenyzésből való kiszállás, már csak az alapító iránti tisztelet miatt sem. Az LCR csapatmenedzsere kijelentette, a japán gyártók a koronavírus-járvány időszakában siklottak ki, és arról is beszélt, hogy miben hozott megújulást Romano Albesiano, az aszakaiak technikai igazgatója.
Úgy tűnik, hogy a Honda most már tényleg kezd kilábalni a gödörből, vagy legalábbis annak a legmélyebb pontjáról, már ami a MotoGP-t illeti. Ennek legfrissebb bizonyítéka, hogy Johann Zarco a harmadik helyet szerezte meg az Argentin Nagydíj időmérőjén, majd a sprinten a negyedik, míg a főfutamon a hatodik helyen ért célba. Ennek és a thaiföldi szereplésének köszönhetően jelenleg az ötödik pozíciót foglalja el a tabellán, és kizárólag Ducati-versenyzők előzik meg, míg a Honda második a bolognaiak mögött.
Az „álomszerű” hétvége ellenére Zarco csalódott és dühös volt a futam után
Erre még a teszteken sem lehetett számítani, nemhogy az előző idényben, annak is főleg az első kétharmadában, amikor a japán gyártó még az előző szezonoknál is gyengébben szerepelt. Ezzel párhuzamosan a Superbike-világbajnokságban sem muzsikáltak jól, így néhányan már hangot adtak azon félelmüknek, hogy a menedzsment ezt nem fogja tovább nézni, és a távozás mellett döntenek. Lucio Cecchinello szerint azonban ez még a mélyponton sem volt reális opció.
„Egyáltalán nem – válaszolta az LCR alapítója és csapatmenedzsere a GPOne-nak arra a kérdésre, hogy hisz-e, hitt-e ebben a forgatókönyvben. – Ez a Honda vezetésének az alapító iránti tiszteletéről szól. Soichiro Honda kései éveiben kijelentette, a versenyzés nem létezik a Honda nélkül. A Hondának tehát folytatnia kell a versenyzést, én pedig mindig is értetlenül álltam annak a lehetősége előtt, hogy csak a Forma–1-re összpontosítanak, és felhagynak a motorokkal. Ebben soha nem hittem, hiszen egy olyan vállalatról beszélünk, amely évente közel húszmillió motort ad el. A Honda filozófiája soha nem a feladás volt a nehézségek közepette, hanem a reagálás.”
Ez a reagálás azonban évekig nem volt sikeres, ahogyan a másik jelenlegi japán márka, a Yamaha részéről sem. Bár nem azonos szinten és tempóban, de a 2020-as évek elején mindkét gyártó folyamatosan visszaesett az erősorrendben, és az előző két idényben ők foglalták el a konstruktőri tabella utolsó két helyét. Cecchinello másokhoz hasonlóan a koronavírus-járvány időszakában látja a hanyatlás okát.
Cecchinello: A Hondának szerencséje volt Marc Márquezzel, de ugyanakkor balszerencséje is
„Szeretném kiemelni, hogy a Hondánál is keményen dolgoztak az elmúlt években – szögezte le, utalva a Ducati fölényére. – Az a legfőbb következtetésem, hogy a pandémia alatt a japán gyártók kénytelenek voltak elszigetelődni, és valamennyire elveszítették a rálátásukat arra, hogy a riválisaik hogyan haladnak. Amikor visszatértek, fejlesztették a motorjaikat, de a Ducati már az élre állt, és ott is maradt, így mi mindig az üldözők voltunk.”
Az elmúlt időszakban aztán mindkét japán gyártónál felismerték, hogy a legfontosabb mérnöki pozíciókba vagy legalább azok egy részébe európai szakembereket érdemes ültetni. A Honda ennek szellemében igazolta le Romano Albesianót az Apriliától, és a tavalyi év végétől már ő tölti be a technikai igazgató posztját. Cecchinello elárulta, milyen pozitív változásokat tapasztalt honfitársa érkezése után.
„Mind a versenyzőkkel, mind a csapatokkal javult a kommunikáció – fogalmazott. – Az első, amit tett, és ami nagyon elnyerte a tetszésünket, hogy azonnali és teljes hozzáférést biztosított minden adathoz, valamint [bevezette] az információk és a jövőbeli fejlesztések megosztását, Ez jobb tervezést és belső kommunikációt eredményez. Nyilvánvaló, hogy a tapasztalata révén irányt mutat a HRC-nek [Honda Racing Corporation – a szerk.] a prioritások tekintetében.”