Valentino Rossi elárulta, manapság rengeteg időt tölt autós szimulátorban, és ennek kapcsán megjegyezte, hogy a motoros játékok kevésbé jók. A valós hosszútávú versenyek terén viszont a kétkerekűek vitték a prímet nála.
Valentino Rossi most már ötödik éve számít autóversenyzőnek. Ebben a világban pedig manapság már szinte elengedhetetlen, hogy a pilóták ne csak a pályán üljenek autóba, hiszen a tesztelési idő meglehetősen korlátozott. Éppen ezért a legtöbben szimulátorozással tartják formában magukat, köztük a 47 éves legenda is, aki kifejezetten élvezi ezt a fajta időtöltést.
„A szimulátorral edzek, amely tulajdonképpen egy videójáték, de nagyon magas szintű, az iRacing – nyilatkozta a ’Tintoria’ podcastban. – PC-n játszom, ott van a kormány, amely pontosan olyan, mint az autóban, az összes gombbal együtt. Lehet online játszani, de egyedül is, és elvégezni a teszteket. A barátnőm azt mondja, hogy a „képzeletbeli barátaimmal” vagyok a Discordon. Az interneten ValentinoRossi2 vagyok, az első már foglalt volt. Sok szint van a profiig, néha nyerek, de többnyire nem.”
Az ilyen jellegű játékok mostanában meglehetősen népszerűek, főleg azért, mert kormánnyal meg lehet kapni annak az élménynek egy apró szeletét, amelyet az igazi versenyzők átélnek a valódi autójukban. Ez az, ami a motorozás tekintetében jóval nehezebb, nem véletlen, hogy ilyen szempontból Rossi nincs jó véleménnyel a kétkerekűek világáról.
„Teljesen magával ragad – folytatta. – Egy fékekkel ellátott ülésben ülök, és a pilótafülke mindhárom képernyőn látható, így az ember tényleg láthatja a küzdelmet. Az autós játékok nagyon jók, a motorosok viszont nem. Ott van a MotoGP-s; a 2004-es változat remek volt, a Yamahát vezettem. A motorosok esetében nincs szimulátor, kontrollerrel kell játszani, és az más.”
A kilencszeres gyorsaságimotoros-világbajnok annak a nemzedéknek a tagja, amely akkor nőtt fel, amikor a videójátékok hatalmas fejlődésnek indultak. Éppen ezért anno őt is magába szívta ez a világ, és talán az sem a véletlennek köszönhető, hogy a legismertebb tanítványai is szeretik az ilyesmit, ráadásul egyes játékokban nem is rosszak.
Rossi felidézte egyik legsötétebb korszakát: „Bűnöző lettem”
„A videójátékokon felnőtt generációhoz tartozom – fogalmazott. – Amikor kicsi voltam, megjelent az első Atari, rajta a teniszes játékkal. A Super Mario Karttal is játszottam. A pilótáink nagyon jók benne: az öcsém [Luca Marini – a szerk.], [Franco] Morbidelli és [Marco] Bezzecchi. Nehéz: ahhoz, hogy az ember gyors legyen, értenie kell hozzá. Ha van időm, játszom és edzek. Minden F1-es pilóta játszik, [Max] Verstappen is nagy rajongója a szimulátoroknak. Szerinte az edzés fontosabb a gokartozásnál.”
És ha már szóba került a gyerekkor, Rossi útja, mondhatni, predesztinált volt a motorversenyzés felé, hiszen édesapja, Graziano Rossi háromszoros világbajnoki futamgyőztesként vonult vissza. A jelenleg 72 esztendős expilóta pedig nem futballozni vitte fiát, hanem már nagyon korán megtanította neki a motorozás alapjait.
„Apám, Graziano visszavonult versenyző volt, éppen úgy, mint [most] én, aki a motorokról az autókra váltott – jelentette ki az ifjabbik Rossi. – Neki a velem való játék azt jelentette, hogy körbevitt egy motoron; ez volt a kapcsolatunk csúcsa. Az 1980-as évek eleje volt, és akkoriban még gokartozni is el lehetett menni egy ipari területre. Azóta mindig arról álmodtam, hogy versenyző leszek; mindig is pilótának éreztem magam. Soha nem volt B tervem.”
Rossi jelenleg általában hosszútávú versenyeken indul, ami motoros korában nem volt jellemző, hiszen a gyorsaságimotoros-vb-n vált legendává. Ezzel együtt 2000-ben és 2001-ben is részt vett a Szuzukai 8 órás viadalon – utóbbin győzni is tudott –, így rendelkezik összehasonlítási alappal, és a videójátékokkal ellentétben itt a kétkerekűek vitték nála a prímet.
„A motoros hosszútávú versenyek óriási különbséget jelentenek: motoron sokkal nehezebb – vélekedett. – A szuzukai az egyetlen futam, amelyen motorral indultam. Korábban [egységenként] két versenyzővel rendezték, most hárommal. Japánban augusztusban ugyanolyan meleg van, mint Malajziában. Amikor az ember leszállt a motorról, úgy pihent, hogy beleugrott a jégbe. Mindig is rajongtam Japánért és a japán pilótákért. A Szuzukai 8 órás legendás viadal volt, de hatalmas elkötelezettséget is igényelt, ezért azt mondtam, hogy »nyerjük meg, mert valószínűleg nem térünk vissza«, Sikerült, de utána két hónapba telt, mire összeszedtem magam. Az autózás fizikailag kevésbé megterhelő. Lábizomra van szükség, de a légzés szempontjából könnyebb.”
A MotoGP-legenda rámutatott, miben rejlik Rossi és Marc Márquez közös nagysága