Bármennyi ideje követi az ember a MotoGP-t, nem könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy tavaly egy 25 éves korszak ért véget. Valentino Rossi szögre akasztotta a bukósisakot, és elmondása szerint nem is hiányzik neki. Az első nélküle induló futamot egy olyan különleges helyen látta, amelyet alighanem senki nem cserélne el: „a kórházban, Giulietta születésekor. Arra gondoltam, milyen jó, hogy nem vagyok ott a pályán. Tavaly úgy akartam abbahagyni Valenciában, hogy boldog legyen a befejezés, és ez sikerült is. Szóval örömmel fogom nézni a nagydíjakat a kanapémról. Nagy motorrajongó vagyok, mindenhol szeretem nézni. És szeretnék szurkolni a versenyzőimnek.”
A visszavonulás persze nem jelentette azt, hogy soha többet nem is fog versenyezni, hiszen jövő hétvégén már egy GT volánja mögött áll rajthoz.
„Itt is gyors versenyző akarok lenni. Többé-kevésbé szeretném látni, meddig mehetek el, és egy nap indulni a Le Mans-i 24 óráson is.”
A motorversenyzésnek viszont úgy tűnik, végleg hátat fordított. Még saját csapata Ducatiját sem tesztelte.
„Amikor a MotoGP-be kerülsz, kell, hogy legyen egy célod, mert ezek brutális gépek, nagyon gyorsan mennek, és nincs értelme mondjuk 75%-on menni. Nem hiányzik a MotoGP.”
A múltban több riválissal is összerúgta a port olykor a pályán kívül is. Ezek az ellentétek viszont a civil életben már nincsenek meg.
„Casey-vel kibékültünk. Gyakran ír üzenetet Ausztráliából, és a gyerekről érdeklődik. Találkoztunk is már. Lorenzoval is kibékültem, ő mára már egy barát. Eljött a 100 kilométeres versenyre a Ranch-ra (Rossi krosszpályája – szerk.), aznap este meg együtt buliztunk. És még Max-szal is kibékültem.
Rossi egyúttal azt is elismerte, hogy fiatalon eléggé túlzásba vitte az ellenségeskedést.
„Azért is, mert akkoriban én egy senki voltam, ő meg az elsőszámú versenyző Olaszországban, az egyik leggyorsabb a világon, én meg elkezdtem bosszantani. De mostanra minden megváltozott, és közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyszerű riválisok voltunk a sportban.”