2024. április 22. 11:41
KezdőlapWheelieNegatív rekordot döntött a motoros királykategória, amikor először érkezett komoly mérföldkőhöz

Negatív rekordot döntött a motoros királykategória, amikor először érkezett komoly mérföldkőhöz

A gyorsasági-motoros világbajnokság több mint 50 éve debütált Argentínában. A futam a mai napig tart egy rekordot, igaz, ez a csúcs korántsem mondható pozitívnak.

A hétvégén rendezik Termas de Rio Hondóban a 2023-as MotoGP világbajnokság Argentin Nagydíját, amely az idei naptár második állomása. A gyorsasági motoros Grand Prix 1949 óta íródó történelmében ez lesz a 18. Argentin Motorkerékpáros Nagydíj, de ezen cikkünkben mi a legelső, 1961-ben rendezett futamot mutatjuk be, amely több szempontból is rendhagyó volt.

Elhagyni az öreg kontinenst

Valljuk be őszintén: a Grand Prix-versenyzés hazája egyértelműen Európa, legyen szó akár autó-, akár motorversenyzésről. Ez még 2023-ban is így van: a globális terjeszkedés ellenére mind a Forma 1-ben, mind a MotoGP-ben a csapatok és a versenyzők jelentős része az öreg kontinensről származik; a futamok többségét is itt tartják; valamint a nagy világszervezetek: az FIA és az FIM központja is Európában található.

Az ötvenes években még nem volt olyan egyszerű elutazni a világ másik felére, mint manapság, és Európának a második világháború pusztításaiból is helyre kellett állnia. Így a gyorsaságimotoros-világbajnokság első évtizedében kizárólag Európában rendeztek futamokat – bár később még az 1980-as években is fordult elő olyan szezon, amikor a versenynaptár csak európai versenyeket tartalmazott. A Grand Prix egészen a 13. évadáig várt arra, hogy az óceán túloldalán is megvesse a lábát.

Bár azt gondolhatnánk, hogy az első motoros GP-futamnak, amelyet Európán kívül rendeztek, Japán vagy az USA adott otthont, nem így történt: az 1961-es Argentin Nagydíj volt az első tengerentúli futama a világbajnokságnak. A verseny az évad szezonzárója volt, amelyre október 15-én került sor a Buenos Aires-i versenypályán. Három géposztály, az 500, a 250 és a 125 köbcentisek álltak rajthoz – az akkor még a vb részét képező 350-es és oldalkocsis kategória naptáraiba nem tartozott bele ez a forduló. Ha a királykategóriát nézzük, ez volt a történelem 99. nagydíja.

Rekordkevés induló

Az első Argentin Nagydíj nemcsak azért volt rendkívüli, mert ez volt az első olyan futam, amelyet nem az öreg kontinensen rendeztek, hanem azért, mert a vb 1949 óta íródó történelmében ezen a futamon álltak legkevesebben rajthoz!

Ahogyan az a MotoGP statisztikai könyvében is látható, a királykategóriában mindössze hat (!) induló volt: négy argentin, egy uruguayi, valamint egy brit versenyző. Ennek az oka egyrészt a jelentős utazási költségek voltak, másrészt pedig az, hogy a világbajnoki első és második hely sorsa már eldőlt Gary Hocking és Mike Hailwood között, így felesleges volt elutazniuk. (Harmadrészt pedig azokban az időkben teljesen normálisnak számított az, ha valaki nem vet részt a szezon összes futamán, csak néhányon.)

Az első vb-futam a tangó hazájában

A futamok is akkoriban hosszabbak voltak, mint manapság: az átlagos versenytáv 200 km volt, így az első Argentin Nagydíj is 52 kört számlált a közel 4 kilométer hosszú pályán. (Fontos megjegyzés, hogy már 1960-ban is rendeztek Argentin Nagydíjat, az azonban nem volt a világbajnokság része. A számozást a vb-naptár részének számító futamokra értjük.)

A hat rajthoz állt versenyző közül ráadásul nem is mindegyik szelte át a célvonalat, mégis mindegyiküket értékelték. A versenyen az egyetlen európai induló, a brit Frank Perris állt az élen egy darabig, ám először az egyik lábtartója, majd a váltókapcsoló esett le a Norton Manx 30M-jéről, így nem tudott versenytempóban motorozni. A futamgyőzelmet szoros csatában az élete első futamán induló helyi menő, a mindössze 21 éves Jorge Kissling szerezte meg egy Matchless G50 nyergében.

Jorge Kissling
Jorge Kissling (Fotó: MotoGP Media)

A második helyen szintén egy argentin motoros futott be: a nortonos Juan Carlos Salatino csupán 2,8 másodperccel maradt le Kisslingtől. A dobogó legalsó fokára a balszerencsés Perris állhatott fel, ő viszont már 10 körös (!) hátrányban ért célba. Az így szerzett négy pontja azonban elég volt ahhoz, hogy az év végi tabellán ötödik helyett harmadikként zárjon. Kissling pedig úgy lett hetedik a pontvadászatban, hogy csak ezen az egyetlen futamon indult.

Az 1961-es Argentin Nagydíj végeredménye

# Név Nemzetiség Gyártó Különbség
1. Jorge Kissling argentin Matchless 52 kör
2. Juan Salatino argentin Norton +2,800
3. Frank Perris brit Norton +10 kör
4. Juan Perkins argentin Norton +17 kör
5. Eduardo Salatino argentin Norton +17 kör
6. Horacio Costa uruguayi Norton +17 kör

Még egy érdekesség: ezen a futamon álltak rajthoz a legkevesebben – ám nem ezen volt a legkevesebb célba érő! Az 1974-es Nyugatnémet Nagydíjon csupán hét helyi versenyző állt rajthoz (mivel szinte a teljes mezőny bojkottálta a futamot a biztonsági intézkedések hiánya miatt), de közülük csak négyen teljesítették a versenyt!

Röviden a két másik géposztályról: ezekben már valamivel több induló volt, a 250-eseknél és a 125-ösöknél is teljes Honda-dobogó született – mindkét kategóriában az ausztrál Tom Phillis győzedelmeskedett, megelőzve a rhodesiai (mai Zimbabwe) Jim Redmant és a japán Kunimitsu Takahashit.

A 125-ösök viadala is filmbe illően alakult: a bajnoki címért Phillis és a keletnémet Ernst Degner harcoltak. Degner megérkezett a helyszínre, a versenymotorja azonban nem, így ő nem tudott rajthoz állni. A győzelmeivel Phillis megszerezte a 125-ös géposztály világbajnoki címét, a 250-ben pedig elcsaklizta az év végi ezüstérmet a csapattárs Redman elől.

Az úttörő

Jorge Kissling sikere a futamhoz hasonlóan rendkívüli: ő lett az első argentin Grand Prix-győztes, valamint a királykategória akkori legfiatalabb győztesévé is vált. Rajta kívül még két honfitársának szólt az argentin himnusz a motoros világbajnokság történetében:

  • a következő évben az ugyancsak kevés európai résztvevővel megtartott Argentin Nagydíjon Benedicto Caldarella diadalmaskodott, szintén egy Matchless nyergében
  • a 2000-es évek elején Sebastián Porto a 250 köbcentiseknél szerzett hét futamgyőzelmet

    Benedicto Caldarella
    Benedicto Caldarella (Fotó: Maurice Büla Collection)

A folytatás

Az első argentin világbajnoki forduló győzteseinek rövid élet adatott: Phillis a következő évben a Man-szigeti TT-n szenvedett halálos balesetet, Kissling pedig négy kerékre váltva, egy túraautó-versenyen veszítette életét 1968-ban. 31, illetve 28 évesek voltak.

Argentína még két évig maradt a naptárban: 1962-ben is az egyedüli tengerentúli futam volt a szezonban, 1963-ban azonban már Japán is a kalendárium része lett. Ezt követően a világbajnokság csak 1981-ben tért vissza Buenos Airesbe. Olykor páréves szünetekkel tarkítva 1999-ig rendeztek futamokat az argentin főváros pályáján, ám az ezredfordulókor egy újabb hosszú kihagyás következett. 2014-től viszont már nem a főváros, hanem az Andokhoz közel fekvő, 2008-ban épített Termas de Rio Hondó-i aszfaltcsík fogadja a MotoGP mezőnyét. A Buenos Aires-i pálya mára elavulttá vált, csak nemzeti bajnokságok használják, és nem valószínű, hogy újra világbajnoki versenyt rendezzenek rajta – a Superbike-vb is az új és modern San Juan Villicum pályát preferálja.