Giacomo Agostini a SPEEDWEEK.com-nak beszélt arról az ellenfeléről, akit leginkább tisztelt, de kitért a mai MotoGP problémáira is.
Giacomo Agostini legutóbb a Le Mans-i MotoGP-futamon lengette meg a kockás zászlót, az 1000. nagydíj díszvendégeként. Az azonban nem kérdés, hogy a 80 éves olasz a maga 15 bajnoki címével és 122 győzelmével még mindig a legsikeresebb versenyző az 1949 óta létező gyorsaságimotoros-világbajnokságban.
Agostini különös tisztelettel gondol vissza egyik korábbi riválisára, aki nem más, mint Mike Hailwood.
„Sok világbajnokkal versenyeztem pályafutásom során. Barry Sheene, Jarno Saarinen, Kenny Roberts, Phil Read, Mike Hailwood. Számomra Mike volt a legjobb. Három, négy géposztályban is versenyzett, és mindegyikben nyert. Nagyon izgalmas volt számomra legyőzni őt, mert ez arról tett tanúbizonyságot, hogy magam is jó versenyző vagyok.”
Agostini, Rossi, Márquez ─ legendák győzelmét hozták az eddigi jubileumi futamok
„Sok csatát vívtunk, különösen 1967-ben a Man-szigeten. Nem nyertem, mert elszakadt a láncom, de én vezettem a versenyt. Utána Mike odajött hozzám és azt mondta, hogy ma én vagyok a győztes, pedig ő állt a dobogón. Nagyon kedves ember volt és nagyon jó versenyző.”
Évekkel ezelőtt Assenben egyszer már ült a Yamaha M1-esen. Vajon egy 20-25 éves Agostini ma is tudna nyerni?
„Persze! Miért ne? Természetesen meg kellene tanulnom néhány dolgot. Manapság az elektronikára panaszkodom. Túl sok van belőle. A mérnökök azt mondják: elektronika nélkül a motoros nem tud motorozni. Nekem ez nem tetszik, mert azt akarom, hogy a motoros uralja a gépet. Remélem, hogy egyszer majd csökkentik a motorok teljesítményét, mert ez sok mindent megnehezít. A gumik, a felfüggesztés, a fékek…. Nem attól lesz show, hogy 300 lóerőd van, a műsort a versenyzők teremtik meg. Amikor én versenyeztem, vagy Saarinen, Kenny Roberts, Valentino Rossi vagy Biaggi…. 120, 130 vagy talán 150 lóerőnk volt, de az show volt. A versenyző volt az, aki ezt biztosította. Szóval azon a véleményen vagyok, hogy változtatásokra van szükség.”