Jorge Lorenzo szerint a Honda és a Yamaha vesszőfutásában is komoly szerepet játszik, hogy régóta nincs meg egy bizonyos típusú versenyzőjük. Az ötszörös világbajnok szerint előbbinél ő is lehetett volna ez a pilóta, de az asseni bukás mindent megváltoztatott.
1975 és 2021 között csupán egyszer, 2007-ben fordult elő, hogy nem valamelyik japán gyártó adta az 500 köbcentiméteres kategória, illetve a MotoGP világbajnokát. Az elmúlt években azonban nagyot fordult a világ: a Suzuki tavaly kivonult a királykategóriából, míg a Honda és a Yamaha csak szenved, és a konstruktőri tabella utolsó két helyét foglalják el.
Pedig nem mondhatni, hogy nincsenek jó pilótáik, sőt, a jelenlegi mezőny legjobb motorosaiból kettő biztosan az egyiknél, illetve a másiknál versenyez. Marc Márquez a hat MotoGP-világbajnoki címével minden idők egyik legnagyobbja, de Fabio Quartararo is egyértelműen a legszűkebb elitbe tartozik a mostani felhozatalból. Jorge Lorenzo szerint azonban egyikükben sincs meg az, amire a két gyártónak évek óta szüksége lett volna.
„Ez az európai gyártók korszaka, nem a japánoké, és nem tudom, meddig tart ez a tendencia – nyilatkozta a 36 éves exmotoros a GPone.com-nak, és kifejtette, hogy szerinte milyen típusú pilótára lett volna szükségük az elmúlt években. – Véleményem szerint egyiknek sem volt igazán érzékeny versenyzője, aki úgy fejleszti a motort, hogy az tényleg mindenki számára vezethető legyen.”
Lorenzo mindkét gyártónál vezetett, az utolsó évét pedig a Hondánál töltötte el 2019-ben, amikor ugyan Márquez világbajnok lett, de utólag visszatekintve a problémák már akkor is érzékelhetőek voltak. A spanyol exversenyző abban az évben egyszer sem végzett a legjobb tízben, a népszerű elmélet szerint azért, mert már akkor is csak honfitársára hallgattak. Ő azonban kijelentette, hogy ez nem igaz, és minden másképpen alakulhatott volna.
„Azt kell mondanom, hogy hallgattak rám – szögezte le. – Egy hétig Japánban voltunk, hogy változtassunk [a motoron]. Aztán balszerencsémre Assenben elestem, és csúnyán megsérültem. Az asseni bukás nélkül biztosan a Hondánál folytattam volna, és minden bizonnyal egy olyan motorral, amely kicsit jobban illett volna a stílusomhoz. Ez volt a kulcsa a dolognak. Amikor megsérült a csigolyám, a mentalitásom megváltozott. Elkezdtem más dolgokat is értékelni az életben, és nem csak a motorokat. Az a bukás három-négy évvel megrövidítette a karrieremet.”
A Honda jelenleg a versenyzői egészségi állapotát tekintve is mélyponton van, hiszen a négy versenyzőjükből hárman is sérülten mentek el a nyári szünetre. A Yamahánál csak annyiban jobb a helyzet, hogy a motor stabilabb, így a pilóták kevesebbet buknak, de érdemi eredményekért ugyancsak nem tudnak harcolni. Lorenzo szerint a problémák nem is fognak azonnal eltűnni, és ennek kapcsán a Ducatitól kellene tanulniuk.
„Ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani – fogalmazott. – Rengeteg munkát igényel, és azzal kezdődik, hogy nyugodtnak kell maradni, hogy az ember megértse, mit kell megtartani, és mit kell módosítani a motoron. Ez az a munka, amit Gigi Dall’Igna türelmesen végzett a Ducatinál, amióta 2014-ben csatlakozott a projekthez, és évről évre fokozatosan közelebb kerültek a legjobb motorokhoz, míg végül az lett a vége, hogy az övék volt a legjobb. Ez viszont nem könnyű munka, és rengeteg időt vesz igénybe.”