Vajon mekkora szerepe lesz Valentino Rossinak a márka feltámasztásában, vagy épp egy nem várt szereplő veszi ismét hóna alá a márkát? Ezeket a kérdéseket feszegettük.
A nyári uborkaszezon legnagyobb kérdései talán Marc Márque, és Pedro Acosta, valamint a Yamaha jövője körül keringenek. Előbbi kettő esetében egyre csak szaporodnak a pletykák, de mivel a Dorna nem engedi gyarapítani a rajtrácsra felsorakozó motorok számát, a KTM keze szüntelen duplahurokban remeg.
Jelen esetben mi most mégis inkább a Yamaha közelmúltjában, illetve jelenében történt, és a közeljövőben várható eseményekre próbálunk reflektálni, hiszen egy sikeres fordulat akár megmentheti a japán motorgyártó jövőjét, és azt a több mint hatvan évet, amit eddig a motorsportba fektetett. A jelenkori MotoGP átalakult világában két kiemelkedően fontos tényező lehet: az egyik a végsebesség, karöltve a motorerővel, a másik pedig az aerodinamika. Köztudott, hogy a japán gyártó mindkét fronton alaposan szenved. Ettől függetlenül ugyan értek el részsikereket, és bizonyították már korábban, hogy akár gyors blokkot is képesek faragni, valamiért a komplett csomag eddig nem állt össze. Ha alaposan megvizsgáljuk a számokat, megfigyelhetjük, hogy az eddig szinte végig szenvedő Quartararo és a futamok jelentős hányadán diadalmaskodó Bagnaia végsebességei között néhány alkalommal szinte elhanyagolható különbséget tapasztaltunk, a futamok végeredménye ezzel szemben teljesen mást mutatott.
A Yamaha gyengeségeit többen a sornégyes blokk számlájára írták, ugyanakkor ezen felvetésnek komoly alapokat mégsem tulajdoníthatunk, hiszen, ha megnézzük a Suzuki tavalyi szezon végén bemutatott elképesztően erős és kiegyensúlyozott dominanciáját, megállapíthatjuk, ebben az elrendezésben is van potenciál, felesleges lehúzni a klotyón. Sokkal inkább a japán gyártók lépéshátrányát érdemes górcső alá venni, ahogy ezt nemrég megtettük már a Honda esetében is.
Így nem volt véletlen az sem, miszerint lehetőségként felmerült, hogy kedvezményeket és szabad tesztlehetőséget biztosítanak a japán gyártóknak, mert végeredményben mindenki érdeke, hogy a sorozatban maradjanak. Jelenleg viszont úgy tűnik, a technikai szabályzat ezt nem teszi lehetővé, azért sem, mert az elmúlt évben, valamint az idei szezonban szerzett dobogós helyezések, győzelmek a sikertelenséget ilyen formában nem merítik ki.
Ezek alapján pedig úgy tűnik, abból kell főzniük továbbra is, ami jelenleg rendelkezésre áll, mégis hiszem, hogy a mérnökök zsenialitásával és egy fokozott odafigyeléssel sikerülhet a talpra állas. De vajon hogy néz ki mindez a stratégiában, egy esetleges forgatókönyvben?
Franco Morbidelli gyatra tavalyi teljesítménye után mindenki azt gondolta, 2023 végén lecserélik az olaszt, így nem volt meglepő, amikor a Yamaha tavasszal bejelentette, hogy újabb tesztlehetőséget biztosít a török fenoménnak, Toprak Razgatlıoğlunak. A próba ezzel szemben felemásra sikeredett, a Yamaha-főnök, Lin Jarvis pedig nagyon diplomatikusan, ugyanakkor egyértelműen jelezte, nem győzte meg a világbajnok teljesítménye, és nem erőltetné az átigazolást. Razgatlıoğlu MotoGP-szereplését háttérszerződései is tovább bonyolították, hiszen menedzsere és mentora, Kenan Sofuoğlu megdönthetetlen kapcsolata a Red Bull-lal egyértelműen ellehetetlenítette az üzleti modellváltást. A Yamaha minden bizonnyal nem engedett volna a pénzt szállító Monster kötelezettségeiből, míg Sofuoğlu teljes utánpótlásprogramjának egy jelentős részét az osztrák központú vállalat finanszírozza, ez a szakadék pedig áthidalhatatlan. Ez volt talán az a fordulópont, amikor az esetleges váltásról Kenan Sofuoğlu is megszólalt, és próbálta úgy formálni a dolgokat, hogy védence maradjon a Superbike kategóriában.
Ettől függetlenül, vagy pont ezzel együtt elgondolkodtató volt Lin Jarvis állásfoglalása és szinte elhatárolódó magatartása, amely megfelelően érzékeltette, a professzionális sport világában még egy Razgatlıoğlu szintű motorosnak is el kell viselnie az erős kritikát, még akkor is, amikor adott esetben az nem indokolt, vagy éppen túlzó. Része a modern kori sportdiplomáciának. Hiszen bármennyire is csűrjük-csavarjuk a nyilatkozatot, az angol vezető burkoltan elmondta, a török lassú volt, és véleménye szerint nagyon nehézkes lenne számára az átállás.
Jarvis akkor úgy fogalmazott, egyértelműen Morbidellivel szeretnék folytatni 2024-ben, amennyiben az képes javulni. Azonban erre az olasz már úgy reagált – nem kizárva azt sem, hogy megorrolt Razgatlıoğlu tesztlehetőségére –, ő viszont közel sem biztos benne, hogy maradni szeretne a japán gyártóval.
Mondhatnánk azt is, hogy a japánok tökön rúgták magukat, de ettől ez a játszma sokkal összetettebb, és a valóság is. Úgy tűnik, jelen pillanatban jót tett a Yamahának az idő és a várakozás, hiszen a nyári szünet előtt egyértelmű fejlődést tapasztalhattunk, és nem kizárt az sem, hogy a szezon második felében akár a dobogóra is visszatérhetnek. Ezzel párhuzamosan pedig továbbra is folynak a találgatások a jövőbeli versenyzők kilétét illetően.
Nagyjából tényként kezelhetjük, hogy a Yamahának szüksége lenne további két motorra a rajtrácson, egyrészt az extra bevétel, másrészt az extra adatszerzés érdekében, ehhez viszont nagykövetükkel, Valentino Rossival kellene dűlőre jutni. Persze nem véletlen Rossi szerepe a gyárban, és a felkérés sem, úgy, hogy közben az olasz csapata Ducatit használ. Diplomáciai üzenet volt ez már akkor is, és egyben egy burkolt jelzés, mely talán arra vonatkozik, ez esetben ők kérnék az olasz segítségét, tekintettel az elmúlt évekre és a közös sikerekre. Ha ez a forgatókönyv teljesül, Rossi csapata 2024 után Yamahára válthatna, de mindezt akkor kellene meglépnie, amikor a legjobb szatellitcsapatként versenyzője, Marco Bezzecchi szinte a világbajnoki címért harcol. Tény, a Ducati könnyedén találhat Rossi helyére valakit, Rossi részéről pedig óriási bátorság lenne a váltás, ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy épp ez a váltás finomítana a jelenleg kialakult Ducati-fölényen, hiszen így az olaszok veszítenének két motort, a Yamaha pedig kapna még kettőt. Ugyanakkor, ha a Dorna véletlenül mégis enyhítene a szabályrendszeren, és rajthoz állhatna plusz két motor, ismét új megvilágításba kerülne minden.
Ugyanakkor felröppentek néhány hete azok a hírek is, amelyek arról szólnak, hogy az ivatai gyár leszerződtetné jövőre Álex Rinst. Elsőre talán meghökkentő, másodikra kicsit sem, hiszen a spanyol az egyetlen, aki tavaly versenyképes tudott maradni a sornégyes Suzukival a végsőkig, egyértelműen klasszis teljesítményt mutatott, és ha a megszerzett tapasztalatait valaki hasznosíthatja, az egyértelműen a Yamaha, és nem a Honda.
Ezzel meg is lennénk, gondolhatjuk, az egyetlen kérdés, hogy a Yamaha vezetési struktúrája vajon változhat-e a jövőben. Egyértelmű, hogy Lin Jarvis Fabio Quartararót preferálja, és próbálja kiemelni, ami nem csoda, tekintve a francia világbajnoki címét, ugyanakkor sokan úgy vélik, a Yamahánál eltöltött harminc év után a britnek lassacskán ideje lenne nyugdíjba vonulnia. Ez pedig szintén átírna mindent. Jarvis kora hivatalosan megsaccolhatatlan, bizonyos források szerint a hatvanas éveiben jár, és japán munkajogi szabályokat tekintve lassan eléri a nyugdíjkorhatárt. Ezzel viszont ismét zsibongó méhkassá változna a HR-osztály az olasz központban, és talán nem kizárt, hogy az első CV épp a Suzuki távozása miatt munka nélkül maradó Livio Suppótól érkezne. Ez szintén nem tűnik rossz opciónak, és talán egyértelmű is lenne, ha nem érkezett volna egy hír minap a Formula 1 háza tájáról.
Az Alpine csapat bejelentette, hogy a motorsportfeladatok teljes felügyeletére új pozíciót hoztak létre, és a szerepet Bruno Famin kapta, aki ezt megelőzően az FIA szakembere volt. Famin közvetlenül a nagyfőnök, Laurent Rossi alá tartozik majd, és neki kell jelentenie.
Ezzel viszont teljes mértékben átalakul az Alpine struktúrája, és az egyre kevesebb szerepet kapó, sportigazgatóként kezdett, jelenleg sportágazati fejlesztési felelős pozíciót betöltő Davide Brivio minden bizonnyal tovább gyengül. Így nem tartom kizártnak, hogy az olasz szakember – aki egykor a Yamaha topmenedzsere volt, és Rossi titkos szerződését is tető alá hozta, majd személyes menedzsere lett, legutóbb pedig a Suzuki visszatérését és mennybe menetelét segítette – ismét visszatér a kétkerekűek világába, és ezek után erősen gyanítható, hova. Persze ez már a feltételezések hatványozott többszöröse, önöket pedig lassan az őrületbe kergetem, de az uborkaszezon a gondolatok szabadon engedéséről szól.
A legnagyobb kérdés Brivio esetleges érkezésével csak az lehet, hogy az olasz vajon Valentino Rossihoz vagy saját felfedezettjéhez, a Suzukit nyerő motorrá alakító Álex Rinshez lenne lojális, de ha tippelhetek, utóbbit választanám.
És ezzel minden bizonnyal élete egyik legjobb döntését hozhatná, mely egyáltalán nem zárná ki annak a lehetőségét sem, hogy egykori védencével szövetséget kötve ismét egy nagy, győzelmeket rendszeresen szállító alakulattá avanzsálhatná a japán gyártót, melynek renoméja, valljuk be, megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha a jelen nem éppen csillog fényesen.