back to top
2024. június 17. 02:24
KezdőlapMotoGPBagnaia elkerülte a szörnyű forgatókönyvet, amely a történelmet író japán tehetség életébe...

Bagnaia elkerülte a szörnyű forgatókönyvet, amely a történelmet író japán tehetség életébe került

Francesco Bagnaia barcelonai balesete szerencsésen végződött, és minimális sérülésekkel megúszta, hogy Brad Binder áthajtott a lábán. Nem úgy, mint Tomizava Soja, aki napra pontosan 13 éve szenvedett halálos balesetet a San Marinó-i Nagydíj Moto2-es futamán.

Múlt héten vasárnap nem sokkal délután 2 óra után a MotoGP szerelmesei egy emberként ijedtek meg, miután Francesco Bagnaia egy highside következtében a pálya közepére esett, majd Brad Binder áthajtott a lábán. Szerencsére azóta kiderült, hogy nagyobb volt a rémület, mint a probléma, ugyanis a címvédő zúzódásokkal megúszta az esetet, és akár már az ezen a hétvégén esedékes misanói fordulón is részt vehet.

Azonban alighanem mindenki tisztában van azzal, hogy az olasz versenyzőnek mekkora szerencséje volt. Túl azon, hogy a lába is sokkal komolyabban megsérülhetett volna, ha a másik irányban feküdt volna a földön abban a pillanatban, amikor a KTM megérkezett, akkor a MotoGP világa most alighanem gyászolna, de minimum nagyon aggódna. Fortuna tehát ezúttal kegyes volt, de sajnos ez nem mindig volt így.

13 évvel ezelőtt például nagyon nem. Aznap rendezték a 2010-es San Marinó-i Nagydíjat, amelyen bekövetkezett az, amitől minden motorversenyző tart: a mindössze 19 éves Tomizava Soja elesett, és a mögötte haladó két vetélytársa nem tudta kikerülni őt, így mindketten áthajtottak rajta. A japán pilóta még aznap életét vesztette.

Tomizava 1990. december 10-én született, és már nagyon korán elkezdett motorozni. Hazájában folyamatosan lépkedett fel a ranglétrán, 2006-ban pedig már a japán gyorsaságimotoros-bajnokság 125 köbcentiméteres kategóriájában versenyzett. Mit versenyzett, mindössze 15 évesen megszerezte a második helyet, emellett őt választották meg az év újoncának.

A következő idényben a 125-ös és a 250-es géposztályban is indult, előbbiben a harmadik, utóbbiban a nyolcadik pozícióban zárt. 2008-ban már csak a magasabb kategóriára koncentrált, és év végén ott is meglett neki az ezüstérem. Ebben a három évben már a gyorsaságimotoros-vb-n is indulhatott, de egyelőre csak a Japán Nagydíjon, ahol először kiesett, majd huszonkettedikként, valamint tizennegyedikként ért célba. Az első két évben a 125, míg a harmadikban a 250 köbcentisek között versenyzett.

Eredményeinek köszönhetően aztán 2009-ben már teljes szezonra kapott lehetőséget az újonnan alakult CIP Moto – GP250 színeiben, ahol egy Honda RS250R-t vezethetett. Tomizava a 15 futamból (Indonéziában nem tudott elindulni) 9-szer szerzett pontot, legjobb eredménye két tizedik hely volt Motegiből és Valenciából. Összesen 32 egységet gyűjtött, amivel a tabella tizenhetedik helyén végzett.

A 2010-es évre megszűnt a 250 köbcentis kategória, helyette bevezették a Moto2-t. Tomizava csapata ebben az évben Suter MMX2-eseket használt, és a még mindig csak 19 éves japán versenyző történelmet írt, ugyanis ő nyerte meg a kategória történetének első futamát Katarban. Három héttel később élete első pole pozícióját is megszerezte Jerezben, és bár a lendület kissé alábbhagyott, tíz futam után a bajnokság hetedik helyén állt. Toby Moody, a MotoGP akkori brit kommentátora egyenesen a jövő sztárjának nevezte a fiatal tehetséget.

A sors azonban másképp akarta. A mezőny számára a San Marinó-i Nagydíj következett, amelyen megtörtént a tragédia. A 12. körben Tomizava a negyedik helyen haladt, amikor a Curvonénak, vagyis a pálya egyik leggyorsabb kanyarjának kijáratánál elesett. A közvetlenül mögötte haladó Alex de Angelis és Scott Redding pedig nem tudták kikerülni, és mindketten keresztülhajtottak rajta, aminek következtében lerepültek saját motorjukról.

A borzalmas képsorok után azonnal egyértelmű volt, hogy nagy a baj. Tomizavát két alkalommal is újra kellett éleszteni, majd pedig kómába esett. Az orvosok hiába küzdöttek az életéért, hivatalosan 14:20-kor belehalt a koponya-, mellkasi és hasi sérüléseibe. Ami a két másik érintettet illeti, De Angelis saját lábán sétált el a helyszínről, míg Reddingnek tíz öltéssel varrták össze a hátán keletkezett sérülést, de ő is megúszta komolyabb következmények nélkül a történteket.

Tomizava hét év után az első pilóta volt, aki a gyorsaságimotoros-világbajnokság nagydíjhétvégéjén halálos balesetet szenvedett. Az előző áldozat pont honfitársa, Kató Daidzsiró volt, aki Szuzukában lelte halálát. Az ifjú japán pilóta egyébként igyekezett ápolni a világbajnok emlékét, hiszen bal vállán ott virított Kató egykori rajtszáma, a 74-es.

Rossit is kihívhatta volna, de tragikus balesete miatt nem érhetett révbe Japán legnagyobb reménysége

A baleset utáni mentés kapcsán mind a helyszíni beavatkozók, mind az orvosi személyzet kemény kritikát kapott. Előbbiek azért, mert leejtették Tomizava hordágyát, az orvosi csapatnak pedig azt rótták fel, hogy túlságosan későn érkeztek meg a kórházba. Utóbbival kapcsolatban Claudio Macchiagodena, a MotoGP akkori főorvosa megjegyezte, hogy már a helyszínen megkezdték a mentést, ez volt az oka a késlekedésnek.

A MotoGP-társadalmat természetesen nagyon megrázta a tragédia, a másik két érintettet pedig pláne. Redding azóta sem feledkezett meg elhunyt társáról, hiszen a saját rajtszáma mellett Tomizaváét, a 48-ast is magára tetováltatta. „Az ő száma a negyvennyolcas volt, és ott van az én negyvenötösöm, szóval közel vagyunk egymáshoz, és ugyanabba az irányba mutatunk – árulta el 2014-ben a Reutersnek. – Velem van, támogat engem, és együtt motorozunk.”