back to top
2024. május 29. 21:05
KezdőlapMotoGPKell egy határ, de sürgősen

Kell egy határ, de sürgősen

Átkozottul veszélyes dolog ez a motorversenyzés, nem kérdés. Egyik nap még a pálya királya vagy, a hősök hőse, másnap pedig érted aggódik mindenki. A legrosszabb pedig mindig akkor történik, amikor arra senki sem számít. Így volt ez vasárnap is.

Viszont, ha alaposabban megvizsgáljuk a tényeket és a történések kronológiai sorrendjét, a szerencsétlenségben a legszerencsésebben történt minden, még ha ezt abban a pillanatban észre sem vettük. De szerencsére vannak olyan motorversenyzők is, akik értik a versenyzést, mert a műkedvelő szakértőkben és az ő álláspontjaikban hétről hétre csalódnom kell.

A vasárnapi rajt utáni apokaliptikus állapotok apró fénysugarát pedig Loris Baz, a Superbike-világbajnokság francia fenegyereke összegezte leginkább, amelyre Mike barátom hívta fel a figyelmem. „Mennyire szerencsés volt Pecco, hogy a rajt utáni balesetét követően már öttel kevesebb versenyző loholt a nyakán. A sors és a szerencse a játék része. Montmeló egyébként ijesztő. Miért nem viszik közelebb 150 méterrel az első kanyarhoz a rajrácsot”? – írta a közösségi médiában.

Ezzel a két mondattal a francia nagyjából tökéletesen összefoglalta, mi foglalkoztatja jelen pillanatban leginkább a közvéleményt. Hiszen Pecco Bagnaia kezét többen is fogták aznap délután, mint amennyit a televízióból vagy akár a helyszínről láthattunk, egészen biztosan szüksége volt némi védettségre egyéb oldalról is. Írnám ezt akkor is, ha most Enea Bastianinivel együtt ő is lábműtétre várna, vagy esett volna túl rajta, mert negyed testforgás is elég lett volna, hogy Brad Binder ne ott, azon a ponton, a lábánál kapja el.

Elképesztő, de nem az elütött Bagnaia járt a legrosszabbul a barcelonai bukássorozatban

A másik, kiemelten fontos kérdés pedig egyértelműen a motorok szabályozása, illetve a végsebesség kontrollálása. Mert egyszerűen földöntúli, hogy már a barcelonai pályán is 350 km/h körüli végsebességgel támadják az első kanyart, amelyre eddig csak Mugellóban volt példa. Ez bizony számok tekintetében nagyon is kecsegtető, sőt közönségcsalogató, a szakma mégis úgy véli, a MotoGP-motorok lassacskán kinövik az összes jelenlegi pályát, komplett versenynaptárt újratervezni és átírni pedig nem lehet. És egyébként sem ez lenne a megoldás az égbekiáltó problémára, miszerint a versenyzők vasárnaponként szinte a szerencse fiaiként szállnak nyeregbe. Ebből a szempontból Baz nagyon érdekesen, bár hatékonyan közelítette meg a problémát, és ha egy egész futamra szóló megoldást nem is kínált, a rajt utáni kalamajkát nagyon is felszámolhatná egy hasonló döntés.

Többen egyértelműen Bastianini hibáját emelték az egekbe, és vonták kétségbe kvalitásait, sajnos még azok is, akik egy más versenyzőtől látott kísértetiesen hasonló hiba esetén józanul gondolkodtak, és megértették az idén egyre nagyobb méretűre duzzadó jelenséget, amely a sorozatos műszaki változtatások és technikai fejlesztések halmazának eredménye lett.

Ezek közé tartozik természetesen a rajtnál használt magasságállító, az alacsony guminyomás – és bár a jelenleg beszerelt szenzorokkal elvileg már nem lehet olyan istenkísértő értékekkel pályára küldeni a versenyzőt, mint korábban, sokan még az 1,4 bart is kevésnek tartják –, valamint a legújabb aerodinamikai fejlesztések, amelyek a versenyzők által megosztott tapasztalatok alapján olyan szívóhatást generálnak az idei szezonban, amelyet eddig korábban nem tapasztaltak versenymotoron. Írtunk erről már korábban, és többször jeleztem, a fotelből kaotikusnak vélt hibákat leginkább ez okozta, lásd Marc Márquez korábbi ráfutásos incidensét, vagy épp Marco Bezzecchi Silverstone-i esetét, amikor a Bagnaiával történő bukás kerülése érdekében választotta inkább a sóderágyat.

Marc Márquez Bagnaia balesetéről: A MotoGP-család nagyon szerencsés volt

Maguk a versenyzők is többször nyilatkozták ezt megelőzően, hogy az idei motorokkal már nem lehet úgy manőverezni, mint az elmúlt években, ami ugyan szomorú, de tény, így hiába próbálnak ívet változtatni a kanyar előtt, jó eséllyel a mögöttük érkező versenyző erre már nem lesz képes, és hasonló, gigantikus balesetek szemtanúi lehetünk. És valljuk be, rajongók vagyunk, nem katasztrófaturisták, így pontosan ez az, amit legkevésbé szeretnénk látni. Ezek alapján tehetségtelennek vagy alkalmatlannak ítélni Bastianinit pedig teljesen felesleges, szinte már-már dilettáns. Talán nem véletlen az sem, hogy végül a biztonsági tanács sem büntette a manővert, és versenybalesetnek minősítette, így leginkább azon lenne érdemes gondolkodni, milyen módon lehetne változtatni a körülményeken, és enyhíteni a kockázatot.

Erre vonatkozóan már több felvetést is hallottunk, például a köbcenti újbóli redukálásáról, viszont a 850-re való csökkentés nem feltétlenül váltaná meg a világot. Akadt olyan is, aki ennél sokkal bátrabban a felére redukálná a térfogatot, és ismételten olyan egzotikus prototípus motorblokk fejlesztésében látná a jövőt, amely a hatvanas évek nyolc-, illetve hathengeres korszakát idézhetné meg. Ezek persze mind-mind teljesítményveszteséggel járhatnának, de ha a Formula 1 közelmúltját tekintjük példának – és bizony elkerülhetetlen, hogy ne vonjunk párhuzamot –, nem látunk kevésbé vagy fokozottan izgalmas versenyeket attól, hogy a monzai pole pozíciót érő köridő szinte egy másodperccel lassabb lett 2018-hoz képest, legfeljebb a versenyzők vannak nagyobb biztonságban, ami viszont mindennél fontosabb.

Persze ehhez erősen reformálni kell a Superbike kategóriát mint fogalmat, de azt gondolom erre sem kell már sokat várni.

Aki pedig azt állítja, unalmas látni egy olyan sikerszériát, mint amit Pecco Bagnaiától láthattunk az elmúlt néhány versenyen, szintén egy elfogult és torzított szemüveg mögül követi a világbajnokságot. Hiszen a vasárnapi események jól tükrözték, magabiztos pozícióból, emberfeletti precizitással is kerülhetsz mennyből a pokolba egyetlen másodperc alatt. Nyilvánvaló az is, hogy a címvédő ismételt bajnoki esélyei egy pillanat alatt elszálltak, és leginkább mindenki azért imádkozott, hogy legalább majd valamikor folytatni tudja a szezont, arra viszont talán senki nem számított, hogy megúszta mindezt komolyabb következmény nélkül, nem úgy, mint csapattársa, aki legkevesebb három futamról ismét kimarad, és kórházban tölti a következő napokat.

Sikeresen megműtötték Bastianinit, kiderült, hány futamot kell kihagynia

Egy ilyen bukást látva azt sem tartom túl sportszerűnek, amikor az azt követő fél órával kijelentő mondatban közöljük: mekkorát hibázott a címvédő. Miközben, aki figyelemmel követi a modern kori motorversenyzést, pontosan tudja, hogy versenyzői hiba okozta hasonló bukást mostanában nem igazán látunk. Leginkább azért, mert az elektronikai berendezések olyan finoman és precízen működnek, hogy egy csuklóból fakadó highside-ot legutóbb a kétütemű ötszázas érában láthattunk. Amit viszont tudunk Davide Tardozzi nyilatkozatai alapján, az mindössze annyi, hogy a versenyző hibát nem vétett, pontosan ilyen gázállással érkezett az adott kanyarba a hétvége során korábban is, olaj nem volt a pályán, ezért mindent összegezve elemezni kell az adatokat, hogy pontos magyarázatot kapjanak a bukásra. Nyilván, ennek eredményét aligha fogjuk megismerni, az viszont biztos, Bagnaia a kórházból kifelé bicegve arra panaszkodott, hogy már a felvezető körben sem volt tapadása.

A vasárnapi baleset árnyékától eltekintve az Aprilia történelmi teljesítményéről kell harsognia mindennek, hiszen a noaeli gyártó kisebb csodát hajtott végre, amikor a katalán pályán kettős győzelmet arattak, a királykategóriában először. Maverick Viñales szerencsére olyan formáját mutatta, amelyre mindannyian vártunk már szezonok óta, és szemmel láthatóan nagyon szeretné meghálálni az olaszok bizalmát. Mind szombaton, mind vasárnap domináltak egyébként az apriliás legények. Viñales sokáig a főfutamot is vezette, de a lerongyolódott első abroncsra és Aleix Espargaró tapasztalatára nem volt ellenszere. A kétgyermekes MotoGP-veterán is szépítette ezáltal a tavalyi blamát, amikor a második helyen elnézte a hátralevő körök számát, és lecsúszott a dobogóról.

Egyértelmű, hogy a Ducati mellett eltörpülő, szintén itáliai gyártó sikere azért is égbekiáltó, mert a többi gyári csapat költségvetésének töredékéből fejlesztett és faragott egy olyan motort, amellyel a közeljövőben ismét jó eséllyel pályázhatnak a világbajnoki címre, még úgy is, hogy a tavalyi sikerek után a tesztelésre vonatkozó kedvezményeit idénre elveszítették. Ez pedig azért is különleges és rendkívül fontos tényező, mert hasonló visszakapaszkodásra a KTM-nek egy teljes szezonra volt szüksége.

Ezek alapján kijelenthetjük: bár Gigi Dall’Igna zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, Romano Albesiano kisebb büdzséből előállított, a maximális mérnöki tudást és a kreativitást kihasználó megoldásai hasonló szintre emelik honfitársával, és a tudományok őrületének olyan bugyraiban mozog otthonosan, amelyre csak kevesek képesek. Sokkal több ő egy piros-fekete inges fickónál, aki néha aggódik, néha pedig szenvtelenül figyeli az eseményeket, hiszen a modern kori mérnökök legnagyobb szaktekintélyei csatáznak egymással a háttérben. Ez pedig annyira elképesztő, hogy kizárólag hálásak lehetünk, amiért testközelből csodálhatjuk őket.

A guminyomásmérő szenzorok első áldozata egyébként pont a dobogón végző Viñales lett, akinek ramaty állapotban levő első abroncsait már a közvetítés során is megcsodálhattuk. A jelenleg elvárt 1,4 bar egyébként azért is nehezen tartható, mert mérnök legyen a talpán, aki a rajtrácson képes pontosan megsaccolni, hogy a futam hevében túlmelegedő gumik milyen értékre kúsznak fel más és más pályán, folyamatosan változó időjárási körülmények között.

Unalmasabbá vált a MotoGP az új szabály miatt?

A VR46 versenyzői ezúttal nem brillíroztak, különösen igaz lehet ez Bezzecchire, noha a hivatalos álláspont szerint a bukás utáni második rajtra nem maradt neki a kívánt keverékű első abroncsból. Ettől függetlenül úgy vélem, bármilyen eredmény megsüvegelendő attól a versenyzőtől, aki néhány perccel korábban még a fején csúszott egy közel kétszázas tempónál elszenvedett bukást követően. A KTM Jack Millerrel úgy tűnik, ismét nem ment sokra, húzóemberük inkább Binder volt, aki viszont miután telibe kapta Bagnaiát a bukását követően, a második rajt után technikai hibával kiállt. A technikai hiba ez esetben még akkor is elnézendő tény, ha a technika helyett inkább a versenyzőt érintette, mert Binder még a futam után is sokkos állapotban nyilatkozta, mennyire szörnyen érezte magát, amiért nem tudta kikerülni a földön fekvő Bagnaiát. Az eset után rögtön a Clinica Mobilébe sietett, hogy meglátogassa.

Fabio Quartararo hetedik helye a múltat tekintve szinte megnyugtatónak is nevezhető, és úgy tűnik, Fabio Di Giannantonio nyomás alatt sokkal jobban teljesít, mint általában. Tizedik helye legalábbis ezt mutatja.

Quartararo átmentett valamit tavalyról, ami a főfutamon végül kifizetődött

Marc Márquez a legjobb hondásként a tizenharmadik helyen ért célba. A hétvégén Misano, ahol Bagnaia elvileg rajthoz áll, hogy az eddig szinte tökéletesen alakuló szezon látszatát visszahozza, és tovább építkezve koncentráljon a címvédésre. Bízom benne, hogy mindez sikerül, és a gyári Ducati alakulata méltóképp fog emlékezni a márka egyik legnagyobb hősére és sikerkovácsára, a brit Superbike-bajnokság legnagyobb főnökére, Paul Birdre.

Meghalt a legendás brit csapatfőnök