Carlo Pernat elárulta, mikor látta először versenyezni Valentino Rossit, és mi volt az igazán lenyűgöző honfitársában. Az Aprilia gyorsasági részlegének akkori vezére arról is beszélt, hogy pilótája többször is a távozással fenyegetőzött, és még Loris Capirossi versenymérnökét is kikövetelte magának.
Carlo Pernat most már hosszú ideje menedzserként dolgozik a motorsport világában, de korábban csapatvezetői pozíciót is betöltött. A 90-es években ő volt az Aprilia gyorsasági részlegének első embere, és vezetésével a 125 és a 250 köbcentiméteres kategóriában is nagy sikereket értek el. Ami utóbbit illeti, 1994-ben ők voltak azok, akik megszakították a japán gyártók tizenhat éve tartó sorozatát, és megnyerték az egyéni világbajnokságot.
Ezt nem mással, mint Max Biaggival érték el, de nem ő volt az egyetlen olasz világbajnok, akit Pernat foglalkoztatott. Többek között Loris Capirossi, Alessandro Gramigni, valamint Roberto Locatelli is nála versenyzett. 1996-tól kezdve pedig egy bizonyos Valentino Rossi is bemutatkozott a gyorsaságimotoros-vb mezőnyében, akit az olasz szakember két évvel korábban, Misanóban látott először motorozni. A későbbi legenda mindössze 15 éves volt akkor.
Lefizette a vámosokat, hogy hátráltassák a Hondát, így írt történelmet a motorsport dörzsölt alakja
„Emlékszem, hogy néztem őt, hihetetlen volt – idézte fel ezt az élményét az Australian Motorcycle News nyomtatott kiadásának adott interjújában. – Szóval elmentem Ivano Beggióhoz [az Aprilia alapítója és akkori elnöke – a szerk.], és mondtam neki, hogy hároméves szerződést akarok vele kötni, 1996-ban harminc, 1997-ben hatvan, 1998-ban pedig száznyolcvan millió lírás fizetéssel, akár nyer, akár veszít. Beggio közölte velem, hogy »őrült vagy, nem ismered Valentinót«. Fél órán át győzködtem.”
A szerződés végül megköttetett, és Rossi 17 évesen az Apriliával kezdte meg világbajnoki pályafutását, Pernat pedig nem bánta meg a döntését. „A Valentinóval való versenyzés szép időszak volt az életemben, mert nagyon könnyű volt dolgozni vele – jelentette ki. – Számomra az volt a lenyűgöző vele kapcsolatban, ahogyan vezetett, de az is, hogy rendkívül barátságos volt.”
Persze az olasz pilóta tudott kőkemény is lenni mind a pályán, mind a tárgyalások során. Első évében kilencedik lett a 125-ös géposztályban, de az előtte végzők közül mindenki legalább szűk három esztendővel, de néhányan több mint egy évtizeddel idősebbek voltak nála. Pernat fel is akarta vinni a középső kategóriába, de versenyzője nem akart túl hamar váltani, és belengette távozását.
„1996 végén volt egy találkozónk az irodámban az Apriliánál, és mondtam Valentinónak, hogy 1997-ben a 250-esek között akarom őt [szerepeltetni] – emlékezett vissza az olasz szakember. – Közölte velem, hogy »nem, 125-ös [kategória], vagy elhagyom [az Apriliát]«. »De szerződésünk van, nem mehetsz el.« Azonban a versenyző vezeti a motort, nem én, úgyhogy 1997-ben továbbra is a 125-ösök között indult.”
Ebben az évben 15-ből 11 futamot megnyert, így nem volt kérdés, hogy megszerzi pályafutása első világbajnoki címét. Ekkor már ő is egyetértett abban, hogy ideje váltani, de ezúttal sem mindenben egyezett az elképzelése Pernatéval. Éppen ezért ismét megzsarolta főnökét: vagy úgy tesz, ahogyan ő szeretné, vagy elhagyja az Apriliát.
„1997 végén találkozott velem, és mondta, hogy »nem a [jelenlegi] csapatommal akarok menni a 250-es [géposztályba]. Tegyetek egy másik istállóba, vagy elhagyom az Apriliát!« – folytatta a jelenleg 75 éves menedzser. – Nagyon meglepődtem, mert már döntöttem a gyári csapat 1998-as [felállásáról]: Capirossi és Harada Tecuja. »Mit tegyek?« Három gyári csapatot hoztam létre az Apriliánál. El tudja képzelni, micsoda erőfeszítést jelentett, hogy három alakulatért feleltem. Több volt a szerelő, meg minden, de ez volt az egyetlen megoldás.”
Itt azonban még nem volt vége. Rossi versenymérnöke Mauro Noccioli volt, vele tarolta le a mezőnyt második világbajnoki idényében. Ő azonban szemet vetett Capirossi első számú segítőjére, Rossano Brazzira, akivel az idősebbik olasz versenyző a hatodik helyet ért el a 250-es kategória 1997-es kiírásában. Pernatnak pedig nem volt más választása, mint hogy meggyőzze az addigra már a királykategóriát is megjárt pilótát, de az igazságot csak jóval később közölte vele.
„Megígértem Lorisnak, hogy Rossano Brazzi lesz a versenymérnöke, de 1997 novemberében Valentino közölte velem, hogy »ha nem az enyém lesz Brazzi, akkor nem az Apriliánál versenyzek« – fogalmazott. – Megint, mit kellett volna tennem? Beszéltem Lorisszal, mondtam neki, hogy »Brazzi talán nem a tökéletes mérnök számodra, szerintem Mauro Nocciolival jobban fogsz dolgozni«. Loris végül belement. Csak húsz évvel később mondtam el neki ezt a történetet. Azt mondta nekem, hogy »te rohadék!«. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mennyire zavaros volt a helyzet.”
A sors iróniája, hogy 1998-ban Capirossi legyőzte a kategóriaújonc Rossit, és ő lett a 250-es világbajnok. Igaz, az utolsó négy futam kivétel nélkül az ifjabbik olasz motoros győzelmével zárult, és a következő évben már honfitársának és másnak sem volt esélye ellene: ezúttal 16-ból 9 versenyt nyert meg, mielőtt felkerült az 500 köbcentiméteres kategóriába, ahol aztán szintén sikert sikerre halmozott.