Carlo Pernat felidézte, hogyan ünnepelte meg, hogy ügyfele, Loris Capirossi az ő közbenjárásával aláírt a Ducatihoz. A veterán menedzser arról is beszélt, hogy sok kollégájával ellentétben ő nem csak ilyen alkalmakon van jelen a versenyzője életében.
Loris Capirossi 1995-ben debütált a gyorsaságimotoros-világbajnokság akkori királykategóriájában, az 500 köbcentiméteres géposztályban. Az olasz versenyző két évet töltött el a legjobbak között, majd a következő három szezonra visszatért a 250-esekhez. 2000-ben aztán ismét a legmagasabb szinten versenyzett, és egészen 2002-ig összesen két futamgyőzelemig jutott a két időszakban.
Azonban nem véletlen, hogy hiába nyert futamot a Yamahával és a Hondával is, a legtöbben a Ducatihoz kapcsolják a nevét, hiszen a másik hét királykategóriás győzelmét ott aratta. Az olasz gyártó egy-egy futam erejéig már a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején is szerepelt az 500 köbcentis világbajnokságon, de miután a sorozat négyüzemű motorokra váltott, a MotoGP-korszak második évére gyári csapattal csatlakoztak a sorozathoz, Egyik versenyzőjük pedig Capirossi lett, aki menedzsere, Carlo Pernat segítségével írta alá a szerződést még az előző évi Ausztrál Nagydíj hétvégéjén. Utóbbi pedig igyekezett méltó módon megünnepelni ezt a mérföldkövet.
„2002-ben Phillip Islanden elintéztem a megállapodást Capirossi és a Ducati között a Ducati első szezonjára a MotoGP-ben – idézte fel a 75 éves szakember az Australian Motorcycle News nyomtatott kiadásában megjelent interjújában. – Nagy szerződés volt, úgyhogy elmentem Melbourne-be, hogy felbéreljek két nőt egész éjszakára, négy olasz újságíróval. A hölgyek kokainnal, ecstasyval és minden mással érkeztek. Mamma mia!”
A Ducati Iannonét akarta megtartani Dovizioso helyett, de édesapja borzalmas döntésre beszélte rá
Hogy az újságírók a történet melyik pontján kerültek képbe, az nem véletlenül nem egyértelmű a fentiekből, ugyanis az eredeti, angol szöveg alapján sem volt az. Az viszont teljesen biztos, hogy ők is tudták, hogy Pernat még egy másik korszakban szocializálódott. Akkoriban még a pilótákra és a körülöttük dolgozókra sem volt jellemző az a fegyelmezettség, mint manapság, és sokszor elengedték magukat.
„Számos versenyen éjjel háromig voltunk fenn – emlékezett vissza Pernat. – Péntek, szombat, vasárnap: kokain és grappa. A másnap pedig nem jelentett problémát számunkra. Úgy éltem, mintha hét ember életét élném. A 80-as és a 90-es évek jelentették számomra a legszebb időszakot, mert a pályák biztonságosak voltak, a paddock kellemes volt, de még mindig rock and roll volt, és elszórakoztattuk magunkat. Ez a motorversenyzés.”
Pernat jelenleg is három, világbajnoki szinten versenyző pilóta pályafutását egyengeti. Niccolò Canepa a az Endurance-világbajnokságon, Tony Arbolino a Moto2-ben, Enea Bastianini pedig a MotoGP-ben szerepel. Utóbbi úgy fogalmazott saját menedzseréről, hogy „amikor Carlo a közelben van, nem érzek nyomást”.
Nem véletlen, hiszen kollégái egy részével ellentétben Pernat nem csupán akkor van jelen ügyfeleinek életében, amikor a szerződésről kell tárgyalni, vagy éppen aláírni azt. „Az embernek szenvedéllyel kell viseltetnie a versenyzés iránt – magyarázta. – Teljes mértékben követem a pilótáimat, úgyhogy minden történésről tudok. Ezért alkalmazott engem a Ducati az elmúlt tíz évben tanácsadóként.”