back to top
2024. május 30. 11:31
KezdőlapMotoGPNem Rossi, nem Márquez, de még csak nem is motorversenyző – ez...

Nem Rossi, nem Márquez, de még csak nem is motorversenyző – ez a sportoló Acosta példaképe

Pedro Acosta elárult néhány érdekességet a magánéletéből. Ebből kiderült, hogy kit tart a példaképének a sport világában, illetve azon kívül, és melyik a kedvenc filmje, vagy éppen zeneszáma.

A MotoGP versenyzőit hétről hétre lehet követni a televízión keresztül, esetleg a lelátókon, így a mezőny tagjai, főleg a sikeresebbek példaképként is szolgálhatnak a fiatalok számára. Sokszor azonban ez csak a pályán mutatott teljesítményükre, az ott elért eredményükre igaz, és a pilóták személyes oldalát nem annyira ismeri a nagyközönség.

Ebbe enged némi betekintést a MotoGP közösségi médiás oldalain közzétett videó, amelyben Pedro Acosta válaszol néhány személyesebb kérdésre. A 19 éves újonc rögtön egy meglepő ténnyel kezdett, hiszen nem egy motorversenyzőt tart a sportolói példaképének, hanem az ismert harcművészt. „Conor McGregor – felelte az erre vonatkozó kérdésre. – Talán azért, mert ha megnézzük, milyen mentalitással rendelkezik, [látjuk, hogy] a kezdetektől fogva tudta, hogy el fogja érni azt az eredményt, amelyet akar.”

Acosta azt is elárulta, hogy melyik a kedvenc filmje. Ahogyan az előző kérdésre adott válaszát, úgy ezt is azzal indokolta, hogy inspirációt tud belőle meríteni. „A Nike-ról szóló ’Air’ [magyarul ’Air – Harc a legendáért’ – a szerk.] – jelentette ki. – Csak annyit kell tudni, hogy mennyire kicsi volt a cég, ma pedig látjuk, hogy mennyire nagy, mekkora óriás a saját területén. Én is ilyen szeretnék lenni.”

A kedvenc filmje mellett az is kiderült, hogy mi Acosta kedvenc zeneszáma. Úgy tűnik, hogy a GasGas versenyzője a hiphop műfaját kedveli, hiszen a kanadai rapper, Drake 2011-es dalát „jelölte meg”. „’Under Ground Kings’ – válaszolta. – Nem tudom, ez az a szám, amelyet újra és újra lejátszom, amikor beöltözöm.”

Emellett a számára legfontosabb személyekről is szó esett. Az, hogy kihez fűzi a legszorosabb szeretet, aligha meglepő. „Az édesanyám, ez kétségtelen – mondta, amikor arra kérték, hogy említsen meg valakit a szerettei közül. – Végső soron ő volt az, aki hétéves koromban otthagyta a munkáját, és csak nekem segített edzésre járni, meg ilyenek. Ezért talán neki köszönhetően vagyok most itt.”

Acosta szintén az egyik rokonát választotta, amikor a sport világán kívül kellett mondania olyasvalakit, akire korábban felnézett. „A nagyapám – utalt vélhetően az apai ágra. – Számomra ő az az ember, aki hitt magában, és tudom, hogy ez soha nem könnyű, abban a világban sem, amelyben ő dolgozott. Emiatt ő egy fontos személy az életemben.”