Egyre nagyobb a nyomás a Ducati gyári csapatán a jövő évi pilótafelállást illetően. Mind a szakma, mind a rajongók mielőbb tudni szeretnék, kit láthatnak jövőre a másik piros motoron, miután az csaknem biztossá vált, hogy Enea Bastianinitől búcsúznak. A két nagy esélyes természetesen a másodvirágzását élő Marc Márquez és a listavezető Jorge Martín.
Márquez ugyan tetszetős teljesítményt nyújt, viszont, ha csupán az eredményekre koncentrálunk, honfitársa és riválisa, Jorge Martín jobban áll. A jelenleg a Pramac gyári specifikációs motorján ülő spanyol neve mellett szerepel már néhány futamgyőzelem, és az összetett pontállást is vezeti. Amely azért is megsüvegelendő, mert a tavalyi fiaskó után nem összeomlott, hanem igyekszik bizonyítani mind a világnak, mind a Ducatinak, hogy egy szatellitcsapatban is lehetnek valós világbajnoki esélyei. A helyzet egyébként sportpolitikai szempontból is megváltozott. Míg tavaly a legtöbbek szerint ez elképzelhetetlen lett volna, addig idén már a legnagyobb összeesküvés-elmélet hívők is úgy vélik, történhetett valami a Ducatinál házon belül, és nem kizárt, hogy mindenki rábólintott: győzzön a jobb. Ugyanakkor Martín és a címvédő, Francesco Bagnaia mellett nem zárhatjuk ki a sorból a nyolcszoros világbajnok legendát, Márquezt sem, aki annak ellenére művel csodál hétvégéről hétvégére, hogy egy tavalyi motorral próbál beleszólni a küzdelembe. Márquez tíz hondás év után ült át a Ducatira, amellyel szinte újra kell tanulnia mindent, amit eddig a motorkezelésről gondolt, ezért is kiemelkedő a teljesítménye. Elég volt néhány hétvége, hogy ismét a régi formáját mutassa, azzal a különbséggel, hogy vagabundból lassan bölcs versenyzővé avanzsálódott.
A Martín kontra Márquez gyári ülésért folyó csata körül azóta már megannyi pletykát hallottunk, legutóbb például azt, hogy az Audi, a bolognai gyártó tulajdonosa inkább utóbbit szeretné a piros motoron látni, leginkább a marketingértéke miatt. Az érme másik oldala viszont, hogy a Ducati sportvezetése azért továbbra is egy eredménycentrikus csapat, amely hisz abban, hogy a lehető leggyorsabb és legjobban teljesítő versenyzőre van szükségük. Ez pedig jelenleg Martín. További bonyodalmakat okozhatna, hogy Márquez évek óta exkluzív szerződésben áll a Red Bullal, míg a gyári csapat energiaital-gyártó partnere a Monster. Ez alapvetően nem szokott gondot okozni, kivéve, ha ez egy olyan szerződés, mint Márquezé. Emellett pedig azt sem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Márquez megvált korábbi menedzserétől, akkor utódjául pont a Red Bull egyik spanyol felsővezetőjét kérte fel segítőnek maga mellé.
Marc Márqueznek nagy lemondásokkal járhat, ha a Ducati gyári csapatához igazol
A fentiek tükrében nehéz lesz a választás, ez egészen biztos, a Ducati pedig tovább húzza az időt. Olyannyira, hogy a mugellói forduló előtt már az érintettek is kénytelenek voltak megszólalni. Martín jelezte, hogy megtörtént az első hivatalos tárgyalása a gyári csapattal, és pozitív volt annak végkimenetele, Márquez pedig a gyári motort firtató kérdésekre úgy reagált: számára nem opció a Pramac. Még úgy sem, hogy Martín jelenlegi alakulata gyári motorokat használhat. Hogy ezzel mire célzott, pontosan még nem tudjuk, de cáfolva az olasz sajtóértesüléseket, úgy tűnik, hogy még nem írt alá senki senkihez. Ugyanakkor bennfentesek, megerősítve ezzel az olasz média híreit, szintén arról adtak hangot, hogy a jelenlegi legvalószínűbb forgatókönyv ugyan Martín leigazolása, Márquez viszont megkapná a gyári motort a Gresininél, miután továbbra sem kizárt, hogy a Pramac elhagyja a gyártót az év végén. Hogy kicsit tisztába tegyük a dolgokat, és megértsük a gyári csapat filozófiáját, nemrég interjút készítettünk a vörösök csapatfőnökével, Davide Tardozzival. Szó esett természetesen a jelenlegi pilótáikról, Pecco Bagnaiáról és Enea Bastianiniről, illetve arról, hogy mi alapján döntenek a versenyzők között.
Guld Péter: Mit gondol, mi változott meg leginkább Peccóban az elmúlt években?
Davide Tardozzi: A versenyző teljes lénye, talán így a legegyszerűbb megfogalmazni. Pecco a regnáló világbajnok, és ez biztosít egyfajta lelki békét számára. Mostanra nemcsak a titulusát tekintve, hanem teljes egészében egy igazi bajnokká fejlődött. A bukásai általában mindig fordulópontot jelentenek, mert ezek azok az esetek, amikor végül belátja, hogy nem nyerhet meg minden futamot egy szezonban.
A tavalyi austini eset volt erre talán a legjobb példa, az az értetlenség, amelyet az emberek tanúsítottak felé, amikor annyit mondott: túl jó volt a motor. Miközben teljesen egyértelműen annyit akart mondani: a motor annyira kiforrott és közel tökéletes, hogy így lehetővé tette számára, hogy azt némileg túlvezesse. A bukás pedig ezért következett be. Ezek ilyen pofonegyszerű dolgok, de természetesen ilyenkor mindig mindenki be akart képzelni valamit a dolgok mögé. Ettől függetlenül Pecco a legjobb versenyző, és ezt nagyjából mindenki tudja.
GP: A MotoGP az utóbbi években megváltozott. Kívülről úgy tűnik, sokkal kifizetődőbb hosszútávú projektekben gondolkodni, mind a gyártó, mind a versenyző részéről, mert annyira aprólékosan épül fel minden.
DT: Valóban, ez így van. 2020 után mi is egy új programba kezdtünk, amelynek célja a fiatal versenyzők felkutatása, és hosszútávú megtartása volt. Pecco közéjük tartozott, és közülük emelkedett ki. Továbbra is ő az első számú versenyzőnk, hiszen mégis vele szereztük meg a második világbajnoki címünket. Ennek a folyamatnak volt a része Enea és Martín is, tavaly pedig úgy véltük, még [Marco] Bezzecchi is részese lehet az együttműködésnek hosszútávon. Persze Márquez érkezése mindent felkavart, de ő egy teljesen más úton érkezett a gyártóhoz. Ettől függetlenül az elsődleges céljaink között szerepel, hogy a fiatal, általunk felépített tehetségek minél tovább a gyártó kötelékén belül maradjanak.
GP: Mi a véleménye Eneáról?
DT: Ő egy csodálatos versenyző, aki 2022-ben megmutatta, mekkora potenciál rejtőzik benne, és hogy valójában mire képes. A 2023-as szezon viszont nagyon szerencsétlenül alakult neki, kezdve a sérüléssel, majd azzal, hogy nem találta a közös nevezőt az akkori motorral. Leginkább a kanyarbejáratoknál voltak gondjai, mi pedig próbáltunk segíteni neki, mert szerettük volna, hogy 2024-re ismét formában legyen, és megtalálja a régi önmagát. Sajnálom, hogy ez eddig nem sikerült.
GP: Okozott bármi feszültséget a múltban, hogy a szatellitcsapataik versenyzői ennyire jól szerepeltek, és sokszor a gyári pilóták fölé kerekedtek?
DT: Azt gondolom, hogy senkinek nincs joga szomorkodni, amíg három Ducati van az első három helyen. Ez teljes mértékben nonszensz lenne. Így legfeljebb boldogok lehetünk, hogy mi vagyunk az egyetlen gyártó, amely képes olyan szatellitmotorokat adni, amelyekkel könnyedén lehet futamot nyerni.
A gyári Ducati főnöke szerint soha nem vetemednének arra, amitől tavaly sokan tartottak
GP: A sportdiplomácia szempontjából van-e esetleg bármilyen követelmény, amelyet szem előtt kell tartani egy versenyzőválasztásnál?
DT: Alapvetően nincs, a legfontosabb az, hogy győztes versenyzőt igazoljunk. Persze olasz gyártóként az viszont fontos, hogy az egyik versenyző legalább olasz legyen. Ugyan nem elvárt, de azért fontos. Viszont, mint mondtam, győztes versenyzőket keresünk, és egy ilyen pilóta esetén a nemzetiségére nem koncentrálunk. Felőlem jöhet akár Burkina Fasóból is, csak gyors legyen.
GP: Mit gondol, adott esetben mennyire nehéz megérkezni a gyári csapatba, és mekkora extra nyomást jelent?
DT: Nem könnyű, ebben egészen biztos vagyok, ahogy abban is, hogy nagyobb a nyomás a piros motoron, illetve az edzés végén a piros széken ülve, de ez a munka része. Ezzel jár, és ez mindenütt így van. Egy professzionális versenyzőnek, aki bekerül a gyári csapatba, el kell viselnie a nyomást, és azt, hogy győzelmet várnak tőle. Így van ez minden gyári csapatnál, nemcsak nálunk, hanem például a Yamahánál és a Hondánál is. Ezért nem gondolom, hogy extra terhet pakolnánk egy versenyzőre.
GP: Mi inspirálja leginkább az életben?
DT: Hogy minél tovább itt legyek a paddockban, hiszen ez az életem. Persze biztosan eljön majd a nap, amikor valaki átveszi a helyem, mert jobban csinálja, vagy mert már túl öreg vagyok, de ezt próbálom minél inkább eltolni.
GP: A futamok végén az ön ünneplései, illetve érzelmei sokat mutatnak, és belátást engednek ennek a sportnak az esszenciájába.
DT: Azt hiszem, ezt talán csak azok érthetik, akik maguk is versenyeztek. Sokan gyanúsítottak már azzal, hogy ezt a kameráknak csinálom, de aki ismer, pontosan tudja, nem így van. Ez mind-mind belülről jön, egyszerűen átérzem a versenyzők minden mozzanatát, minden fájdalmát és szenvedését. Ez a szenvedély ösztönösen robban ki belőlem. Néha a versenyzők azzal is viccelődnek, hogy azért lassabbak, mert utasként ott ülök mögöttük a motoron.
NUMERO 1! ☝️
Who missed Tardozzi's wild celebrations? 🎉🙋#SpanishGP 🇪🇸 pic.twitter.com/myIto8mIJX
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) April 30, 2023