Marco Simoncelli édesapja szerint könnyen tragédiába torkollhatott volna Jorge Martín Katari Nagydíjon elszenvedett balesete. Paolo Simoncelli hosszasan elmélkedett a pálya korlátairól, és arról is szót ejtett, hogy milyen volt a lusaili forduló összképe.
Jorge Martín várva várt visszatérése rémálomba fordult át, a címvédő ugyanis a Katari Nagydíj főversenyén bukott viszonylag nagy tempónál. A bajt nem közvetlenül az esés idézte elő, hanem a Fabio Di Giannantonióval történő találkozó. Az olasz nem tudta lereagálni a balesetét, és eltalálta a spanyolt. Martín ennek következtében légmellet kapott, és többszörös bordatörést szenvedett. Bár már jobban van, de még továbbra is Katarban tartózkodik, mivel nincsen szállítható állapotban. A Spanyol Nagydíjat biztosan kihagyja, de minden bizonnyal nem csak azt, mivel több hónapos felépülés vár rá.
Speciális körülmények között szállítják haza Martínt, aki biztosan kihagyja a Spanyol Nagydíjat
A Katari Nagydíj tizennegyedik köre egy emberben biztosan déjà vu érzést kelthetett. Ő Paolo Simoncelli, Marco Simoncelli édesapja. „Super Sic” hasonló körülmények között, a 2011-es Maláj Nagydíj második körében vesztette életét. A két eset közti párhuzam miatt Paolo is megszólalt a vasárnap látottakról.
„Hálásan hagyhattuk el Katart, de nem azért, ami történt, hanem azért, ami végül nem következett be. Martín »szinte sértetlenül« jött ki a balesetből és az ütésből. Szerencsére tíz centivel arrébb találták el, ahhoz a ponthoz képest, ahonnan már nem lenne visszaút. Nem most jött el ez a pillanat, de ez nem is a sors kérdése, vagy hívja mindenki úgy, ahogy szeretné. Azon a néhány centiméteren könnyen elkerülhetetlenné válhatott volna a tragédia” – elemezte az esetet a SIC58 Racing Team tulajdonosa.
Rossi csak hónapokkal a tragédia után látogatta meg Simoncelli családját, majd közölte, „én voltam”
„Ezért kezdtem el a népszerű »misanói« rázóköveken gondolkodni. Az egyre könnyebb felnik a maximumok hajszolása közben könnyen elhajlanak és megsérülnek. Ez minden alkalommal többletköltség a csapatok számára. És talán túlságosan könnyelműen kaptak zöld utat. Ezeknek az elemeknek a védelem lenne a célja, de túl gyakori, hogy a probléma forrásaként szolgálnak. Ezért a maguk módján felelőséggel tartoznak [az istállók]” – magyarázta Paolo.
„A másik oldalról figyelembe kell venni azt, hogy a mostani versenyzőknek már nincsenek erre belső szabályaik. Tisztában vannak vele, hogy nincsen se kavicságy, se fal a kanyarokon túl, és emiatt »pályán kívüli fesztivállá« alakul át az egész. Az aszfaltozott [bukótér] mindent megváltoztatott. Azok, akik mernek, nem fizetnek rá. Akik szélesre mennek, visszajönnek a pályára problémamentesen. Akik pedig nem hibáznak…mégis milyen előnyt kovácsolnak ebből?” – teszi fel a költői kérdést Marco Simoncelli édesapja.
Hátborzongató vallomás Simoncelli édesapjától, aki megérezte fia halálát
„Továbbra is büntetnünk kell a túlzott kockázatvállalást, és jutalmazni a pontosságot. Mondom már egy ideje, hogy átlátható szabályokra lenne szükségünk. Például, ha lementél a pályáról, kapsz egy egy másodperces büntetést. Máskülönben vissza kell térnünk a jól bevált kavicságyhoz. Ahol a hibának igenis ára volt. Ahol minden akció a pályán számított, és tanított is.”
Paolo a katari pályáról és a körítésről is véleményt formált: „Katar hozta a tőle elvártat. Mindig lenyűgöző a fényekkel, színekkel, az aranytetejű felhőkarcolókkal és az esti futammal. Napközben ezekkel és Aladdin aranytetőivel álmodsz. Este pedig mintha a »Halálos Iramban« kellős közepén lennél. Talán a naplemente az, ami ad a versenynek valami titokzatosságot. Olyan, mint egy más világ. És a motorok… Van egy teátrális aurájuk a mesterséges fények alatt, mintha tudnák, hogy itt versenyeznek.”
Megható módon emlékezett meg fiáról Simoncelli édesapja csapatának bemutatóján
