Valentino Rossi felidézte pályafutásának kezdetét és csúcsát, valamint a jelenleg a VR46 csapatigazgatójaként dolgozó Alessio „Uccio” Saluccira is kitért. A kilencszeres világbajnok kiemelte a motorversenyzés veszélyességét, és azt is elárulta, hogy pilótaként miért nem vállalt gyereket.
Valentino Rossitól szinte mindig elhangzik valamilyen érdekesség, amikor interjút ad, amikor pedig hosszasan beszélget valakivel, akkor pláne. Legutóbb sem volt ez másképp, amikor az olasz színész, Giacomo Poretti vendége volt a ’PoretCast’ című műsorban, hiszen a bő egy óra alatt sok izgalmas vagy éppen elgondolkodtató mondat hagyta el a 46 éves legenda száját.
A legtöbb embernek alighanem a számtalan futamgyőzelem és világbajnoki cím jut eszébe Rossiról, de a jelenlegi státuszához az ikonikus ünneplései is nagyban hozzátettek. Pedig az elején nem igazán tudta kiélvezni a sikereket, éppen ezért találták ki, hogy a leintés után kreatív módon tegyék még emlékezetesebbé a diadalokat.
Rossiéknak kellett megfékezniük az „idióta felnőtteket”, nehogy igazán elszabaduljon a pokol
„Számomra már az is egy valóra vált álom volt, hogy elkezdhettem versenyezni a világbajnokságban, mintha egy rajzfilmbe csöppentem volna – emlékezett vissza. – Aztán, amikor nyertem, egyfajta ürességet éreztem, mintha a győzelem után minden pilóta kicsit kiengedne. Így hát kitaláltuk, hogy csináljunk valamit, és elkezdődtek azok az őrültségek, a kocsmai hülyéskedések Tavulliából, a településről, ahol felnőttem.”
Sikereinek és személyiségének köszönhetően Rossi olyan népszerűséget ért el a szurkolók körében, amilyenre előtte és utána sem volt példa. „Létrejött egy kémia, valami, amiért az emberek szenvedélyesen rajongtak, és várták a következő vasárnapot, hogy láthassanak egy újabb futamot – kereste a magyarázatot a jelenségre. – Megtiszteltetés volt, gyönyörű volt, és nem számítottam rá.”
Rossi jól menedzselte a szurkolóit, de a Marc Márquez-eset kidomborította a rossz oldalát?
A kezdeti sikerek után ráadásul Rossi azt is megtehette, hogy csapatot épített maga köré. Ezen a téren pedig kiemelkedik barátja és régi harcostársa, Alessio „Uccio” Salucci, aki rendre elkísérte a versenyekre, manapság pedig a VR46 csapatigazgatójaként tevékenykedik. A 46 éves exmotoros felidézte, hogyan alakították ki honfitársa szerepkörét.
„A motoron egyedül van az ember, de amikor nem motorozik, ott van a csapata, az emberei – magyarázta. – Ez az oka, hogy a MotoGP paradox módon csapatsport. Uccio mindig velem volt. Neki lényegében kitaláltunk egy szakmát, a versenyzői asszisztenst. Nagyszerű volt Uccióval körbeutazni a világot. Most, hogy ő a csapatmenedzserem, már nem jön velem, de hiányzik. Hiányzik, mert ő is rendkívül szórakoztató.”
„Élősködőnek” tartották Rossi legjobb barátját, aki nem értette, miért kezelték őt másképp
Az örömteli pillanatok felidézése mellett persze kevésbé vidám témákról is esett szó, például a biztonságról. „A motorversenyzés nagyon veszélyes sportág, félelmetes – fogalmazott Rossi. – Az első években viszont az ember erre nem gondol, csak mindent bele akar adni. Attól fél, hogy hibázik, és tönkreteszi a futamát. Harminc éves kora után kezd el erre gondolkodni, hogy óvatosabb legyen.”
Bár Rossi rendkívül hosszú motorversenyzői pályafutást tudhat maga mögött, de futamhétvégén mindössze egyszer szenvedett olyan sérülést, amely legalább egy forduló erejéig partvonalon kívülre helyezte őt. Igaz, a 2010-es Olasz Nagydíj második szabadedzésén elszenvedett nyílt szárkapocscsonttörése következtében sokáig egy fémrúddal a lábában versenyzett. „Azzal a vassal a lábában az ember azt gondolja, hogy ha valami történik, akkor neki annyi” – jelentette ki.
Rossinak két gyermeke van, de mindketten motoros pályafutásának befejezése után születtek. A kilencszeres világbajnok elárulta, a Ferrari legendás alapítójának, Enzo Ferrarinak a mondása sarkallta erre: a Commendatore úgy gondolta, hogy ha egy vagy több gyerek befolyásolja egy versenyző döntéseit, akkor az körönként fél másodperccel lassul. A honfitárs pedig komolyan vette a kijelentést, de ma már másképp vélekedik róla. „Annyira féltem ettől az idézettől, hogy nem vállaltam gyereket, amíg vissza nem vonultam. Bizonyos idő múltán azonban azt mondom, hogy ez nem igaz.”