„Élősködőnek” tartották Rossi legjobb barátját, aki nem értette, miért kezelték őt másképp

Alessio „Uccio” Salucci felidézte, sokan úgy gondolták, hogy Valentino Rossi hátán akar felkapaszkodni. A kilencszeres világbajnok barátja elárulta, előfordult, hogy még saját édesanyját is háttérbe szorította az olasz versenyző kedvéért.

Alessio „Uccio” Salucci jelenleg Valentino Rossi jobbkezeként, a VR46 csapatigazgatójaként dolgozik. A kettőjük kapcsolata azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. A két család ismeretségének köszönhetően négyéves koruk barátok, ugyanabba az óvodába, majd iskolába jártak, majd életük a későbbiekben is összefonódott.

Salucci ugyanis a nagydíjhétvégékre is elkísérte Rossit. Különleges szerepe volt az övé, hiszen egyrészt egyfajta asszisztensi pozíciót töltött be, és intézte honfitársa ügyes-bajos dolgait. Másfelől barátként is segítette a későbbi kilencszeres világbajnokot, hiszen a jelenlétének köszönhetően az olasz pilóta hétköznapi témákról is tudott beszélgetni a versenyhétvégéken. Sokan azonban rossz szemmel nézték ezt a kapcsolatot.

„Ha most belegondolok, azt kell mondanom, hogy akkoriban tizenkilenc éves voltam, és idegesítettek a nálam idősebb emberek – nyilatkozta Salucci az olasz Sky-nak. – Nem vettem jó néven, zavart. Aztán viszont, ahogy felnőttem, már huszonhárom-huszonnégy évesen megkérdeztem magamtól, hogy nem csináltam-e valamit rosszul. Azt válaszoltam magamnak, hogy csak becsületesen teszem a dolgomat Valéért és ezért a sportágért. Így képes voltam [tiszta] fejel gondolkodni, és továbbra is végeztem a munkámat: mindent kézben tartottam Valénak, segítettem neki a pályán lévő és az otthoni találkozók [megszervezésében], tanácsokat is adtam neki. Jól éreztem magam. Mivel Valentinóval voltam, még ismertebb lettem. Bosszantott, hogy sokan azt mondják, hogy »élősködő«, miközben a többiek »segítők« voltak. Miért nem lehettem én is az?”

Többször is megzsarolta főnökét a tizenéves Rossi, aki honfitársa mérnökét is kikövetelte magának

Rossi aztán létrehozta a VR46 Akadémiát, amelyből később egy versenyistálló is kinőtt. Ez az alakulat tavaly óta már a MotoGP-ben szerepel, idén pedig három futamgyőzelmet szereztek, és az egyéni, valamint a csapat-világbajnokságot is harmadikként zárták. Salucci pedig most is sokat segít barátjának, hiszen ő a csapatigazgató.

„Mindig is megértettem, hogy fiatalkorom óta szerencsés ember vagyok, és ez volt az egyik erősségem – fogalmazott. – Azonban, ha nem végeztem volna jó munkát, és nem úgy csináltam volna a dolgokat, ahogyan kellett volna, nem maradtam volna. Végül mindig jól éreztem magam, és jót tettünk Valénak és ennek a sportágnak. Emellett azt is el kell mondani, hogy sok embernek adtunk munkát. Én voltam az első alkalmazott, most pedig már majdnem százan vagyunk, egészen pontosan kilencvennyolcan vagy kilencvenkilencen, azt hiszem.”

A barátság most már körülbelül négy évtizede tart, és a két fél jóban-rosszban kitartott egymás mellett. Ez pedig természetszerűleg egy erős köteléket alakított ki közöttük. Olyannyira, hogy azután is keresik egymás társaságát, sok időt töltöttek el együtt egyhuzamban. Salucci elárulta, hogy ennek olykor az édesanyja látta kárát.

„Amikor az emberek annyi éven át együtt élnek át bizonyos érzelmeket, legyenek azok jók vagy rosszak, kénytelenek egyesülni – magyarázta. – A futamokon sokszor mondtam, hogy »nézd, szerintem itt hibáztunk, jobb lett volna így csinálni«, és a következő alkalommal a tévéből láttam, hogy úgy csinálta. Ezek olyan dolgok, amelyek erőt és biztonságot adnak, ezt adták nekem és neki is. Nagyon boldoggá tett, hogy gyakran hallgatott rám. Ami a pályán kívüli életet illeti, emlékszem, hogy letettük a bőröndünket a házunkban, és két perc múlva már telefonon beszéltünk. Anyukám mondta, hogy miután egy hétig [Rossival] voltam, vele is tölthetnék egy kis időt, de ehelyett elmentem, és találkoztunk a bárban.”