2024. február 21. 10:40
KezdőlapHírekTöbbször is megzsarolta főnökét a tizenéves Rossi, aki honfitársa mérnökét is kikövetelte...

Többször is megzsarolta főnökét a tizenéves Rossi, aki honfitársa mérnökét is kikövetelte magának

Carlo Pernat elárulta, mikor látta először versenyezni Valentino Rossit, és mi volt az igazán lenyűgöző honfitársában. Az Aprilia gyorsasági részlegének akkori vezére arról is beszélt, hogy pilótája többször is a távozással fenyegetőzött, és még Loris Capirossi versenymérnökét is kikövetelte magának.

Carlo Pernat most már hosszú ideje menedzserként dolgozik a motorsport világában, de korábban csapatvezetői pozíciót is betöltött. A 90-es években ő volt az Aprilia gyorsasági részlegének első embere, és vezetésével a 125 és a 250 köbcentiméteres kategóriában is nagy sikereket értek el. Ami utóbbit illeti, 1994-ben ők voltak azok, akik megszakították a japán gyártók tizenhat éve tartó sorozatát, és megnyerték az egyéni világbajnokságot.

Ezt nem mással, mint Max Biaggival érték el, de nem ő volt az egyetlen olasz világbajnok, akit Pernat foglalkoztatott. Többek között Loris Capirossi, Alessandro Gramigni, valamint Roberto Locatelli is nála versenyzett. 1996-tól kezdve pedig egy bizonyos Valentino Rossi is bemutatkozott a gyorsaságimotoros-vb mezőnyében, akit az olasz szakember két évvel korábban, Misanóban látott először motorozni. A későbbi legenda mindössze 15 éves volt akkor.

Lefizette a vámosokat, hogy hátráltassák a Hondát, így írt történelmet a motorsport dörzsölt alakja

„Emlékszem, hogy néztem őt, hihetetlen volt – idézte fel ezt az élményét az Australian Motorcycle News nyomtatott kiadásának adott interjújában. – Szóval elmentem Ivano Beggióhoz [az Aprilia alapítója és akkori elnöke – a szerk.], és mondtam neki, hogy hároméves szerződést akarok vele kötni, 1996-ban harminc, 1997-ben hatvan, 1998-ban pedig száznyolcvan millió lírás fizetéssel, akár nyer, akár veszít. Beggio közölte velem, hogy »őrült vagy, nem ismered Valentinót«. Fél órán át győzködtem.”

A szerződés végül megköttetett, és Rossi 17 évesen az Apriliával kezdte meg világbajnoki pályafutását, Pernat pedig nem bánta meg a döntését. „A Valentinóval való versenyzés szép időszak volt az életemben, mert nagyon könnyű volt dolgozni vele – jelentette ki. – Számomra az volt a lenyűgöző vele kapcsolatban, ahogyan vezetett, de az is, hogy rendkívül barátságos volt.”

Persze az olasz pilóta tudott kőkemény is lenni mind a pályán, mind a tárgyalások során. Első évében kilencedik lett a 125-ös géposztályban, de az előtte végzők közül mindenki legalább szűk három esztendővel, de néhányan több mint egy évtizeddel idősebbek voltak nála. Pernat fel is akarta vinni a középső kategóriába, de versenyzője nem akart túl hamar váltani, és belengette távozását.

1996 végén volt egy találkozónk az irodámban az Apriliánál, és mondtam Valentinónak, hogy 1997-ben a 250-esek között akarom őt [szerepeltetni]emlékezett vissza az olasz szakember. – Közölte velem, hogy »nem, 125-ös [kategória], vagy elhagyom [az Apriliát]«. »De szerződésünk van, nem mehetsz el.« Azonban a versenyző vezeti a motort, nem én, úgyhogy 1997-ben továbbra is a 125-ösök között indult.”

Ebben az évben 15-ből 11 futamot megnyert, így nem volt kérdés, hogy megszerzi pályafutása első világbajnoki címét. Ekkor már ő is egyetértett abban, hogy ideje váltani, de ezúttal sem mindenben egyezett az elképzelése Pernatéval. Éppen ezért ismét megzsarolta főnökét: vagy úgy tesz, ahogyan ő szeretné, vagy elhagyja az Apriliát.

„1997 végén találkozott velem, és mondta, hogy »nem a [jelenlegi] csapatommal akarok menni a 250-es [géposztályba]. Tegyetek egy másik istállóba, vagy elhagyom az Apriliát!« – folytatta a jelenleg 75 éves menedzser. – Nagyon meglepődtem, mert már döntöttem a gyári csapat 1998-as [felállásáról]: Capirossi és Harada Tecuja. »Mit tegyek?« Három gyári csapatot hoztam létre az Apriliánál. El tudja képzelni, micsoda erőfeszítést jelentett, hogy három alakulatért feleltem. Több volt a szerelő, meg minden, de ez volt az egyetlen megoldás.”

Rossi: Az első világbajnoki cím egy valóra vált álom

Itt azonban még nem volt vége. Rossi versenymérnöke Mauro Noccioli volt, vele tarolta le a mezőnyt második világbajnoki idényében. Ő azonban szemet vetett Capirossi első számú segítőjére, Rossano Brazzira, akivel az idősebbik olasz versenyző a hatodik helyet ért el a 250-es kategória 1997-es kiírásában. Pernatnak pedig nem volt más választása, mint hogy meggyőzze az addigra már a királykategóriát is megjárt pilótát, de az igazságot csak jóval később közölte vele.

„Megígértem Lorisnak, hogy Rossano Brazzi lesz a versenymérnöke, de 1997 novemberében Valentino közölte velem, hogy »ha nem az enyém lesz Brazzi, akkor nem az Apriliánál versenyzek« – fogalmazott. – Megint, mit kellett volna tennem? Beszéltem Lorisszal, mondtam neki, hogy »Brazzi talán nem a tökéletes mérnök számodra, szerintem Mauro Nocciolival jobban fogsz dolgozni«. Loris végül belement. Csak húsz évvel később mondtam el neki ezt a történetet. Azt mondta nekem, hogy »te rohadék!«. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mennyire zavaros volt a helyzet.”

A sors iróniája, hogy 1998-ban Capirossi legyőzte a kategóriaújonc Rossit, és ő lett a 250-es világbajnok. Igaz, az utolsó négy futam kivétel nélkül az ifjabbik olasz motoros győzelmével zárult, és a következő évben már honfitársának és másnak sem volt esélye ellene: ezúttal 16-ból 9 versenyt nyert meg, mielőtt felkerült az 500 köbcentiméteres kategóriába, ahol aztán szintén sikert sikerre halmozott.