Raúl Fernández és Aleix Espargaró is úgy gondolja, hogy a jelenlegi MotoGP-ben túlságosan sok múlik az időmérőn, mert a futamokon nagyon nehéz előzni. Véleményüket többé-kevésbé az adatok is alátámasztják.
Az elmúlt években rengeteget változott a MotoGP technikai szempontból, hiszen az aerodinamika manapság jóval nagyobb szerepet kap, mint néhány esztendővel ezelőtt. Mindez technológiai téren nyilvánvalóan előrelépés, ám ami a versenyzést illeti, már korábban is sokan panaszkodtak arra, hogy egyre kevesebb az előzést. Most az Aprilia két versenyzője fogalmazott meg komoly kritikát.
„Hogy őszinte legyek, van egy nagy problémánk a bajnokságban – nyilatkozta Raúl Fernández. – A futam kilencven százalékban a szombat délelőttön múlik, mert a végén nem lehet előzni. Az első körben két-három versenyzőt előztem meg, de később, amikor megpróbáltam előzni, nem lehetett megállítani a motort a szélárnyék miatt. Szélesen kellett mennem, máskülönben három vagy négy pilótával érintkezem. Ez a gond. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy mindenki nagy kockázatot vállal csak azért, hogy egy gyorskört teljesítsen [az időmérőn]. A versenytempó ugyanis nem számít, nem számít, hogy az ember hogyan kezeli a gumit. Van egy vonat, és az ember ott ragad. Ha megpróbál előzni, nagy kockázatot vállal.”
Az RNF pilótája mindezt még a Német Nagydíj után nyilatkozta. A sachsenringi pálya kifejezetten keskeny, így felmerül, hogy ez nem mérvadó a versenynaptár egészére nézve. A spanyol motoros azonban leszögezte, ez a probléma máshol is jelen van. „Argentínában ugyanez volt a helyzet –fogalmazott. – Úgy éreztem, hogy jobb a tempóm, mint [Johann] Zarcóé, de háromszor is megpróbáltam megelőzni, és rendre szélesre mentem. Ez most elég bonyolult.”
Amikor szóba kerül ez a téma, a MotoGP-t gyakran hasonlítják a Forma–1-hez. A négykerekűek csúcskategóriájában főleg pár évvel ezelőtt volt igazán nagy probléma az, hogy a „piszkos levegő” miatt nehezen lehetett követni a másikat. Tavaly jelentősen átalakították a technikai szabályokat, aminek következtében érezhetően javult a helyzet, ám a fejlesztésekkel a csapatok egyre inkább megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel hátráltatják a mögöttük haladót.
„A probléma most nagyon hasonlít ahhoz, ami a Forma–1-ben van – folytatta Fernández. – Tiszta levegőre van szükség ahhoz, hogy a szárnyak működjenek, és az aszfalthoz nyomják a motort. A futamon szélárnyékban voltam, és az első kerekem még a dőlés során is elemelkedett. Azt mondtam, hogy »nem, nem, nem«, és gyorsan felszedtem a motort, mert különben elestem volna. Ez elképesztő, és ez a probléma. A Moto2-ben miért nincsenek gondok? Mert nincsenek szárnyaik. Persze ott [is] van szélárnyék, korán kell fékezni, de végső soron a gumik mindig ugyanannyira tapadnak, akár követnek egy másik pilótát, akár nem. A MotoGP-ben, ha nincs tiszta levegő, nem ugyanolyan a tapadása az abroncsoknak.”
A 22 éves versenyző azt is felelevenítette, amikor pár éve Marc Márquez öccsét, Álexet követve elesett. A nyolcszoros világbajnok ekkor azzal magyarázta a bukást, hogy a szárnyak miatt tapadást vesztett az első gumikon. Ám nemcsak Fernández volt kritikus a mai MotoGP-vel szemben, hanem a gyári Apriliánál szereplő Aleix Espargaró is, aki szerint az időmérő aránytalanul fontossá vált.
„Mindenki rengeteg leszorítóerővel rendelkezik, és nem akarom a MotoGP-t hibáztatni, de a MotoGP most unalmas – jelentette ki. – Minden az időmérőről szól. Ha az embernek jól sikerül a kvalifikáció, akkor a verseny is jól fog, mert a guminyomás és a tiszta levegő miatt más a motor [vezethetősége]. Sokkal gyorsabb lehet, sokkal könnyebb. Ha hátul van a rajtrácson, még ha nagyon erős is a tempója, akkor is nagyon nehéz. Ez bosszant minket, most [minden] az időmérőn múlik.”
Persze ilyenkor mindig érdemes megnézni, hogy az adatok is alátámasztanak-e egy-egy véleményt. A Crash.net ezt megtette, és összehasonlították az eddig lezajlott tizenhat sprint- és főfutam első körének véget, illetve végeredményét az első három helyezett sorrendjének tekintetében. Ebből kiderült, hogy mindössze egyszer, a Francia Nagydíjon fordult elő, hogy olyan pilóta nyert, aki az első kör végén nem volt a legjobb háromban, akkor a későbbi győztes Marco Bezzecchi a hatodik helyet foglalta el. A másik fontos adat pedig az, hogy öt alkalommal az nyert, aki az első kör végén vezetett.