Álex Rins több hónapos kihagyás után tudott újra rajthoz állni MotoGP-futamon, az Indonéz Nagydíjon a kilencedik helyen ért célba, legjobb Honda-motorral versenyző pilótaként. A hatszoros királykategóriás futamgyőztes őszintén beszél a verseny alatt átélt nehézségeiről, és arról, hogy milyen sokat jelentett számára ez az eredmény.
Álex Rins több mint négy hónap után térhetett vissza a MotoGP mezőnyébe. A június elején megrendezett Olasz Nagydíjon szenvedett el egy súlyos sérülést, amelyből még mindig nem épült fel teljesen, ennek ellenére az Indonéz Nagydíjon újra ott volt a rajtrácson. A spanyol pilóta a nehézségek ellenére is nagyon pozitívan értékelte az ott megszerzett kilencedik helyet.
„Kész vagyok. Sokat küzdöttem azért, hogy befejezzem a versenyt, mivel a 13-14. köröktől kezdve nagy fájdalmaim voltak, de legalább tudtam tartani a sebességet, ’32 alját, szóval ennek nagyon örülök. A verseny közben arra koncentráltam, hogy tartsam a tempót és a megfelelő íveket. A kockás zászló lengetését követően azonnal megcsapott a fáradtság. Amikor visszaértem a bokszba, beszélgetni kezdtem a csapattal, majd nem tudtam leszállni a motorról. Sok dologgal baj van, a mell- és az egyéb izmaim is elszálltak, a karomban kijött a kompartment szindróma (arm pump).”
Rins síp- és szárkapocscsonttörést szenvedett a mugellói sprintfutamon. A súlyos sérülést hosszú rehabilitációval töltött időszak követte, amelynek végét a pilóta és csapata is nagyon várta. Talán ennek a számlájára írható, hogy Rins már Japánban felült a motorra, ott azonban már az edzések során kiderült, hogy nem bírja végig a hétvégét, így még másfél hetet kellett várniuk a visszatéréssel.
Nem sikerült a visszatérés, de Rins ennek ellenére is boldog
A korábbi Suzuki-versenyző nem fogja kitölteni mostani szerződését, és egy év után elhagyja a LCR Hondát a Yamaha kedvéért, helyére Johann Zarco érkezik. Rins elmondása szerint az LCR-nél nagyon támogatóak voltak vele, így nemcsak önmaga, hanem a csapat miatt is sokat jelentett neki az egy pont megszerzése a Mandalika International Street Circuiten.
„Nagyon nehezek voltak ezek a versenyzés nélküli hónapok, amelyeket otthon töltöttem, fizioterápiával és edzéssel a teremben, éppen azért vasárnap egy sima kilencedik helynél többet értünk el. Olyan volt ez számomra, mint egy dobogós helyezés. Sokat küzdöttünk, számos napot töltöttem a kórházban, szóval az, hogy ebbe a pozícióba tudtunk befutni, egy nagyon jó eredmény, mi voltunk az elsők a Hondák közül. A motoron tudtam maradni az időjárási körülmények és a csúszós pálya ellenére is. Nagyon boldog vagyok!”