Casey Stoner úgy véli, a közönség mindig is nehezen értette őt meg aktív motorversenyzőként. A kétszeres világbajnok arról is beszélt, hogy szerinte ott van-e a sportág legnagyobbjai között.
Casey Stoner mindössze hét szezont töltött a MotoGP-ben, ám ezalatt is sikerült két világbajnoki címet szereznie. Az ausztrál exmotoros 2006-ban mutatkozott be a királykategóriában, majd a következő évben megszakította a japán márkák évtizedek óta tartó hegemóniáját, és a Ducatival ért fel a csúcsra, ráadásul a csapat- és a gyártói elsőséghez is hozzásegítette az olasz márkát.
Kétszer is átverte a Yamaha, így kerülhetett második opcióként a Ducatihoz Stoner
Stoner további három évet töltött a bolognaiaknál, majd 2011-ben visszatért a Hondához, csak éppen akkor már a gyári csapatnál szerepelt. A Első évében ezúttal is csúcsra ért, de egy évvel később a visszavonulás mellett döntött, mindössze 27 évesen, miután egyre nehezebben birkózott meg a problémáival. A most 38 esztendős exmotoros szerint csak utólag értették meg őt.
„Pályafutásom során mindig is nehezen értett meg a közönség, én pedig nehezen fogadtam el a hírnevet – nyilatkozta a La Gazzetta dello Sportnak. – Csendes embernek tartom magam, soha nem akartam híres lenni. Elsődlegesen motorversenyző vagyok, nem színész, és nem számítottam a tömeges figyelemre. A nyomás rengeteg energiát kivett belőlem, és sok időbe telt, mire megszoktam. A különbség az, hogy mostanra az emberek rájöttek, hogy mindig is őszinte és nyílt voltam, és akkoriban ez nem tetszett nekik.”
Bár a pilóták elsősorban a versenyzés, illetve a motorozás miatt választják ezt a pályát, de Stonerre ez különösen igaz volt. A kétszeres világbajnok köztudottan minden mást utált, ami ezzel járt, és ez is nagy szerepet játszott a korai visszavonulásában. A pályán viszont igyekezett csak magára figyelni, és nem foglalkozni az ellenfelekkel.
„Azt hiszem, igen – válaszolta arra a kérdésre, hogy pozitívan írná-e le saját magát. – Az egyetlen ok, amiért szeretem ezt a sportágat, az a versenyzés, különösen önmagam ellen. Mindig is én voltam saját magam legnagyobb kihívója. Többet követeltem, és soha nem hasonlítottam össze a köridőmet más versenyzőkével, emiatt pedig messzebbre tudtam jutni. Sajnos a sportág általam szeretett része a legkisebb szelete volt a munkámnak, és ez túl sok lett nekem.”
Stoner ugyanebben az interjúban arról is beszélt, hogy Giacomo Agostinit, Mick Doohant, Valentino Rossit és Marc Márquezt tartja minden idők legjobb versenyzőinek, de az ő szemében honfitársa még ebből a kvartettből is kiemelkedik. Ami az örökranglistát illeti, a Honda és a Ducati egykori motorosa Jim Redmannel holtversenyben a tizedik helyen áll a maga 45 királykategóriás futamgyőzelmével. Bár nem panaszkodhat, de saját magát inkább nem sorolná a legnagyobbak közé.
Stoner elárulta, szerinte ki az a versenyző, aki Rossinál és Marc Márqueznél is jobb volt
„Nem tudom, hogy ehhez a csoporthoz tartozom-e – fogalmazott. – Nagyon büszke vagyok a pályafutásomra, még ha többet is elérhettem volna. Rendkívül hálás vagyok mindazért, amit tanultam, de nem hiszem, hogy úgy lehet rám tekinteni, mint aki ezen a szinten van. Elégedett vagyok azzal, amit elértem, ez sokkal jobb, mint amiről sokan mások álmodhattak volna, éss hihetetlen lehetőségekben volt részem. Például Goodwoodban először vezethettem ötszáz köbcentis [motort], Kenny Roberts Jr. versenygépét. Egyszerűen hihetetlen.”
Stoner nemrég arról is beszélt, hogy szerinte a kétütemű 500 köbcentis korszak volt a nagydíjversenyzés aranykora. Mivel ő csak 2006-ban debütált, öt évvel lecsúszott erről, és csak négyütemű gépekkel versenyezhetett. A 38 éves expilóta hangot adott annak, hogy mennyire sajnálja, hogy éles körülmények között nem volt lehetősége kipróbálni kedvenc motorjait.
„Csalódott vagyok, hogy amikor megérkeztem a MotoGP-be, az ötszáz köbcentis motorok már nem voltak ott – jelentette ki. – Úgy gondolom, hogy a kétütemű motorozás művészet. Minden motorom kétütemű: a ’93-as KX 500-as, a CR 500-as ’96-ból, a CR 250-es 2007-ből és a TM 300-as. A kétütemű [motorok] egyszerűen más érzetet nyújtanak a négyüteműekhez képest. Nehezebb vezetni őket, de izgalmasabb is.”